A trumpista Heritage Foundation munkatársa: A független sajtó fontos a demokrácia szempontjából, ezért is kell átláthatónak lennie – Interjú Budapesten James Carafanóval

Budapesten járt James Carafano alezredes, a washingtoni Heritage Foundation meghatározó figurája, republikánus véleményvezér, aki 25 évet szolgált a hadseregben. Az Orbánékkal barátkozó trumpista alapítvány munkatársa egyetemi oktató, biztonságpolitika a szakterülete, és már Donald Trump első elnöksége idején is kormányzati összekötő volt. A héten az Egyensúly Intézet a biztonságpolitikáról és energiapolitikáról szervezett nagyszabású rendezvényen adott elő és az egyik szünetben ült le beszélgetni Csernyánszky Judittal.

Csernyánszky Judit: Úgy tudjuk, hogy részt vett az Orbán-kormány Trump elnöki programjának, a Project 2025-nek a megírásában. Orbánék maguk ajánlották fel a közreműködésüket vagy a Heritage Foundation-től kaptak felkérést?

James Carafano: Nem gondolom, hogy ez így korrekt lenne. A Project 2025 elnevezésű konzervatív programtervezetet mintegy 100 civil szervezet és több ezer szakértő alkotta meg. Én személy szerint nem tudok arról, hogy külföldiek is részt vettek volna a megírásában.

Cs. J.: Ez meglep. Mert az amerikai médiában erről sokat olvashattunk, sőt azokról a hasonlóságokról is, amelyik az elnök média stratégiájából látszik is. A sajtóorgánumokra gyakorolt nyomás érződik épp ugyanúgy most már az amerikai sajtóban is, mint amit mi itt megtapasztaltunk.

J. C.: Az, amit az amerikai média általában megírt a Project 2025-ről, nem felel meg a valóságnak. Nézze, számos nevetséges dolgot olvastam erről, és egyiknek sem volt valós alapja.  Amit viszont el tudok mondani, hogy a választások előtt számos intézmény, csoportosulás és szakértő jelentkezett, hogy segítse a projektet, az ilyenkor szokásos lelkesedésből. Tanácsaik, ötleteik gyakran nagyon hasonlóak voltak. Sőt, nem is feltétlenül Trump elnöknek szánták. Mielőtt Trump jelölt lett volna, már megvolt a program jelentős része. Az más kérdés, hogy a Trump-kormány magáévá tette a program nagy hányadát. Tulajdonképpen akkor lett ez téma, amikor a Biden-Trump elnökjelölti vitában a demokrata jelölt alulmaradt. És az európai sajtó sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított ennek, mint az amerikai.

Cs. J.: Talán hallott a magyar kormány által átláthatóságinak nevezett törvényről. Mit gondol, helyes lenne, ha mondjuk a Klubrádiót amerikai pénzből támogatnák, ami sajnos nem fordul elő, hogy a magyar kormány emiatt ellehetetlenítse a sajtóorgánumot?

J. C.: Először is azt kell leszögeznem, hogy a független sajtó a demokrácia szempontjából tényleg nagyon fontos. Magunk is megtapasztaltuk, hogy az amerikai sajtó döntő többsége negatív színben tüntette fel az elnököt. Még olyanok is, amelyeket a kormány maga is támogatott. De, amikor Elon Musk az X-et megvette és valóban független közösségi térré alakította át, akkor ez lehetőséget adott az elnöknek vagy a jelöltnek politikája megértetéséhez. Ezért is mondom, fontos a sajtó függetlensége. Értem én, hogy nyomást gyakorolni a médiára aggályokat vet fel, de amikor külföldről és külföldi forrásokból vagy akár belföldiekből politikai agenda terjesztésére használják a médiát, akkor szükséges az átláthatóság. Respektálom a törekvést épp a független sajtó érdekében.

Cs. J.: Alapjaiban egyet tudok érteni Önnel, de nálunk ez másképp néz ki, merthogy csak a kormányzati média kap támogatást, például állami cégek csak ezekben hirdetnek. Hozzá kell tegyem, másképp működik itt a sajtó támogatása, mint az Egyesült Államokban.

J. C.: Persze, ezzel tisztában vagyok. Épp ezért mondom, alapvetően nem vagyok híve az állami média támogatásának épp a nálunk is tapasztalt visszásságok miatt. Sőt a média független kell legyen attól függetlenül, hogy kap vagy nem kap állami támogatást.

Cs. J.: Számos előadásban hallottuk, hogy Kína az első számú fenyegetés, és kritikusan fogalmaztak a magyar-kínai kapcsolatok értékelésekor.

J. C.: Elég őszintén fogalmaztam erről: az, hogy Magyarország kaput nyit Kínának Európa felé rossz elképzelés, rossz politika. Még Magyarország számára is, hisz a fogyasztók rabszolgamunkában előállított termékeket vesznek, nem beszélve a mögöttes korrupcióról. Nem csoda, hogy egyre többen vonulnak ki a kínai üzletkötésekből. Szóval hosszútávon nem fenntartható a magyar kormány Kína-stratégiája.

Cs. J.: Magyarország illetve az itt letelepedett kínai autóipar akár még profitálhat is a Kínára kivetett trumpi vámtarifákból a nemzetközi piacokon.

J. C.: Nem, ahogy egyre erősebb lesz a kínai autóexport, úgy öli meg fokozatosan az európai autóipart. Minden kínai befektetés Kína-függővé teszi az adott országot. Ez Kína végső célja, és ebben Magyarországgal sem tesznek kivételt. Ebben biztos vagyok. Úgy vélem, hogy a magyarországi kínai befektetések nem fognak hosszútávon megtérülni.

Cs. J.: Orbán Viktor ukránellenes narratívája egyre erősebb, legalábbis mi újságírók és egyszerű állampolgárok nap mint nap ezt tapasztaljuk. A kormány álláspontja negatív, miszerint ne legyen se a NATO, se az EU tagja. Ön ezt hogy értékeli?

J. C.: Amit a magyar külpolitikában mindig is nagyra értékeltem, az a magyar érdekek szem előtt tartása, hogy mindig azt mérlegeli, mi a legjobb az ország számára. Kivéve a Kína politikáját, amivel egyáltalán nem értek egyet. Megértem azt is, hogy uniós politikájában úgy egyensúlyoz, hogy megkaphassa a felfüggesztett pénzeket. Az Ukrajna politikájában viszont szerintem úgy cselekszik, hogy az szolgálja a magyar nemzet biztonságát. Érzésem szerint alapvetően jóindulatúan áll az ügyekhez, és a nap végén nem lesz akadálya a magyar kormány az ukrajnai törekvéseknek. Rövid időn belül Ukrajna uniós- és NATO-tagsága amúgy sem következik be, úgyhogy irreleváns a mai helyzetben mindezt érvként használni. Tehát számomra ez nem ügy. A magyar-ukrán kapcsolatok a háborútól függetlenül mindig problémásak voltak. Ha pedig Ukrajna újjáépítésére kerül a sor, akkor az Magyarország számára is óriási üzleti és egyéb lehetőséget fog jelenteni.

Cs. J.: A miniszterelnök viszont a háborúról beszél sokat.

J. C.: Őszintén szólva, az, hogy véget akar vetni a háborúnak, mindannyiunk akarata. A magyar elképzelést teljes mértékben támogatni tudja az amerikai külpolitika.

Cs. J.: De ennek van egy másik aspektusa: a magyar kormány szoros kapcsolata Oroszországgal. Az orosz energiafüggőség…

J. C.: Értem én. Sőt, meg is értem ezt az energiapolitikát. Hisz Európa az elmúlt 20 évben nem tett semmit azért, hogy elszabaduljon az oroszoktól. A kialakult helyzetért nem tehető felelőssé Magyarország. Szüksége az orosz energiára még ma is. Persze alternatívák után kell járnia.

Cs. J.: Más európai országok viszont teljesen elszakadtak az oroszoktól. Meg tudták oldani ezt a helyzetet a háború kezdete óta, például Németország is.

J. C.: Nagyon jól tudjuk, hogy még mindig így vagy úgy, kerülőúton sok orosz energia érkezik Európába. Ketté kell választani az Oroszországgal kapcsolatos retorikát a valóságos Oroszország-politikától, aminek valljuk be, gyakorlati, kézzel fogható eredménye minimális.

Cs. J.: Végül Trump elnök béketeremtési szándékairól faggatnám.

J. C.: Az, hogy 20 órán belül békét akart teremteni és ez nem jött össze, az csak Putyin elnökön múlt és múlik. Most már Washingtonnak is be kell ismernie, hogy csak a tűzszünet elérése lehet racionális célkitűzés. A moszkvai fenyegetőzéseknek nincs nagy jelentősége, de egyszer csak előjön Putyin azzal, hogy tűzszünetet akar. Ha ezt mégsem teszi meg, akkor Trump elnöknek nincs más választása, mint kihátrálni ebből a helyzetből. Mivel nem látunk előrelépést a béke- vagy tűzszüneti tárgyalások során, azt hiszem, ez be fog következni. Sokan persze úgy látják, hogy Ukrajna támogatásából is kivonulna ezzel, de ezt se az elnök, se az alelnök nem mondta és nem fogja megtenni. Trump sok időt és energiát fektetett ebbe az ügyletbe. Ezek után nyilván nem hagyja, hogy Putyin őt is inzultálja. Azt gondolom, óriási gazdasági nyomás alá helyezi majd épp emiatt Oroszországot és ezzel egyidőben óriási mértékű támogatást biztosít majd Ukrajnának. Még egy évig tovább akarja húzni a háborút Oroszország. Egyre gyengébb lesz és nem tud jól kijönni ebből, Orbánra kellene hallgatnia. 

Majd James Carafano határozottan kijelentette, Csernyánszky Judit állításával ellentétben, hogy Magyarország demokrácia. Már csak azért is, mert valós választásokat tartanak az országban. Hozzáteszem, mi már csak reménykedni tudunk ebben. Majd az amerikai példát hozta fel, hogy ha valami nem tetszik nekik, akkor azt mondják, most verik szét a demokráciát. Ő biztos abban, hogy tisztességes választások lesznek nálunk, ahogy eddig is voltak. Épp ezért választotta újra a nép a kormányt. Teljesen nonszensznek tartja, hogy Trumpot vagy Orbánt autoriternek bélyegzik meg. Szerinte elfogadhatatlan, hogy az EU Magyarország szuverenitását támadja. Épp ez jelent veszélyt a magyar demokrácia számára. Kollégánk úgy látta, Carafano dogmatikus érvelésével nem érdemes vitatkozni.

A beszélgetést meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. 
(Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az interjú meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)