Az áldozat - Szénási Sándor jegyzete
8/03/2023 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
"A Nyugat ugyan egy pöcegödör, de az elszabott ukrajnai háború okán Oroszország most saját maga tette áldozattá magát?"
Nem tudom, hogy milyen gyorsulási együttható mentén nyeli be és teríti rögtön a kormánymédia az orosz propagandát, de ha véletlenül még nem került volna szóba, szólok: a második világháborút a Nyugat robbantotta ki, előre megfontoltan, máig ható következményekkel.
Ezt most éppen egy Andrej Mihajlov nevű kolumnista közli a Pravda.ru oldalán: nem saját találmány, ő maga írja, hogy már a szovjet történészek egy része is így gondolta, nem is beszélve a mai oroszokról. E szerint a „nyugati demokráciák” (Mihajlov idézőjeleit idézve) addig hergelték Hitlert, amíg az le nem rohanta Lengyelországot, és be nem hatolt a Szovjetunió lágy testébe. Ám a behatolás olyan mélyre sikerült, hogy az angolszászok, megriadva egy német szuperhatalom kiépülésétől, elkezdték Sztálint finanszírozni és felfegyverezni, amivel – szemben az eredeti, csak a SZU elleni tervvel – két legyet ütöttek egy csapásra, két ellenfelüket gyengítették meg, és ez a stratégia azóta is működik. Lám Biden elnök is bevallotta, hogy a cél nem Oroszország feldarabolása, hanem inkább az ő kivéreztetése, és alávetése lehet a szándék.
Ez eddig nem bonyolult. A továbbiakban sem lesz az, minthogy a valóságdarabok, a féligazságok és az orbitális hazugságok hálójába nem bonyolítanánk bele a hallgatót, részint mert erre nincs idő, részint meg az orosz propaganda sem molyol meggyőző érvekkel. Minek is? Ezt a közvélemény sem hiányolja, ami tiszta szerencse, merthogy ilyen érvek nincsenek. Adott viszont egy érzelmi állapot, amiben az orosz társadalom századok óta lebeg és fő, mondhatni a saját levében, az orosz áldozatiság keserű kotyvalékában. Ebből a léből bukkant elő Lavrov külügyminiszter kijelentése egy indiai sajtókonferencián, hogy tudniillik az ukrajnai háborúban voltaképpen az oroszokat rohanták le, amit persze késedelem nélkül ki is röhögtek.
Pedig Lavrov csak félig hazudott, félig, amennyiben az oroszok jelentős része hitte, hiszi, és hinni is fogja, hogy a hazája soha nem támadott meg senkit, viszont folyamatosan célpontja, áldozata, bűnbakja a Nyugat ármánykodásának, nagyhatalmi ambícióinak, amik persze Oroszország Anyácskának soha nem voltak. Ő csupán szülői gondoskodással öleli magához már a 17. század óta az ukránokat, beloruszokat, grúzokat, csecseneket és jakutokat, észteket és finneket, és lengyeleket főleg, függetlenül attól, hogy az ölelésnek nevezett fojtófogásról az érintettek inkább lemondtak volna. Innentől pedig, írta már Puskin is, minden családi ügy, az is, ha a lengyelek irtása, deportálása folyik, az is, ha a baltiaké. Ja, ez utóbbit Puskin nem így írta meg.
Ezt az áldozati szerepjátékot lovagolja meg a Kreml propagandája, elég érdekes következtetésekkel.
Eszerint az orosz hadvezetés, és általában a társadalom nem tanulta meg a második világháború üzenetét a Nyugat szándékairól, amelyek most még fokozottabban érvényesek. Nem értik meg, hogy akkor még szövetséges angolszászok most olyan blokkba tömörültek, amelynek nincs szüksége az orosz erőforrásokra, minthogy területeik és erőforrásaik nagysága másfélszerese az oroszokénak.
Tévedések és rossz számítások vezettek oda, hogy Oroszország szembekerült ezzel az erős, és megbonthatatlanul kollektív Nyugattal, állapítja meg a cikk, és kifejti, hogy ennek fatális következményei lehetnek az Ukrajnában harcoló orosz hadseregre nézve.
Nafene.
A Nyugat ugyan egy pöcegödör, de az elszabott ukrajnai háború okán Oroszország most saját maga tette áldozattá magát? Ezt akarja mondani sok-sok zavaros kanyar után Mihajlov kolumnista? Azt, hogy hazájának először önnön tévedéseivel kellene szembenéznie, ahelyett, hogy elfogadja Tyutcsev nevű költőjének azt a sorát, hogy Oroszországban hinni kell, vagyis nem gondolkodni, nem elszámolni a múlttal, nem mítoszokba menekülni?
Azért ennyire ne szaladjon el velünk a ló. Putyin oly okos. Oly tanulékony. A cár majd csak kitalál valamit.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. március 8-ai adásában hangzott el.