Amikor megsajnáltam Orbán Viktort – Selmeci János jegyzete a felelősségről

Abban a pillanatban nem az elmúlt harminchat év legnagyobb hatású, kivételes hatalommal rendelkező politikusát láttam magam előtt, hanem egy saját korlátaiba ütköző, kicsi embert, akinek egyszer majd – és innen a sajnálat – el kell gondolkodnia azon a hatáson, amelyet a hazájára gyakorolt, és számot kell vetnie azzal, mire használta a magyar társadalomtól kapott elképesztő felhatalmazást.

Nem a sajnálat jutott eszembe, amikor az ügyészség letartóztatta az óellenzék – igen, ezt a kifejezést már nyugodtan használhatjuk a Fideszre is – több politikusát. Hangsúlyozzuk az ártatlanság vélelmét: majd a bíróság eldönti, hányan voltak közülük, akik a választóktól kapott felelősséget arra használták, hogy évtizedeken keresztül lopjanak.

Tekintve, hogy most viszik el a szocialistákat, Rogán Antal alighanem már járókerettel fog bíróságra járni. Ezért nem a jogerős ítéleteket, hanem a pillanatot kell felhasználnunk arra, hogy többé ne legyen 70-30, és ne csapolják meg az országot bűnszervezetek. Mert azokban a kocsmákban, ahová járok, most nem azt mondogatják az emberek, hogy „a politikusok úgyis lopnak”. Szinte mindenki elképesztő optimista, és elhiszik, hogy legalább az elmúlt tizenhat év nyomasztását, szorongását és félelmeit magunk mögött hagyhatjuk, és végre foglalkozhatunk magával az országgal, sőt még talán jó is lesz.

Én is egész optimista vagyok. Eddig voltak gusztustalan plakátok, most nem lesznek gusztustalan plakátot, eddig loptak, most ne lopjanak, eddig nem volt pénz, most lesz, tényleg nem olyan marha nehéz ezt jobban csinálni a Fidesznél.

„Legyetek bátorak” – üzente Magyarország, mindnyájunk szégyenére, leggazdagabb embere. A választóktól kapott elképesztő felhatalmazás ugyanis azzal jár, hogy többé nem lehet politikai kockázatokra, Brüsszelre vagy bárki másra mutogatni. Egészségesebb, szabadabb és gazdagabb hellyé kell tenni Magyarországot, ha belegebednek is, ha belebuknak is. 

Óriási a felelősség.

Ez az ország hajlamos sikertelenként eltemetni az úgynevezett rendszerváltásait. Jó lenne most nem csalódni, és klasszikussal élve; van is esély arra, hogy tíz év múlva, ne ugyanaz a dal legyen. 

Éljünk vele. 

Selmeci jegyzete az Esti gyors 2026. június 6-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)