Fekete párduc Kiskunhalasnál? Az elmúlt években többször kergettek „fantom-nagymacskát” az országban

Mit keres egy fekete párduc Kiskunhalas környékén? – kérdeztük Hanga Zoltánt, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjét. Az állatról szóló videót Fülöp Róbert, a város polgármestere posztolta, a rendőrség pedig megerősítette, hogy valóban fekete párduc lehet a felvételen.

Hanga Zoltán azzal kezdte: érdemes leszögezni, hogy még mindig túl keveset tudunk erről az állatról. Az elmúlt években, évtizedben többször előfordult, hogy „fantom-nagymacskát” kergettek itt-ott. Az ezredforduló tájékán Hajdú-Biharban volt egy állítólagos leopárd, de nem derült ki, hogy milyen állat volt, aztán egy időben a Mecsekben volt ilyenről szó, és néhány évvel ezelőtt a budai hegyekben, állítólag Nagykovácsi határában láttak egy tigrist, és abból se lett semmi. Ugyanakkor a múlt hónapban tényleg találtak egy szervált – amely ugyan nem nagymacska, de Afrikában honos macskaféle – a Bükkben.

Nyilván ilyen egzotikus állatok nem maguktól jönnek ide, hanem eredetileg emberi gondolkodás mellett éltek eddig, és onnan véletlenül vagy szándékosan kikerültek. Az emberek először állatkertre gondolnának, de akkreditált állatkertből nem hiányzik párduc. Magánszemély tarthatta, ami egyébként illegális. A nemrég elpusztult szervál esetében szinte biztos, hogy valaki tartotta. Ha tényleg fekete párducról van szó, akkor a legnagyobb veszélyben ő van a túlélése miatt, az állatkertek többnyire fűtött helyen tartják őket ezekben a kemény hidegekben.

Mit lehet tenni a saját biztonságunkért? Arra nem kell számítani, hogy a párduc bárkire vadásszon, mert a természetben az olyan állatok, amelyek nem élnek együtt az emberrel, inkább elkerülik. Ha pedig emberi gondoskodás mellett élt, akkor az embert olyan társnak tekinti, aki élelmet ad. A balesetek olyankor szoktak bekövetkezni, amikor az állat úgy érzi, hogy veszélyben van, és ebből nem tud máshogy kikerülni, mint hogy ellentámadásba megy át.

Nyilván a legtöbb ember nem találkozik vele, de aki mégis, az kerülje el, hogy az állat sarokba szorítva érezze magát: ne közeledjen tovább felé, hanem ugyanúgy, nyugodt tempóban induljon el vissza. Aki messziről látja vagy a nyomait találja meg, az örökítse meg, küldje el a hatóságoknak, mert ha tényleg van ilyen állat, akkor minden adat a hollétéről segít abban, hogy megtalálják.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Tambako / Flickr.com