A kreativitás határai
26/04/2025 06:18
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
Egy neandervölgyi látogatótól a hatékonyság-kényszerünkön keresztül a kreativitás tovább- és visszafejlesztéséig vezetett a legutóbbi Galaxis kalauz. Útközben azt is kiderítettük, hogy milyen környezeti hatásoktól hullámzik a társadalom tudás- és tettvágya évszázadról évszázadra.
A Prof. Bereczkei Tamással készült interjút a 319. epizódban az általa korábban említett „mintha” játéktól folytattuk, amelynek kapcsán az alapkészségeink eredetét vizsgáltuk.
A Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Tanszékének oktatója elmondta, a kezdetektől meglévő alkotó képességünket nem veszítjük el, csak mert nem használjuk a mindennapokban, de kétségkívül visszaszorulnak. Így például a modern embernek is rá kell jönnie, ha egy lakatlan szigetre kerül, hogy milyen szerszámra van szüksége, és hogy azt miként hozza létre.
Ennek nyomán említette meg Bereczkei Tamás egy amerikai kutató példáját, amely szerint, ha egy neandervölgyi ősember ma meglátná, hogy az alkotásra is képes kezünket legfeljebb telefonnyomogatásra használjuk, és éppen bámulunk valamilyen képernyőt, nem lenne boldog.
A Homo sapienshez hasonlóan a neandervölgyi ember is remek manuális képességekkel rendelkezett, sőt a konyhaművészettel is kacérkodott, ahogy arra egy tanulmány rámutatott. Még ha konyhája nem is volt.
A kutatók szerint a legősibb főtt étel maradványok a neandervölgyiek összetett étkezési kultúrájáról tanúskodnak. A Sanidár-barlangból származó leletek alapján a kutatók megpróbálták rekonstruálni az egyik receptet a környéken gyűjtött magvak felhasználásával, amelyből kiderült, hogy a neandervölgyi ember ízletes, lapos kenyeret készített. Erről számolt be a Múlt-kor, a Guardian cikkére hivatkozva.
Kérdés, hogy az, amit ma kreativitásnak hívunk, és esetében gyakran az alkotás célja maga az alkotás, vajon megjelent-e ilyen előjellel az ősember idején. Főleg az előbbi példa alapján feltételezhető, hogy ahhoz, hogy ehetőt alkosson, kísérletezgetett, és tuti, hogy abban volt öröme a neandervölgyi embernek.
Egy apró, ugyanakkor fontos kiindulópontként érdemes megemlíteni Joy Paul Guilford nevét, aki vizsgálni kezdte a kreativitást. Ő úgy tartotta, hogy ezt a képességet a divergens, tehát széttartó gondolkodás teszi lehetővé, ugyanis ez gondoskodik egy-egy probléma több oldalról való megközelítéséről, illetve olyan elemek összekapcsolásáról, amelyeket rendszerint egymástól függetlennek, vagy össze nem illőnek tartunk.
Dr. Naderi Szima humánetológus megerősítette, hogy az ősemberben is volt alkotási vágy, és nem csupán azért hozott létre tárgyakat, mert szüksége volt rájuk. A barlangrajzokkal kapcsolatos sok elmélet közül az egyik épp az esztétikumra való törekvésre utal.
A szakértő kiemelte, hogy az a modernkor sajnálatos jellemzője, hogy mindent csak haszonból, eredményorientáltan teszünk, és nem pusztán a tevékenységért magáért. Pedig szerinte szükség lenne némi lelassulásra.
Ahogy azt is elmondta Dr. Naderi Szima, hogy szerinte mindenben a mértékletesség betartása lenne fontos. És ebbe beletartozik a kreatív ötletek halmozása is, amely a megvalósítás okozta sikertől képes függővé tenni. Hozzátette, lehetséges, csak nagyon nehéz szándékosan visszafogni az ilyen, különben építő, pozitív gondolatokat.
A humánetológus, coach-csal még folytatjuk a beszélgetést, azonban tágabb értelemben vizsgáljuk az emberi viselkedéssel foglalkozó szakirányt!
A teljes adást meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
2025. április 23., szerda 15:00
Műsorvezető: Timár Ágnes
