A Szabad Magyarország hangja ma megint halkabb lett
18/03/2019 20:00
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Ma elhunyt Baló György, a magyar politikai újságírás egyik legkitűnőbb képviselője. Dési János emlékezett meg róla jegyzetében.
Ő volt a bizonyíték arra, hogy valamikor az újságírás értelmiségi szakma volt; nem harmadosztályú propagandaszövegeket kellett előállítani, hanem - sokszor már-már reménytelen körülmények között – megpróbálni közelebbb jutni az igazsághoz.
Felkészülten kérdezni, ahol a cél nem az, hogy a válaszoló politikus és cinikus tanácsadói céljainak megfelelően nyomják a mantrát, a hazugságot, keltsék a gyűlöletet az éppen aznapra kijelölt ellenség ellen – kritikátlanul és gátlástalanul.
Dehát most nem arról van szó, hogy mivé lett az újságírás, miként lett az úgynevezett újságírók egy jelentős részéből a saját gazdáik által is megvetett – hát valóban, miért is ne lennének megvetettek, azt még a gazda is látja, ha hamis, csahos kutyája lassú és lusta és tehetségtelen – bérrabszolga.
Baló gondolkozott, véleménye volt, pontos értékítélete és még hitt benne, hogy demokrácia csak akkor van, ha a polgárok értesülhetnek arról, hogy mit gondolnak azok, akik a nevükben - bár sokszor csak a saját érdekükben – kormányoznak.
És ha hazudni próbálnak, akkor tényekkel, jól irányzott kérdésekkel meg kell próbálni elérni azt, hogy a néző, a hallgató, az olvasó tudja, kiről mit gondoljon. Hogy vannak tények és az újságírás nem a politika szolgálóleánya.
Ahol nincs szabad újságírás, ott nincs szabadság. Ahol nincs Baló, ahol nincsenek balók, ott zsarnokság van.
Sosem felejtem el azt az interjúját, amikor a taxisblokád éjszakáján élő adásban vette rá az akkori rendőrfőkapitányt, hogy talán mégsem az lenne a legjobb megoldás, ha erőszakkal törnék le az elégedetlenkedők blokádját. Akkor higgadt érvelésével, logikus gondolatmenetével talán sok ember életét mentette meg.
A hétköznapok persze egészen mások, ilyesmi ritkán esik meg.
Ám ő a hétköznapokon is olyan felkészülten és meggyőződéssel tudott kérdezni, mintha minden beszélgetésnek emberélet lenne a tétje. Komolyan vette azt a munkát, amelyiket egyre kevesebben vesznek ma már komolyabban.
Pár k. anyád – és máris beficcen egy kitüntetés. Ha a mosdatlan száj némi zsidózással és cigányellenssséggel is párosul – minden a tiéd lehet. Csak a becsületedet veszted el, amiből persze nem lehet kenyeret venni, meg a fél Balatont hazavinni. De valamit valamiért.
Ahhoz, hogy Soros és migráncs nem kell sem ész, sem bátorság, sem tudás. De becsület és igazságérzet sem, amely egykor része volt ennek a világnak – és ha fiatalabb kollégáink ilyenkor megértően vonogatják a vállukat, maguk közt vihogva, hogy na jó, jó persze, akkor eddig elég volt Balóra (meg Aczél Endrére, Várkonyi Tiborra hogy csak a közelmútlban elmentek közül utaljak valakire) hivatkozni.
Egyelőre még van holnap.
Van Klubrádió, a szabad Magyarország maradék hangja – ha önök támogatják, ahogy eddig is tették – akkor talán marad olyan fórum, ahol Baló szelleme, szakmai öröksége legalább továbbélhet.
Címlapi kép: Fortepan.hu
(1982. Magyarország,Budapest V. a 25 éves Magyar Televíziót bemutató tévésorozat forgatásán, balról Kelemen Endre szerkesztő-műsorvezető, Baló György műsorvezető, Bokor Péter rendező.)
