Anno Budapest: Gyerekkori csínytevések

A nyári tábor a csínytevések igazi melegágya volt. A rosszcsont gyerek este pedig türelmesen megvárta, míg mindenki elalszik, aztán gondosan bekente a szobaajtó kilincsét. A damilos pénztárca is klasszikusnak számított, és az előkészülete szinte ugyanolyan élvezetes volt, mint maga a tréfa. Az ember letett egy jó vastag, kopott tárcát a járda szélére, a végébe meg beakasztotta a szinte láthatatlan damilt. Előbb-utóbb mindig akadt egy kíváncsi járókelő, aki meglátta, lehajolt érte – és a tárca megmozdult. A legtöbben kétszer, háromszor is megpróbálták, egyre elszántabban, miközben a bokrok mögül fojtott nevetés szűrődött elő. A konyhasóval felcserélt cukor is bevált módszer volt, vagy a vízzel töltött flakon, amelynek tetejére valaki gondosan lyukat szúrt, hogy az ember ivás közben alaposan meglocsolja magát. A szék kihúzása a másik alól, a széklábak meglazítása, a telefonbetyárkodás vagy a másik hátára a HÜLYE cédula felragasztása is ismert rosszalkodás volt, de bizonyára mindenki tud valami különleges, saját sztorit előbányászni a múltból.

Ezeket osszák meg vasárnap 3 és 5 között műsorvezetőnkkel, és a többi hallgatóval.

Telefonszámaink: +36 1 240-6953 és +36 1 240-7953. Üzenhet Viberen is: +36 30 303-0953.

Címlapi fotó: Gyerekek 1965-ben. A kép forrása: Fortepan / Tóth Lajos