Beer Miklós nyugalmazott püspök: Az egyháznak bocsánatot kell kérnie

Beer püspök így fogalmazott: „Olyan jó lenne, ha a szembenézés azt jelentené, hogy bocsánatot kérnének és kérnénk, mert ez mindnyájunkra vonatkozik. Ez lenne a legszebb megoldás.” Hangsúlyozta, hogy ez nem pusztán formális gesztus, hanem erkölcsi fordulat, ami a „megtisztulás és a jobbulás őszinte szándékát” feltételezi.

A beszélgetés elején úgy fogalmazott: „Mindnyájan kaptunk egy esélyt, hogy rendbe tegyük a dolgainkat”, amely szerinte az egyházak és a teljes társadalom számára is új felelősséget jelent. Hozzátette: „Ez a szembenézés, vizsgálat kikerülhetetlen”, mert az egyháznak újra kell gondolnia saját szerepét is.

A politikai és egyházi viszonyt illetően egy erős képpel érzékeltette a kialakult függőségi helyzetet: „Itt az ideje, hogy a Mama Hotelből kiköltözzünk.” Mint mondta, az egyház feladata nem az állami szerepek átvétele, hanem a saját küldetésének betöltése. „Egyenlő félként kell tekinteniük egymásra”.

A társadalmi légkörről szólva úgy fogalmazott: „Mérgezett forrásból iszunk már jó ideje”, utalva az előítéletek, a kirekesztés és a gyűlölködés hatásaira. Figyelmeztetett arra is: „Ha az egyház elnémitja a kritikus, prófétai hangját, és nem hallatja, akkor nincs rá szüksége a világnak.” Hozzátette, hogy az egyház feladata a hiteles jelenlét és értékképviselet, amelyet a „Ti vagytok a föld sója, a világ világossága” jézusi gondolattal is összekapcsolt.

A beszélgetést személyes hangvételű zárás kísérte. A választások utáni hangulatról így beszélt: „Én a gyerekkoromra gondoltam vissza, 1956-ban tizenhárom éves gyerek voltam, és most újraéltem ezt a felszabadult örömet.” Majd hozzátette: „Egy kicsit szégyellem bevallani, hogy nyolcvanpluszosként egy kicsit tinédzsernek éreztem most magamat.” Beer Miklós szerint a mostani időszak egyszerre jelent lehetőséget és felelősséget: a megújulás kulcsa szerinte az őszinte szembenézés és a kimondott bocsánatkérés.