Szilágyi Ákos: Ez totális állam, Mussolini-típusú

Új ablakban

2025. május 21. Szilágyi Ákos a Dobszerdában (2025. május 21., szerda 20:00)

48:53

00:00

Műsorvezetők: Váradi Júlia Szerkesztők: Váradi Júlia

Az interjúban természetesen a közéletről is kifejtette véleményét; Váradi Júlia a „putyinizáló” ellehetetlenítési törvényről is kérdezte.

„Minden helyzetben, nagy megrázkódtatások időszakában a történelem alanya többféle irányba is elmozdulhat. Mi például most haladhatunk egy totális állam felé – ez a legutóbbi törvény ebbe az irányba mutat –, de haladhatunk egy új típusú, ám mégis a liberális fékekre és ellensúlyokra épülő demokratikus rendszer felé is. Tehát, ha tetszik: nyugat felé, vagy kelet felé.”

Szilágyi Ákos azonban úgy látja, nagyobb esély van arra, hogy végül az a rendszer kerekedik felül, amely helyreállítja a hatalom gátjait, fékeit, korlátait.

Ezt arra alapozza, hogy „mi egy kelet-európai társadalom vagyunk, és még inkább azzá váltunk azáltal, hogy a 20. században a modernizációs hullámokkal lassan-lassan fölépülő polgári társadalmat – magát, a polgárságot mint réteget, osztályt – kiirtották. Fizikailag kiirtották, kitették a szűrét a határon túlra, elmenekült, mert nem tudott itt élni. És itt ugye milliókról beszélünk. És ez nem azt jelenti, hogy mennyiségileg ennyi meg ennyi ember hiányzik. A legfrissebb, Kovách Imre nevével fémjelzett szociológiai kutatás azt mutatta ki, hogy Magyarországon a polgárnak számító réteg 5–10 százalék körül mozog. Tehát azok, akikről mi beszélünk, a választói tömegek – ők nem polgárok. A hatalmi szereplők pedig nem is úgy bánnak velük. Aki ösztönösen érzi, hogy mi Magyarország ma, az nem indulhat ki abból, hogy úgy lehet itt az emberekkel érintkezni, mint mondjuk Svédországban.”

Rámutatott, hogy Oroszországban ebből a szempontból nagyon hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ott már átlépték a küszöbét a totális államiságnak:

„Van egy úgynevezett választásos autokrácia – Délkelet-Ázsia minden második állama ilyen, jobb és rosszabb változatban. Vannak ugyan választások, de a hatalom leválthatatlan, mindaddig, amíg egy válság el nem söpri. A válság betetőzése lehet a választás – de anélkül is összeomolhat a rendszer. Nálunk is kiépült ez a választásos autokrácia, ilyen jó délkelet-ázsiai módra – és most válságban van. Tehát tényleg ott áll az elitje és a bázisa a vég küszöbén. És ilyenkor más választásos autokráciák bekeményítenek. Ők maguk hajtanak végre rendszerváltást. Mert mindenki azt gondolja, hogy csak egyféle rendszerváltás van – és az majd a jövőben elsöpri ezt a rezsimet.”

De van egy másik lehetőség is:

„Maguk váltanak rendszert. [...] Aki elolvasta a törvényt, az világosan látja, hogy a közszféra – ami tulajdonképpen a politikai szféra, a közemberi szabadság, a szabad szólás, a szabad gyülekezés tere – most a hatalom által megszállás alá kerül. Tehát csak hatalom maradhat. Na most, ahol már csak ez van, ahol nincs semmi civil szféra – de már a magánszféra is problematikus –, ott onnantól kezdve, hogy én adok 5000 forintot a Klubrádiónak, és azt igazolnom kell – hát kész, vége. Ez totális állam. Mussolini-típusú, mondjuk. Nem kell ehhez nagy ideológia – inkább technológia kell hozzá.”

– vezette le a gondolatmenetét.

Szilágyi Ákos azonban úgy véli, nincs minden veszve, mert a politikailag „hátramaradottak” is válhatnak úttörőkké.

„Orbán érdeke, hogy a rendszer, a hatalom leválthatatlan maradjon. Oroszország ezen már túl is lépett. Ott a totális államot már létrehozták. De ugye új technológiák vannak – tehát egy csomó mindent nem úgy csinálnak, és nem is arra irányul. Tehát itt a hagyományos nagy autokratikus rendszerek, amik megrekedtek az autokrácia szintjén, most az előfutár szerepét játsszák. Hirtelen a legelmaradottabbak, vagy politikailag hátramaradottak válnak úttörőkké. A trumpi Amerika vigyázó szemét – hát tulajdonképpen Magyarországra és Oroszországra vetette. Amerikában sincs már nagy ellenállás. Nem manipulálják többé az embereket – az a múlt század technológiája volt. Most azon vannak, hogyan lehet szabályosan létrehozni azt a tudatot, ami így vagy úgy, de cselekszik, választ, gondolkodik. Azt vagy ezt gondolja.”

Az író szerint itthon már látszik, hogy

„a társadalom megelégelte, megunta azt, amiben él. A tizenöt év – egyébként – sok. Egy ekkora társadalomnak, mint mi vagyunk, sok. Oroszországban minden másképpen van. Az egy 17 millió négyzetkilométeres ország. Magyarországon viszont – a méreteknek megfelelően – arányosan más a helyzet. Nagyon sok a sérelem az emberekben, és gazdaságilag már nem lehet többet ígérni.”

Szilágyi Ákos ugyanakkor úgy látja, hogy a kormány le van maradva technológiai értelemben is:

„Most jutott eszükbe a Harcosok klubja. Én inkább azt mondanám, hogy a leharcoltak klubja. Most jutott eszükbe, hogy TikTok – meg hogy ott is kéne valamit csinálni.”

Rávilágított arra is, hogy ha ez korábban eszükbe jut, akár arra a sorsra is juthattunk volna, mint Anglia, ahol „ugyanígy kipreparálták azt a választói többséget, ami Nagy-Britanniát kivitte az Unióból.”

Ha ezek a technológiai lehetőségek nem állnak rendelkezésre, akkor

„Magyarországon a legjobb esetben az történik, hogy – szemben a világtrenddel, ami ez a bizonyos totális… beszélnek is ugye technofasizmusról – ezzel szemben mi visszaesünk a normális, hagyományos demokráciák szintjére. Hát, adja Isten. Európa az egy ilyen menhely e pillanatban.”

– zárta gondolatait Szilágyi Ákos a Dobszerdában.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)