Anno Budapest: Váratlan segítség

Az ember sosem ott kerül bajba, és soha nem akkor, ahol és amikor kényelmes lenne. Mindig késő este, mindig ismeretlen utcában, mindig lemerült telefonnal — és akkor egyszer csak megjelenik valaki, akit soha többé nem lát. Nem hős, nem is különösebben feltűnő figura, csak valaki, aki észrevett valamit, és úgy döntött, hogy nem néz el mellette. Elvitt, odaadott valamit, megmutatta az irányt. Aztán eltűnt, mint aki soha nem is volt. A kórházi folyosókon, a reptéri sorokban, a parkolókban és a hivatalok előtt rengeteg ilyen ember van. Aki szó nélkül odatolja a töltőjét. Aki kisegít egy kis pénzzel, egy gyufával, egy jó szóval, egy segítő kézzel. Aki előhúz egy bikakábelt, mint aki tudja, hogy ez a világ rendje. Aki meglát egy tanácstalan arcot, és elmagyarázza, melyik ablakhoz kell menni, mert ő már járt erre — aztán elmegy, és estére már el is felejtette az egészet. Vannak ennél súlyosabb esetek is. Az orvos, aki visszahív, mert valami nem stimmel — és igaza van. A szomszéd, aki észreveszi, hogy három napja nem nyílt ki az ajtó, és bekopog. A tanár, aki ejt egy mondatot, amit maga is elfelejt másnap reggel, de a diák húsz évvel később még szó szerint tudja idézni. Ők maguk általában sosem tudják meg, mit jelentett az, amit tettek — ami valahogy még különösebbé teszi az egészet. A másik oldal persze kevésbé hízelgő. Hányszor ment el az ember valaki mellett, mert sietett, mert azt gondolta, hogy majd jön más? És hányszor volt ő maga az ismeretlen segítő, anélkül, hogy tudta volna — nem nemes szándékból, csak mert éppen ott volt, és semmi oka nem volt rá, hogy ne álljon meg?

Mi viszont most olyan történetekre vagyunk kíváncsiak az Anno Budapest adásában vasárnap délután 3 és 5 között, amikor megtörtént a csoda, és jött a segítség. Akár Önök kapták, akár Önök adták. Meséljék el történeteiket Pandnotded Miklósnak az élő adásban. Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhet Viberen is: +36 30 303-0953.

Címlapi fotó: Fortepan / Magyar Rendőr 1982