Aszály – Józsa Márta jegyzete

Debrecenben sorra száradnak ki a város környékén a tavak, miközben az íróasztalfiókokban porosodik évek óta a megmentésüket megoldani hivatott terv. Ehhez képest a vízmennyiséget hét, a környékre tervezett akkumulátorgyárba próbálta becsatornázni a bukott hatalom, és most sem tudni, hogy megoldható-e a kecske-káposzta kérdés. Hogy jusson víz ide is, oda is. Mert ha az akkugyárak nem tudnak a vízhiány miatt termelni, akkor száz- esetleg ezermilliárdokat dobtunk ki az ablakon, egyúttal ledózeroltunk, élhetetlenné tettünk miattuk egy komplett régiót. És akkor még nem szóltunk a valamikor majd ott gyártandó termék szűkülő nemzetközi piacáról. Ha ellenben nem kapnak vizet ugyanennek a tájegységnek a tavai, mezőgazdasága, emberei, akkor az a kérdés, hogy ki fog élni a gyárak tövében, és minek. Víz persze nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia. Körülbelül egy évnyi csapadék, más hasonlattal élve több balatonnyi víz hiányzik a hazai talajból. Pontosan tudjuk, hogy mindez az évtizedek óta előre jelzett változások következménye. Tudtuk, és fütyültünk rá, beletörődtünk abba, hogy valakik biztosan tudják, mit csináljnak. Ahelyett, hogy idejében kaszát-kapát ragadtunk volna. Biztosan tudták is, lásd a műkörmös és egyéb csókosok által elnyert földalapú pályázatokat. Ahogy Ángyán József fogalmazott: intézményes földrablást. Meg azoknak a terveknek a sokaságát, amelyeket jegyzett szakemberek készítettek, és amelyek azt szolgálták volna például, hogy megtartsák az országba befolyó, a mezőgazdaságot, az élhetőbb környezetet biztosító édesvizet. Mert a homokba, inkább az Alföld porába dugtuk a fejünket, mint a strucc, ahogy a szólás mondja. Ha ezzel a problémahárítással szakítanánk, ha a tagadás fojtogató porából végre kiemelnénk a fejünket, nos az is sokat segítene a szabadság felé vezető, egyelőre aszályosnak ígérkező, hosszú, de legalább talán már fel-feltűnő utunkon.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2026. május 14-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: aszály Hajdú-Bihar megyében, forrás: MTI/Czeglédi Zsolt