Filippov Gábor: Egy elszegényedő országban még lopni is kevesebbet lehet

Filippov a beszélgetésben az intézet friss Magyarország-kézikönyvére utalva arról beszélt, hogy a hazai közéleti viták „kollektív lidérces álmok” körül forognak. Szerinte a tömegdemokráciák természetes működéséhez hozzátartozik a politika „valóságshow-része”, a szimbolikus és identitáskérdésekre épülő küzdelem, de az arányok Magyarországon eltolódtak. „Nálunk nagyjából 98 százalék a valóságshow, és alig marad tér a valódi, életünket érintő problémák megoldására” – mondta.

A politológus szerint a szélsőséges polarizáció nem a társadalom spontán igénye volt, hanem „száz százalékban felülről gerjesztett folyamat”. A politika a szavazatmaximalizálás egyre professzionálisabb eszközeivel mélyítette a megosztottságot, a társadalom pedig lekövette ezt. Úgy fogalmazott: „Nem az történt, hogy a politika reagált egy mély társadalmi törésre, hanem maga teremtette meg azt.”

A kiút szerinte kétféle lehet: vagy a politikai elit ismeri fel, hogy az ország „kormányozhatatlanná” válik a folyamatos szembenállás miatt, vagy tanul más országok példáiból. A politológus a holland és a skandináv modelleket említette, ahol elitmegállapodások, konszenzusos játékszabályok tették lehetővé a hosszú távú szakpolitikai építkezést. „Meg lehet állapodni abban, hogy bizonyos kérdésekben nem fogjuk egymást legyilkolni” – fogalmazott.

Arra a felvetésre, hogy van-e esély új közös célokra, a politológus emlékeztetett: a kilencvenes években az euroatlanti integráció – az EU- és NATO-csatlakozás – ilyen közös vízió volt. „Volt egy cél, amit senki nem kérdőjelezett meg, és az volt a verseny tárgya, ki jut el oda gyorsabban vagy jobb feltételekkel” – mondta. Szerinte ma az a legnagyobb probléma, hogy nincsenek hasonló, közösen elfogadott nemzeti célok.

 

Filippov Gábor úgy látja, az ország alapvető gondja a leszakadás. Magyarország a 2004-es uniós csatlakozáskor még a régiós mezőny élbolyához tartozott, mára azonban több, korábban mögötte álló állam – például a balti országok – megelőzte. A különbség szerinte stratégiai gondolkodásban rejlik. „Nem önmagában az a kérdés, mennyi tőke jön be, hanem hogy az hogyan ágyazódik be a gazdaságba” – mondta, példaként Észtország és Litvánia informatikai fókuszú fejlesztési modelljét említve.

„Magyarország az Európai Uniós csatlakozás óta kormányciklusokon átívelően következetesen nem ezt a politikát követte, hanem mindig a rövid távú hasznokat nézte, legfeljebb lepapírozta azt, hogy hány új munkahely fog teremtődni, nézte azt, hogy milyen szépen pörög a GDP, de azt nem nézte, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások folyamatosan szakadtak el a külföldi itt működő multik termelékenységétől. Ennek köszönhető az, hogy miközben a baltiaknál több mint 70 százalékkal nőtt az EU csatlakozásuk óta a KKV munkatermelékenysége, nálunk ez a szám 39 százalék” - magyarázta.

Filippov úgy véli, a választási kampányok nem alkalmasak a fordulatra, de egy választás utáni időszak lehetőséget teremthetne arra, hogy a győztes fél kezdeményezze egy új korszak megnyitását. „Nem biztos, hogy ez garancia a következő választási győzelemre, de garancia lehet arra, hogy valaki pozitív színben kerüljön be a történelemkönyvekbe” – fogalmazott.

A teljes interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)