A szavazat ára: nemcsak egy napról szól, hanem a kiszolgáltatott emberek leuralásáról is

Új ablakban

2026. március 27. Megbeszéljük / részlet, Tompos Ádám (26.03.27.)

17:33

00:00

Tompos Ádámot, a Magyar Hang munkatársát, A szavazat ára című, csütörtök este bemutatott dokumentumfilm egyik közreműködőjét és készítőjét kérdeztük a Megbeszéljük című műsorban. A filmet egy nap alatt közel félmillióan látták a YouTube-on.

A Demokratikus Ellenállás (DE!) akcióközösséggel eredetileg egy dokumentum-krimit szerettek volna készíteni a választási csalásokról, szavazatvásárlásokról, ezért választották ezt a címet. Később azonban kiderült, hogy az a mechanizmus, amelyet feltártak, még érdekesebb: a szavazatvásárlás mellett nagyon erősen jelen van a félelem is. A film valójában inkább a félelemről és a leuralásról szól. Azokon a vidékeken forgattak, ahol már korábban is szóbeszéd tárgya volt, hogy szavazatvásárlás történik. A filmben végül azt mutatják be, hogy a szavazatvásárlásnak valóban többféle módja és eszköze létezik, de a háttérben mindig ott van valami más is: a „kalács” mellett megjelenik a „korbács” is. „Körülbelül egyharmad–kétharmad arányban mutattunk a kalácsból és a korbácsból is” – mondta az újságíró.

Ami a választás napján történik, az valójában csak egyetlen nap egy hosszú folyamatban; annyiban különbözik a többitől, hogy ilyenkor beülnek az emberek a falubuszokba vagy a saját autóikba, és ha „jó helyre” húzzák be azt a bizonyos ikszet, kapnak valamilyen ellentételezést – vagy éppen nem vesznek el tőlük valamit vagy valakit. A film készítői azt szerették volna megmutatni, hogy léteznek szürke hétköznapok is, nem csak a négy-öt évente esedékes választás napjai, és erre próbáltak rámutatni.

„Értelemszerűen sokkal könnyebb uralkodni azok fölött az emberek fölött, akik kiszolgáltatottak. Európa egyik legszegényebb országában nem túl nagy feladat úgy uralkodni a rászorulók fölött, hogy ennek a leuralásnak az eredményeként szavazatok generálódjanak, szavazatokat szerezzen magának egy politikai erő” – fogalmazott Tompos Ádám.

A történet országos jellegét jól mutatja, hogy bár a film mindössze 50 perces, sokkal több interjú készült hozzá, és a beszélgetéseknek értelemszerűen csak a töredékét használták fel az alkotók. „Láttam, amikor a rendezők és a vágók összeállították a végleges változatot, hogy egymást nem ismerő, különböző megyékben, akár több száz kilométerre élő emberek tulajdonképpen egymás mondatait fejezik be” – mesélte a műsorban Tompos Ádám.

Egy, a filmben bemutatott borsodi esetet is felelevenített: előfordult, hogy egykori kollégája, Horváth Csaba László a 24.hu-n írt meg egy teljesen hasonló, párhuzamos esztergomi történetet. Eszerint kormányhivatali vezetők és alkalmazottak a hivatal autójával, munkaidőben – fotókkal dokumentáltan – aláírást gyűjtöttek a helyi fideszes jelöltnek. „Rengeteg hasonló elem van, ezek mind arra utalnak, hogy egy országos rendszer működik” – fejtette ki Tompos.

Az emlegetett „kalács és korbács” közül inkább az előbbi jellemző, de az utóbbi, a félelemkeltés, sokkal súlyosabb hatású lehet. A különféle juttatások és adományok esetében is fontos szempont, hogy a nagyon szegény körülmények között élő emberek számára még egy megalázóan alacsony összeg is hatalmas segítséget jelent. A műsorvezető rákérdezett, hogy vajon szavazatonként néhány tízezer forintról lehet-e szó. Erre Tompos Ádám úgy válaszolt: a „tarifa” a szociális helyzettől is függ. Egy ilyen, teljesen leuraltságban élő településen másfajta dinamika működik: ha biztosak benne, hogy a kiszemelt ember „jó helyre” húzza az X-et, a dolog kockázatmentes; ha nem, az akár letöltendő börtönbüntetést is eredményezhet.

Azok, akik rálátnak ezekre a mozgósításokra, azt állítják: a korábbi cikkekben említett néhány százezer szavazatnál most jóval többet terveznek megvásárolni. Ha a választás szoros eredményt hoz – ahogy azt a budapesti voksolásoknál is láthattuk –, akár néhány száz szavazat is eldönthet egy mandátumot. Idén minden szavazat számít, ezért komoly mozgósítás várható. Ebben a Fidesznek óriási előnyt jelent, hogy rengeteg erőforrással rendelkezik: a párt és az állam gyakorlatilag összefonódott, és több korábbi visszaélést már legalizáltak is. Ilyen például a fiktív lakcímek létrehozása vagy a szavazók szervezett szállítása – ezek mind olyan praktikák, amelyek a kistelepüléseken nagy segítséget adnak a polgármestereknek, hogy eleget tegyenek Orbán Viktor felszólításának: nekik kell a Fidesznek megnyerni a 2026-os választást.

Tompos megjegyezte: a jelenség nem új, korábban is jelentek meg beszámolók róla. Báthory Róbert például még a megszüntetett Szabad Európa egyik 2024-es cikkében írt arról az esetről, amikor egy asszony arról panaszkodott, hogy a helyi „kiskirály” az öt gyermeke elvételével fenyegette, ha nem a kormánypártra szavaz. A gyakorlat tehát ismert, a különbség csupán annyi, hogy ma az ország vagyoni helyzete más. Az emberek érzékenyebbek lettek, és üzenetértékű, hogy egyre többen vállalják arccal és névvel a megszólalást. Ezzel szemben a megkérdezett polgármesterek közt olyanok is akadnak, akik közszereplőként sem mindig mernek nyíltan nyilatkozni – részben önmagukat, részben településüket féltve. Ez a kettősség ad a filmnek különös, elszomorító dinamikát.

Tompos hozzátette: minden szereplőnek hatalmas bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy előálljon és elmesélje a vele történteket. Több megszólalót régóta ismer, és biztos abban, hogy „ebben a formában öt-tíz évvel ezelőtt ezt a filmet nem lehetett volna elkészíteni”. Akkoriban sokkal nagyobb volt a félelem, ami ma is érzékelhető, de a 16 évnyi politikai leuralás mély nyomokat hagyott.

Szerinte részben azért mernek ma többen megszólalni, mert látnak egy másik erőt, és bíznak benne, hogy a jelenlegi hatalom nem marad tartósan. Másrészt a kormány gyengül, kapkod, és kifogyott a pénzből – márpedig az anyagi függés ennek a rendszernek mindig fontos eszköze volt. Immár negyedik éve nincs gazdasági növekedés, az uniós források elapadtak, miközben a rendszer legitimációja nagyrészt azon alapult, hogy újraosztott valamennyit „a sokat szidott Brüsszel” pénzéből. Amikor ez a forrás megszűnik, az asztal egyik lába eltörik, és az egész billegni kezd. „Ezt a billegést látjuk most” – fogalmazott Tompos Ádám.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)