A szavazat ára: ez nemcsak egy napról szól, hanem a kiszolgáltatott emberek leuralásáról

Új ablakban

2026. március 27. Megbeszéljük / részlet, Tompos Ádám (26.03.27.)

17:33

00:00

Arra a kérdésre, hogy ha röviden összefoglalná, miről szól, úgy válaszolt: a Demokratikus Ellenállás (DE!) akcióközösséggel szerettek volna készíteni egy dokumentumfilmet, egy dokumentumkrimit a választási csalásokról, szavazatvásárlásokról, ezért a cím. De aztán kiderült, hogy igazából ebben a processzusban, amiben kutakodtak, sokkal érdekesebb és jellemző, hogy a félelem is megjelenik, és tulajdonképpen ez a mozi inkább a félelemről és a leuralásról szól. Tehát azokon a vidékeken, ahol az a közvélekedés, hogy szavazatvásárlás történik, tulajdonképpen azt mutatják be, hogy igen, vannak a szavazatvásárlásnak különböző módjai, eszközei, de van valami más is, a kalács mellett van korbács is, „és olyan egyharmad-kétharmad arányban mutattunk a kalácsból és a korbácsból is”.

Ami a választásokon történik, az valóban csak egy nap, ami annyiban tér el a többitől, hogy akkor beülnek emberek falubuszokba vagy személyautóba, és adott esetben egy X-nek a megfelelő helyre tételéért kapnak valami ellentételezést, vagy éppen nem vesznek el tőlük valamit vagy valakit, és pontosan ezt szerették volna bemutatni, hogy azért vannak itt szürke hétköznapok, nem csak a 4-5 évenkénti választási napok, és szerettek volna erre reflektálni.

A leuralásban értelemszerűen sokkal könnyebb dominálni azok fölött az emberek fölött, akik kiszolgáltatottak, és hát Európa legszegényebb, vagy másfajta statisztikai bontást nézve második legszegényebb országában, azt hiszem, „ez nem egy nagy feladat sok-sok idézőjelben, hogy ennek a leuralásnak köszönhetően szavazatok generálódjanak, vagy szavazatokat szerezzen magának egy politikai erő” – fogalmazott Tompos Ádám.

A dolog országos jellegére mutat rá, hogy mindösszesen körülbelül 50 perc ez a film, de sokkal több interjú készült, az interjúknak is értelemszerűen a töredékét használták föl a filmes alkotók, és egyébként „láttam, mikor a rendezők, illetve a vágók összetették a végleges változatot, hogy itt egymást nem ismerő, más megyében, több száz kilométerre élő emberek tulajdonképpen egymás mondatait fejezik be”. Egy borsodi esethez hasonlította, amikor volt kollégája Horváth Csaba László, írta meg a 24.hu-ra Esztergomról egy tökéletesen ugyanolyan, párhuzamos történetet, hogy a kormányhivatali vezetők, vagy kormányhivatali alkalmazottak kormányhivatali autóval, munkaidőben, fotóval dokumentálva, ki voltak vezényelve ahhoz, hogy aláírást gyűjtsenek az ottani fideszes jelöltnek. Nagyon sok ilyen elem van, ami mutatja, hogy ez egy rendszer.

Az említett kalács és korbács közül benyomásai alapján inkább az előbbi a jellemzőbb, viszont utóbbi félelmetes tud lenni. Másrészről viszont a juttatáshoz, az adományozáshoz is nagyon-nagyon vastagon hozzátartozik az, hogy nagyon szegény körülmények között élő embereknek valami nagyon megalázó összeg az, ami óriási segítséget jelentett. Műsorvezetőnk megjegyezte, hogy pár tízezer forintról lehet szó egy szavazatnál, mire Tompos Ádám úgy reagált: változó a tarifa, szociális helyzet alapján is. Egy ilyen leuralt településen viszont egy egészen másfajta dinamika érvényesül a tekintetben, hogy ha ez tényleg egy befektetés lehet, adott esetben akkor relatíve kevés kockázattal, hogyha biztos benne az ember, hogy jó helyre húzatja az X-et, hogyha nem, akkor viszont „az leülős börtönbüntetést jelenthet akár”.

A korábbi cikkekben szereplő pár százezerhez képest tapasztalták olyanoktól, akik rálátnak ezekre a mozgósításokra, hogy most több ilyen szavazat lehet, amit terveznek megvásárolni. Ha szoros eredmény születik, akkor láttuk már budapesti választáson is, hogy tulajdonképpen egy hatalmas választókerületben is 300 szavazat tudott dönteni. Itt most tényleg minden szavazat számít, úgyhogy egészen biztos, hogy komoly mozgósítás várható ezen a téren, amiben ugye a Fidesznek nagyon komoly segítséget jelent az, hogy rengeteg erőforrásuk van, a párt és állam gyakorlatilag teljesen összeforrt, illetve az, hogy rengeteg olyan korábbi csalást legalizáltak már, ami leginkább az erőviszonyok alapján nekik kedvez. Ilyen például a fiktív lakcím vagy a szavazók mozgatása, ezek mind olyan dolgok, amik kistelepülésen nagyon nagy segítséget nyújtottak a polgármestereknek, akiket ugye Orbán Viktor meg- és felszólított arra, hogy nekik kell megnyerniük a választást a Fidesznek 2026-ban.

Megjegyezte: persze sejtette mindenki, hogy ez a jelenség létezik, voltak korábban is beszámolók róla. Báthory Róbert még a megszüntetett Szabad Európán 2024-ben hozott egy olyan történetet, hogy egy asszony panaszkodott arról, hogy őt a gyermeke elvételével fenyegeti a helyi nagyúr/kiskirály. Ezek mind megvoltak, csak egyszerűen másfajta vagyoni helyzetben van most az ország, és valószínűleg az is benne van, hogy most sokkal érzékenyebbek lettek az emberek, és hát maga a formátum sem utolsó szempont. Az, hogy arccal-névvel megjelennek emberek, az ugyanúgy üzenetértékű, mint hogy még mindig vannak polgármesterek, akik per definitionem közszereplők, de még mindig nem mernek arccal-névvel megjelenni, mégpedig nem magukat, hanem a településüket féltve. Tehát ez a fajta kettőség ad egy olyan dinamikát ennek a filmnek szerinte, ami nagyon-nagyon letaglózó, és persze mindenkinek óriási bátorsága van ebben, hogy előállt és kihozta ezeket a történeteket. Az is nagyon fontos szempont szerinte, hogy több szereplőjét, megszólalóját ennek a filmnek közel tíz éve ismeri, és biztos abban, hogy „így, ebben a formában öt-tíz évvel ezelőtt ezt a filmet nem lehetett volna megcsinálni”. Egyszerűen akkor nagyobb volt a félelem, ami persze most is tapasztalható, de a 16 év leuralás nem múlt el nyomtalanul.

Részben azért félnek kevésbé, mert látnak egy másik erőt, és talán bíznak abban, hogy nem maradnak hatalmon a mostaniak, részben pedig azért, mert a most regnáló hatalom viszont láthatóan gyengül, kapkod, és nincs pénze, ami ennek a leuralásnak az egzisztenciális oldalról persze egy óriási eszköze volt. Most már negyedik éve nincs gazdasági növekedés, az uniós pénzek elapadtak, és azért az a rendszer tulajdonképpen erre építette a hatalmát és a legitimitását, hogy csurrantott-cseppentett némi keveset a sokszor szidott Brüsszeltől, és ugye amikor ez nincs, akkor például egy asztalkának az egyik lába kapásból hiányzik, és billegni kezd. Ezt látni most, ezt a billegést – vélekedett Tompos Ádám.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)