"Bidennek nem fogják megbocsátani, hogy nem tudta megakadályozni Trump visszatértét" – Interjú Kyle Kondik amerikai választási szakértővel
19/01/2025 17:34
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
A szégyentelenség és az arcátlanság kerekedik felül Trumppal, és jószerével mindenki fél tőle, a republikánus politikusok is, akik a megválasztásukat köszönhetik neki. Közben a választók tömegei adócsökkentést és a migráció visszaszorítását várják a január 20-án hivatalba lépő amerikai elnöktől, a szövetségesekkel is kemény külpolitikája pedig tetszik nekik. Az biztos, hogy Trump most amolyan mézesheteket él át a magas népszerűségi mutatóknak köszönhetően, ami azonban feltehetően elszáll, amint hivatalba lép. Erről is beszélt a Klubrádiónak Kyle Kondik választási szakértő, az amerikai tévék közkedvelt figurája, a Virginia Egyetem pártoktól független hírlevele, az amerikai kampányokról és választásokról író Sabato’s Crystal Ball szerkesztője, korábban Ohió állam igazságügyminiszterének szakpolitikai igazgatója. Az interjút Csernyánszky Judit készítette.
Kyle Kondik: A bizonytalan szavazók sokkal jobban haragudtak Joe Bidenre, mint amennyire aggódtak Donald Trump miatt, hogy mi vár rájuk. Óriási nyomás alatt kellett választaniuk két olyan jelölt között, akik hibás döntések sorozataként lettek jelöltek, s Kamala Harris túl későn vette fel a fonalat ahhoz, hogy Trump több mint 40 százalékos támogatottságát megelőzze. Noha az emberek tisztában voltak azzal, hogy Trump demokráciafelfogása hagy kivetnivalót, de a Biden-kormányzást végigkísérő gazdasági problémák súlyosabbaknak látszottak a választók számára.
Cs.J.: No, de Bidennek végül sikerült leszorítania az inflációt, és az ún. inflációcsökkentő törvénnyel (Inflation Reduction Act) megalapozta az ország zöld jövőjét, eleddig senki nem tett a zöld beruházások terén olyan nagy lépést, mint ő.
K.K.: Elég szokványos, hogy az emberek nem hálásak azért, amit értük tesznek a kormányok, mert igazából fel sem ismerik. Trumpnál sem értékelték – hisz nem választották újra 2020-ban –, hogy az egyik legdrasztikusabb adócsökkentést hajtotta végre első elnöksége idején. A gyakorlat azt mutatja, a politika nem így működik. Az emberek pesszimisták lettek a gazdasági kilátásaik tekintetében. Az persze más kérdés, hogy jól ítélték-e meg a helyzetet. De ha egyszer elvesztette népszerűségét, márpedig ez történt a Biden-kormánnyal, akkor természetszerűleg nem választják újra.

Cs.J.: Tehát úgy gondolják az emberek, és ön is, hogy Trump rendbe hozza a gazdaságot?
K.K.: Az az igazság, hogy szinte mindegy is a teljesítmény, a kérdés, hogy bíznak vagy nem az emberek az adott kormányban. Az biztos, hogy tetszik nekik a bűntetővámok politikája, noha az feltehetően megdobja az inflációt. Ami nem mellesleg még mindig magasabb a megszokottnál, tehát még lenne mit lefaragni belőle. Szóval a gazdaság strukturális problémái megmaradtak Trumpnak, úgyhogy össze kell szednie magát, ha jól akar teljesíteni.
Cs.J.: Ha úgy vesszük nincs vesztenivalója, hisz ez a második terminusa, semmiképpen sem tudják és fogják újraválasztani az alkotmány szerint. Nemde?
K.K.: Ebben igaza van, merthogy Trump valóban rendhagyó helyzetben van. Mondhatnám azt is, hogy ugyan még csak hétfőn kezdődik az elnöksége, de máris béna kacsa ebben a tekintetben. De azért mégsem mindegy, hogy mit ér el, mert ez alapján ítélhetik meg alelnökét, J. D. Vance-t, akit feltehetően utódaként elfogadnak majd a republikánusok. S ugyebár az amerikai elnökválasztások elég korán, két évvel a start után elkezdődnek, az időközi választásokkal, amikor a kongresszust lecserélik és a szenátus egyharmadát. Ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket Trump! Ha veszít népszerűségéből, akkor alelnökének sem lesz könnyű dolga.
Cs.J.: Mitől tart a legjobban, ha elkezdődik a Trump-elnökség?
K.K.: Talán attól, hogy Trump – legalábbis amit a beszédeiből ki tudunk hámozni – elég kiszámíthatatlan. Elhamarkodott kijelentéseket tesz, aminek a következményeivel nem számol. Ezt tapasztaltuk január 6-án is négy évvel ezelőtt. Nem kérdéses, hogy rettenetes és védhetetlen, amit tett. Ugyanakkor a szavazók úgy ítélték meg, hogy talán a demokraták ennek a vizsgálatával vagy értékítéletével túlzásokba estek.
Cs.J.: S ha ráadásul még meg is kegyelmez a már elítélt résztvevőknek, azoknak, akik börtönbüntetésüket töltik miatta, akkor ez azt is jelenti, hogy Trump történelmi igazságot is szolgáltatott. Hogy van ez? Igaza lesz, hogy megostromolták a Capitoliumot, és mintha mi sem történt volna, felejtsük el? Vagy elhiszik az emberek, hogy az általa emlegetett választási csalásra ez volt a lehető legjobb válasz?
K.K.: Én magam is kíváncsi vagyok, tényleg megkegyelmez-e az embereknek. Az viszont biztos, hogy most amolyan mézesheteket él át a magas népszerűségi mutatóknak köszönhetően, ami feltehetően elszáll, amint hivatalba lép. De meglepetésként ér, hogy miniszteri és vezetői posztokra megnevezett jelöltjeit minden további nélkül támogatja a szenátus, pedig voltak bőven kételyek a személyeket illetően. Legfőképp a Pentagon élére jelölt Pete Hegseth miatt.

Cs.J.: És nem aggasztja önt Trump antidemokratikus személete?
K.K.: Mire gondol?
Cs.J.: Nem tűri meg a kontrollt maga felett. Láttuk ezt a capitoliumi ostromnál. Tudjuk, hogy bosszúra készül azok ellen, akik vádat emeltek ellene, a rendkívüli ügyész, Jack Smith és az igazságügyi miniszter ellen is. Ezek mind alkotmányellenes lépések lesznek, nemde?
K.K.: Az igaz, hogy olyan normákat vezethet be és olyan követelésekkel állhat elő, amelyek törvénytelenek lehetnek, és még rá is kényszerítheti beosztottjait a végrehajtásukra. Viszont még mindig jogállam van nálunk, működik az igazságszolgáltatás, a bíróságok.
Cs.J.: Csak nem a Legfelsőbb Bíróságra gondol? Hisz a saját embereit ültette be oda, visszaélve hatalmával és a bírák Trumpnak kedvező döntéseket hoznak sorra …
K.K.: Elismerem, ez is igaz. Merthogy tavaly valóban egy olyan döntést hoztak, amely teljes védelmet biztosít az elnök számára, bármi rosszat vagy törvénytelent is tesz. S ahogy az első elnöksége idején, most is bizonyos fokig veszélybe kerülhetnek a demokratikus intézmények.
Cs.J.: Nem gondolja, hogy az általa képviselt Amerika, az első szlogen (Make America Great Again) roppant önző szemlélet a világ országai szemében? Izolálni fogja Amerikát Trump?
K.K.: Óriási a kontraszt a leköszönő és az új elnök között a szövetségesek, partnerek megítélésében. A választók szemében viszont szimpatikus ez a gondolkodás, mert úgy érzik, hogy nem kapja vissza az ország azt, amit a szövetségeseire költ. Sokak szerint nem kifizetődő ez a politika. Legyen az Grönland követelése, vagy éppen Ukrajna. Nem kapott garanciát az ország arra, hogy jelentős katonai és pénzügyi ráfordítással megoldódnak a problémák.
Cs.J.: Jogos talán az a félelem, hogy Amerika elveszíti vezető és példamutató szerepét a demokratikus világrendben Trump miatt?
K.K.: Ezek egyre inkább vitatott kérdések. Szükség van-e a szövetségeseket támogatni, amikor óriási kihívást jelent Amerika számára az autokrata kínai vezetés, például. Nem kérdéses, hogy az eddigivel totálisan ellentétes külpolitikai szemlélet várható. Mert Trumpék úgy gondolják, Biden túl megengedő volt szövetségesei irányába. Ő viszont hidegfejű számítások alapján szabja meg a külpolitika irányát.

Cs.J.: Az Európai Külkapcsolatok Tanácsának most jött ki egy több országot felölelő közvéleménykutatása, miszerint épp a trumpi önző politika miatt a Kínával való harcában Amerika alulmaradhat.
K.K.: Nem ismerem a felmérést.
Cs.J.: Azt azért megkérdezném, vannak pozitív várakozásai az elkövetkező négy évre?
K.K.: Ha a választók szempontjából nézem, akkor sokan várják az adócsökkentést, várják a migráció visszaszorítását, hisz legfőképp erre szavaztak az választók. Arra felkészülhetünk, hogy sok rendkívüli intézkedést, elnöki rendeletet fog hozni.
Cs.J.: Itt, Európában a demokraták számára továbbra is felfoghatatlan, hogy egy olyan elnökség veszi kezdetét, ami nemcsak kisebb hazugságokon, de az úgynevezett nagy hazugságon, a big lie-on alapul. Lásd a trumpi tételt, hogy Bidenék 2020-ban elcsalták a választásokat. S a szenátusi miniszteri meghallgatásokat is követtem, és a jelöltek múltját is megismerve, döbbenetes, hogy mások hazugságai sem számítanak. Megbocsátandó a szexuális erőszak, alkoholizmus, erkölcsi kihágások és kisebb-nagyobb csalások. Mi lesz itt még négy éven át?
K.K.: Ezekben az években a szégyentelenség és az arcátlanság kerekedik felül. Ami korábban diszkvalifikált volna egy jelöltet. Trump előtt azért ilyen mértékben nem volt jellemző hazánkra ez a tisztességtelen magatartás. Még a szenátusban is félnek Trumptól, illetve a szavazóitól. Egy hónapja el kellett volna vetni a Pentagon élére Trump által javasolt személy jelölését, de senki nem vette hozzá a bátorságot.
Cs.J.: Szerintem most ön is kimondta a kulcsszót: azt, hogy félnek az emberek Trumptól. Legyen az a kongresszus, legyen az a szavazó vagy külföldi hatalom. Félnek tőle. Ezen keresztül megfejthető Trump sikere?
K.K.: Trump titka az, hogy tőle félnek az emberek. Egy republikánustól sem félnek annyira, mint tőle. És maguk a republikánusok is, mert nekik köszönhetik a megválasztásukat. Jó példa volt erre Joni Ernst szenátorasszony, akinek – mint veteránnak – sok kifogása volt a védelmiminiszter-jelölt személyét illetően. És ő is behódolt. El kezdett félni. Trump részéről nagy nyomás van rajta, és két év múlva Trump megakadályozhatja a jelölését.

Cs.J.: Nem tudom, hallotta-e, hogy Orbán első emberét szankcionálta a Biden-kormány. Ön szerint visszavonhatja az eljárást a Trump-kormány?
K.K.: Nézze, el tudom képzelni, hogy más álláspontra helyezkedik majd a Trump-kormány, esetleg J. D. Vance leendő alelnök is befolyással lehet az eseményekre, aki Orbánt épp eléggé tiszteli ahhoz, hogy szóljon az érdekében. De ez csak spekuláció a részemről. Az biztos, hogy kevésbé vagy egyáltalán nem lesznek ellenségesek Orbánnal, amilyen Biden volt, sokkal inkább támogatni fogják őt.
Cs.J.: Végül azt kérdezném, milyen lesz vajon Biden elnöki öröksége – mondjuk négy év távlatában?
K.K.: Nem hiszem, hogy elnöksége jó megítélés alá kerül, legalábbis rövid távon. Most nagyon népszerűtlen, mert nem tudta megakadályozni, hogy Trump legyen az elnök, ami négy évvel ezelőtt sikerült neki. Ezt nem bocsátják meg az emberek. De bízom abban, hogy hosszú távon elismerik a munkáját, s azt mondják majd, nagyszerű elnök volt.
Az interjú a szöveg tetején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg!
2025. január 18., szombat 16.00
riporter: Csernyánszky Judit