Bakács Tibor: most azokkal az újságokkal takarítok, amikben anno publikáltam

Bakács Tibor egy sikeres dinasztia sarja, aki kicsit mindig kilógott a sorból. Bakinak is azért becézik, mert bármit el tud rontani. Úgy véli, sokan azért nem vétenek hibákat, mert félnek a hibáktól. Apja bíró volt, aki görögül-latinul beszélő művelt ember volt, és nagyon szerette a fiát, de nem értette, miért nem olyan, mint ő. Akarata ellenére apja alakította ki benne, hogy kicsit mindig  törvényen kívül legyen. Sokkal később rendeződött csak a kapcsolatuk, amikor az apja már nagyon beteg lett: a demencia és az Alzheimer-kór egyszerre lépett fel nála. Sokáig együtt éltek, és úgy alakult, hogy az apja leépülése és szenvedése hozta őket közel egymáshoz. A halálos ágyán, 92 évesen mondta a legszebb mondatott: „Kisfiam, ha ezek rájönnek, hogy téged nem érdekel a politika, nem fogják neked megbocsájtani”. Ekkor tudta, hogy végül megértette őt.

Azt mondja, Magyarországon minden területen szekértábor logika érvényesül, ő pedig nem tartozik senkihez. Megőrizte az identitását. Éveken át vigyázott és nevelt kutyákat, az állatokon kívül egyes emberekhez és a gyerekekhez érzi még közel magát.

Azt mondja, nehezen kopik ki a köztudatból, de azért tud rejtőzködni. Pláne munkásruhában, abban nem ismerik fel. Mostanában olyan munkákat végez el, amit mások biztosan nem. Szerinte szerencséje van, mert szorgalmas alkat. A fizikai munkáknak köszönhetően a teste most jobb állapotban van, mint korábban.

Tudja, hogy egy időben sokat hazudott, de azt gondolta, hogy semmi probléma, és uralja az élethelyzeteket, akkor nem érezte, mennyire nyomorult mindeközben. Sok minden kellett ahhoz, hogy széttörjön az egója. Volt olyan időszak is, amikor éhezett. Nem könyörögött senkinek, rettentő megalázónak tartja a kéregetést. Jobbnak látta, ha egyszerűen túléli ezt az időszakot.

Azt mondja, a szalámilopás félelmetes reakciókat váltott ki az emberekből. Csodának tartja, hogy túlélte azt az időszakot. Szerinte valaki hasonló helyzetben alkoholista vagy öngyilkos lesz, ő új életet kezdett. Azt mondja, most nincs semmije, bankszámlája sem, tőle csak az életét lehet elvenni.

Sokáig játszott a gondolattal, hogy jogában áll véget vetnie ennek az egésznek. Ma már bármilyen halált elfogadna, csak ne neki kelljen megtennie. Minden nap gondol a halálra, készen érzi magát rá, de nem várja.

Az fájt neki a legjobban, amikor kirúgták a Tilos Rádióból és a Hócipőből. Az értelmiséget könnyen elengedte, mélységesen csalódott bennük. Nem azért, ami vele történt, hanem amit az országgal szemben követtek el. Jobban kedveli a munkásosztályt, ott elfogadják. Most azokkal az Élet és Irodalmakkal pucolja az ablakokat, ahova jár takarítani, amikben anno publikált, és az édesanyja eltette megőrzésre.

Azt mondja, már akkor sem írna, ha megkeresnék. Ő dobja be a Budakeszi Hírmondót a környék postaládáiba, és ide ír még egy-egy cikket. Azt szokta mondani, ha nincs olvasó, minek írjon, mindig az olvasóknak írt, nem magának.

Akárcsak a Szavakon túl összes adása, úgy a Bakács Tiborral készült beszélgetés is visszanézhető a Klubrádió YouTube-csatornáján. Iratkozzon fel rá, és nem marad le műsorainkról a YouTube-on sem.