Alaszkai politológia professzor: Nem lesz ebből Nobel-békedíj

Új ablakban

2025. augusztus 13. Esti gyors - részlet l Brandon Boylan 2025.08.13.

06:55

00:00

Mint ismeretes 1867-ben vette meg az Egyesült Államok Alaszkát potom 7,2 millió dollárért. Mai árát 160 millió fölött taksálják. Andrew Johnson elnöksége idején az amerikai külügyminiszter vezette az adásvételi tárgyalásokat orosz kollégájával. A tulajdonosváltás után a két ország kapcsolatában továbbra is nagyon fontos szerepe volt ennek a területnek, igaz, hol kártékony, hol jótékony – idézte fel Brandon Boylan, a University of Alaska Fairbanks politológia professzora az Esti gyorsban, hangolódásképpen a pénteki, magyar idő szerint 21:30-kor kezdődő Putyin-Trump találkozó előtt.

A professzor röviden össze is foglalta az ebből a szempontból leglényegesebb alaszkai eseményeket:

A 2. világháborúban például innen indították a Bering-szorostól Kanadán átrepülve a vadászgépeket a tengelyhatalmak ellen küzdő Szövetségeseknek. A hidegháború idején – sajnálatos módon megromlottak a kapcsolatok, hisz Amerika számára frontvonalat jelentett Alaszka a Szovjetunióval szemben. Úgy gondolták ugyanis, hogy ha Oroszország megtámadná az Egyesült Államokat, akkor ez az akció Alaszkán keresztül az Északi-sark felől indulna ki. Az interkontinentális ballisztikus rakéták potenciális elindítására itt építették ki a központi megfigyelő rendszert. A hidegháború végével itt omlott le a vasfüggöny mintájára az ún. jégfüggöny. Ismét kezdetét vette a két nép barátkozása, például beindították a közvetlen repülőjáratot Alaszka és Szibéria között. De említhetem Lynne Cox hosszútávúszót is, aki 1987-ben valamivel több mint 2 óra alatt úszott át Alaszkából a Szovjetunióba a Kis Diomede-től a Nagy Diomede-ig. Gorbacsov és Reagan idején, a barátság jeleként. A táv 3,9 km volt. De a 2001 szemptember 11-i támadás idején, Bush elnökségekor is enyhült a két ország kapcsolata Alaszkának köszönhetően is. Közös katonai hadgyakorlatot tartottak a Bering-szorosban a terrorizmus elleni harc iránti közös elköteleződés demonstrálására. A Krím annektálása és az oroszok '22-es ukrajnai inváziója óta megint feszült a helyzet Alaszkán

– mesélte Boylan.

Csernyánszky Judit: Tehát akkor most is szimbolikus jelentőségű lesz a helyszín, ami persze alapból Putyinnak kedvez.

Brandon Boylan: Igen, hisz Putyin mozgástere igencsak korlátozott, miután a Nemzetközi Büntető Bíróság elfogató parancsa továbbra is érvényben van. Így nem kell több országon át utaznia, Amerika pedig ugyebár nem ratifikálta a hágai intézmény alapokmányát. Ebből a szempontból stratégiai jelentősége is van a helyválasztásnak, és inkább azt mondanám – win-win helyzet ez mindkettejük számára. Sőt van egy olyan üzenete is, hogy tulajdonképpen Alaszkán keresztül szomszédok is vagyunk valahol Oroszországgal. Nem mellesleg a két ország történelmi szálain túl kulturális és civil szálak is összekötnek minket. Anchorage, a helyszín az egyik legnépesebb városunk. 2021-ben itt tartották a nagyfontosságú amerikai-kínai kereskedelmi találkozót, habár azt nem koronázta siker.

Cs. J.: Akkor ez egy rossz ómen. Mire számít, a pénteki tárgyalás is hasonló eredményre vezet?

B. B.: Azt nem gondolom, hogy Putyin számára ez valamilyen győzelmet jelentene, inkább patthelyzet alakul ki. Trump számára semmiképpen nem hoz sikert. Itt nem lehet győzelmet aratni, pedig most az elnök nagyon áhítozik a külpolitikai babérokra. Sőt, az az érzésem, hogy a találkozó taktikai célzattal lett sürgős, elterelni a figyelmet az ún. Epstein-aktákról, amit azóta se hoztak nyilvánosságra az ígéretekkel ellentétben. Minden jel arra utal, ez a taktika beválni látszik, mert most mindenki erről beszél és nem a szexpredátor és Trump kapcsolatáról. De vissza a találkozóra, egyelőre minden jel arra utal, hogy mindketten valamit felajánlanak, s attól tartok, Trump Ukrajna nevében területi engedményekről fog beszélni.

Cs. J.: Őszintén, innen úgy tűnik, őt a részletek annyira nem izgatják, a Nobel-békedíjra hajt, s emiatt talán mindenre képes. Akkor úgy látja, nem lesz ebből Nobel-díj, összes igyekezete ellenére?

B. B.: Nem hiszem, hogy ebből Nobel-békedíj kerekedne ki. Pedig a kongresszusi és a helyi törvényhozási csapat a kormányzóval együtt roppant bizakodóak. De Zelenszkij nélkül – a mostani állapot szerint neki nem lesz itt beleszólása a történésekbe – semmi jóra nem lehet számítani.

Cs. J.: Nem tart attól, hogy ez a találkozó átmegy a két elnök közti jó viszony kiépítésébe, mert mondjuk az Északi-sarkvidék kiaknázásának közös modus vivendijét tárgyalják meg?

B. B.: De, nem tartom kizártnak, hogy személyes kapcsolatukat ápolva igyekeznek majd előnyt kovácsolni. El tudom képzelni, hogy például Putyin valamilyen engedményt harcol ki a tervezett, minden eddiginél szigorúbb szankciókat enyhítendő. Azt viszont tényleg gondolom, hogy Trump a háború végét szeretné látni, de kérdés, hogy milyen engedményt tesz, hogy ezt a célt elérhesse az orosz elnöknél. Mert a győzelmet Trump mindennél jobban áhítja.

 A teljes interjút meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)