Az úton végig kell menni - Kárpáti János jegyzete

Ballagott az úton a kétharmados többség, hátizsákjában fékek és ellensúlyok. Meleg volt, izzadni kezdett. Gondolta, könnyít egy keveset a terheken, amiket cipel magával. Megkereste a hátizsákban a független közmédiát, és nagy ívben elhajította. Így már jobb volt valamivel a járás, de egy idő után azért megint kegyetlenül megizzadt. Fogta az Alkotmánybíróságot, és kidobta. Ballagott tovább. Előbb-utóbb ismét csak ólomként húzták a vállát a zsákban még bennmaradt fékek és ellensúlyok. Jól megmarkolta a civil társadalmat, és kivágta a francba. Ment, mendegélt tovább.

És hát igen, bizonyos idő elteltével újra pokoli nehéznek érezte a hátizsákot, pedig abban már alig maradt valami. Megállt, hogy megnézze, mi is az pontosan, amitől nem tud teljes lendülettel fütyörészve kaptatni a hegyoldalon. Elővette, megkérdezte tőle: - Hát te meg milyen fék és ellensúly vagy? Az pedig válaszolt: „én vagyok a parlament”. „Na jó, akkor itt hagyjuk abba, elegem van ebből a hülyeségből” – mondta a kétharmados többség, és nagy nehezen lenyomta a parlament torkán a szájzártörvényt.

Miután ezt megcselekedte, visszagyömöszölte a szájzártörvénytől fuldokló parlamentet a hátizsákba, és az egészet bedobta egy feneketlen kútba. Teljesen megkönnyebbülve, hegyen-völgyön át szökellt tovább. Mire beesteledett, azon vette észre magát, hogy fogalma sincs, merre jár. Ijedten kapott a zsebéhez, üres. Hát persze. Az iránytű benne maradt a hátizsákban.

Volt egykor egy szociáldemokratából kommunistává lett politikus, aki lelkesen vett részt a szocdemek bedarálásában. Könyve is megjelent, amelynek hitvallással felérő címe a következőképpen hangzott: Az úton végig kell menni.

A fáma szerint egyik egykori régi szocdem párttársa ezt azzal toldotta meg, hogy „alcím: a lejtőn nincs megállás".

Kárpáti János jegyzete a 2019. november 21-i Esti gyorsban hangzott el.