Egy kritika, egy dicséret és Sulyok Tamás méltósága - Selmeci János jegyzete
29/05/2026 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A Kárpát-medence külpolitikai géniuszának hála azonban az előző kormánynak még a mindenkinek járó pénzt sem sikerült hazahoznia, cserébe a nagy, hm, semmiért. A Tisza-kormány első időszaka egyébként bizonyára részben arról szól majd, hogy rácsodálkozunk olyan antifideszes jelenségekre, mint az átláthatóbb kommunikáció vagy az, hogy nem lopnak.
Meg kell egy kicsit dicsérni a kormányt. Azért nem nagyon, mert az uniós forrásokról szóló megállapodás és az ezért cserébe vállalt antikorrupciós, illetve jogállamisági reformok legfeljebb azt jelentik, hogy Magyarországnak sikerült csatlakoznia az „összes többi uniós tagállam” nevű klubhoz. Oda egyébként nem kell belépőt fizetni, sőt még az sem elvárás, hogy az ember ingben vagy kosztümben érkezzen; bőven elég, ha tánc közben nem önti pofán sörrel a többieket.
A Kárpát-medence külpolitikai géniuszának hála azonban az előző kormánynak még a mindenkinek járó pénzt sem sikerült hazahoznia, cserébe a nagy, hm, semmiért. A Tisza-kormány első időszaka egyébként bizonyára részben arról szól majd, hogy rácsodálkozunk olyan antifideszes jelenségekre, mint az átláthatóbb kommunikáció vagy az, hogy nem lopnak. Európa nagyobb részén ez nagyjából annak felel meg, hogy az ember nem túrja az orrát nagyobb társaságban. Szóval jönnek az uniós források, el kell őket költeni értelmesen, hajrá – de azért érdemes valamivel magasabbra tenni az elvárásainkat az új vezetéssel szemben.
Úgyhogy meg is kell egy kicsit róni a kormányt. A Klubrádió kérdésére ugyanis nem sikerült egyértelműen kimondaniuk a kormányszóvivőknek, hogy természetesen módosítják a gyülekezési törvényt, és kiszedik a homofób részeket abból a gyermekvédelminek hazudott förmedvényből, amelyben a Fidesznek volt képe azt üzenni a magyarok jelentős kisebbségét alkotó melegeknek, hogy az ő szerelmük nemcsak kevesebbet ér a többiekénél, hanem azt a gyerekek elől is el kell rejteni.
Kétségtelen, hogy ebben is ég és föld a különbség. A miniszterelnök már a választás éjszakáján megtartott győzelmi beszédében kiállt a szerelem szabadsága mellett, a kormányszóvivők pedig azt is elmondták, hogy részt vesznek majd a Pride-on, amelyet idén nyilván nem fognak betiltani. Az intézményes homofóbiát jelentő, honfitársaink százezreit ma is diszkrimináló törvényeket azonban így is azonnal el kell törölni. Nem azért – vagy legalábbis nem elsősorban azért –, mert ezt mondja az Európai Unió Bírósága, hanem azért, mert ez egy szabad ország, és az is akar maradni.
Végül szánni kell egy kicsit Sulyok Tamást is. Sem a most emlegetett, honfitársaink – köztük gyerekek – jogait súlyosan korlátozó törvények, sem a visszaható jogalkotás, sem az indokolatlan rendeleti kormányzás nem riasztotta elő barlangjából, hogy az alkotmányosság szentségéért aggódjon. Csak most, saját leváltásának közelgő árnya késztette arra, hogy a jogállamiság felett őrködő Velencei Bizottsághoz forduljon.
Persze én is jobban örülnék annak, ha egy lemondás, és nem az Alaptörvény kétharmados farigcsálása nyitná meg az utat egy normális köztársasági elnök megválasztása felé. Olyan államfő felé, akitől elvárom a rengeteg vétót, annyi jogállamilag necces dolognak kell most jönnie. De azon tényleg csak mosolyogni lehet, ha Sulyok Tamás azt gondolja, hogy az ő törvényi erővel történő eltávolítása többet ártana az alkotmányosságnak és az államfői tisztség méltóságának, mint a maradása.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2026. május 29-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)