Reagált az ADF Lánczi Andrásra: Az Akadémia hiteltelenítése a cél

Pedig szerinte az Akadémiával a hatalom szempontjából olyan nagy baj nincsen, ahogy az ünnepi közgyűlésen ez el is hangzott: az igazodás, a megfelelés és a hatalmi döntések utólagos legitimációja, az része lesz a Magyar Tudományos Akadémia mindennapjainak. Nagyobb ellenállás nélkül tulajdonképpen csökkent az Akadémia tudományos jelentősége, méltatlan alkukba kényszerítették és ingatlanait elvették.

Az alkotmányjogász úgy látja, ennek a folyamatnak talán a legsajnálatosabb megnyilvánulása az MTA elnökének HVG-interjúja volt, mi szerint „az akadémiának kutya kötelessége, hogy az épp regnáló hatalom döntéseit segítse, tudományos szempontból optimalizálja, a haladási irányt a politikusok határozzák meg…”

Mint mondta, ez sok kutatóban komoly ellenérzést kelt. Bán-Forgács Nóra azt hangoztatta, hogy az MTA-nak nem az a dolga, hogy kormánytanácsadóként működjön, sokkal inkább a tudomány felvirágoztatása a feladata a haladás érdekében. Nem érti, miért kellene a Magyar Tudományos Akadémiát átvilágítani.

"Nem látnám be, hogy miért kellene a Magyar Tudományos Akadémiát átvilágítani, nem is értem, tehát hogyha az átvilágítás alatt azt értjük, hogy milyen külföldi kapcsolatai vannak, a magyar tudomány, akkor sem tudom, hogy az Akadémiát akarjuk-e átvilágítani, vagy a tőle erőszakosan leválasztott kutatóintézeteket"

-         fogalmazott.

Hozzátette, az egy kívánatos követelmény, hogy mind az Akadémia, mind a kutatóintézetei, mindennél nagyobb mértékben legyenek részesei a nemzetközi kutatási hálózatoknak.

„Magyarán, mi arra kapunk finanszírozási pénzt, hogyha a Horizon és egyéb nemzetközi projektekben jól szerepelünk, és ha jól értem, a kormány és az újonnan kialakított szerencsétlen sorsú HUN-REN közötti tárgyalások is arról szólnak, hogy ezeknek a nemzetközi kapcsolatoknak, pályázatoknak a mértékét meg kell sokszorozni ahhoz, hogy tovább is finanszírozáshoz és újabb forrásokhoz tudjon jutni a kutatóhálózat”.

Az MTA-nak azzal semmi gondja nincsen, ha bizonyos társadalomtudományi vagy természettudományi kérdésekben a kormány egy törvényt tervez, és az akadémiához fordul, hogy kikérje a véleményét, de ezt meghatározni az Akadémia küldetésnek, vagy kutyakötelességének, az azt gondolom, hogy erős aránytévesztés.

Lánczi András, az MCC Politikai Filozófia Európai Központjának vezetője azt mondta, „akik a kommunista idők alatt úgymond tudományos teljesítményre tettek szert, azok mondhatták meg egy rezsimváltott világban is, hogy ki a jó tudós, ki a tehetséges fiatal, ki milyen forráshoz juthat, vagyis politikai döntéseket azok hoztak, akik a rendszerváltás előtt is hozhattak”.

Erre Forgács-Bán Nóra úgy reagált: ezt a sztálinista, sorosista vonalat érzi emögött az érvelés mögött. Szerinte fel kellene már fogni, hogy a rendszerváltás is évtizedekkel ezelőtt volt.

„Ahhoz, hogy valakiből akadémikus legyen, tipikusan 70-80 év között kell lennie, aki a 90-es években 80 éves volt, az a mai akadémiának a tudománypolitikáját szükségszerűen nem tudja irányítani. Tehát, hogyha egy rendszerváltás utánig kialakult status quo-ról van szó, minden ilyen megállapítás egyetlen célja, hogy az akadémiát hiteltelenítse, hogy valamilyen módon a politikai erőtérbe berántsa, stigmatizálja, és valamilyen módon azonosítsa a 90 előtti rendszerrel, ami most már egyébként nemcsak igaztalan, de anakronisztikus is. Erről egyszerűen nem lehet beszélni, józan ésszel nem lehet beszélni”

- hangoztatta Bán-Forgács Nóra.

Emlékeztetett, hogy "a 89-90-es alkotmányos rendszerváltás kiemelkedő akadémiai elnöke, Kosáry Domokos krédója mindig is az volt, hogy a tudomány szent, a tudomány sérthetetlen, de visszamenőleg nem fog boszorkányüldözést alkalmazni. Ez akkor az értelmiség körében egy abszolút konszenzusos döntése volt az Akadémia nagy tiszteletben álló, és azóta is talán egyik legnagyobb tiszteletben álló elnökének”.

Az alkotmányjogász olyannak érzi ezt a kérdést, mint amikor nagyon unalmas már a magyar belpolitikai élet, és akkor előjönnek az ügynök törvény kérdésével. „Én azt gondolom, hogy 2025-ben számoljuk ki azok az ügynökök, úgymond, akiknek az aktáiról egyáltalán bármit tudnánk mondani, azok már nem élnek, de jó eséllyel már a gyerekeik sem”.

Bán-Forgács Nóra úgy látja, ez egy olyan helyzet, amin a végső soron a kormányzat veszít többet, de leginkább a magyar társadalom.

Az ADF képviselője arra gyanakszik, hogy

"itt arról van szó, hogy a hatalmi logikából adódóan olyannyira belekényelmesedett a kormányzat abba, hogy ellenállás nélkül a különböző reformnak álcázott centralizációs törekvések megvalósulnak. [...]Ebben egyébként csendestárs volt a Magyar Tudományos Akadémia is leginkább félelmében, hogy a meglévő státuszát is el fogja így veszíteni. Sokkolóan reagált a kormány két dologra is: egyrészt, a IX. osztálynak a miniszterelnök március 15-ei sajnálatos beszéde kapcsán volt egy nagyon kritikus hangú állásfoglalása. Másrészt pedig, hogy világossá vált, hogy a Magyar Tudományos Akadémiában vannak olyan hangok, a politikai pártállástól függetlenül, itt nagyon sokan egyébként adott esetben a hatalommal még szimpatizálnak is, akikben komoly ellenérzést vált ki egyrészt a kutatóhálózat leváltása, másrészt annak ingatlanának az elvétele, és nagyon rossz néven vette a kormányzat, hogy erre fel, még egy pert is indítottak azok az akadémikusok, akik ezzel nem értenek egyet" .

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma, az Oktatói Hálózat és a Stádium 28 közös nyilatkozatot adott ki, melyben követelik:

• állítsák helyre a közfeladatot ellátó kutatóintézet hálózat köztestületi autonómiáját, és ezt megfelelően finanszírozzák.
• a privatizált egyetemek jogállását szabályozzák újra, hogy megfeleljen az átláthatóság és elszámoltathatóság követelményének, és az Európai Uniós forrásoktól így ne essenek el a modellváltó egyetemek.
• és azt is követelik a kialakult helyzetre tekintettel, hogy az alkotmányos szabadságjogok és a civil társadalom védelmét biztosítsák, beleértve a véleménynyilvánítás  szabadságát, az emberi méltóság tiszteletben tartását, az kutatási szabadságot és a sajtószabadságot.

Bán-Forgács elkeserítőnek tartja, hogy 2025-ben milyen követelésekkel kell előállni. "A szólásszabadságról, a tudomány szabadságáról és az alapvető autonómiák tiszteletéről kiáltványokat kell írni, mintha 1956 vagy 1989 lenne Európa közepén”.