Út a börtön világába - Hardy Mihály jegyzete
Szögezzük le, hogy amiről tudunk, azt minden jel szerint csak a jéghegy csúcsa, amint egyre újabb és újabb rémtörténetek és videók kerülnek elő kezdem azt gondolni, hogy Dante pokoli jelenetei váltak valósággá – Magyarországon és a magyar hatóságok csendes sunyításával.
Öltönyösök - Szénási Sándor jegyzete
Mármost hülye a rendszer, vagy sem? Ha nem hülye, akkor Kovács-Bunát sem tette volna meg megbízott igazgatónak a Szőlő utcában, de ha már, a debreceni tökig sáros igazgatóhelyettest aztán végleg mellőzte volna. De nem. A NER láthatóan büszkén vonul, pocsolyából szarba lép.
Amikor elfogynak a szakemberek - Kárpáti Iván jegyzete
Amikor elfogynak a szakemberek, nem megoldást keresnek, hanem trükköznek. Szabályokat hajlítanak, felelősséget tolnak lejjebb, orvosokat vezényelnek át saját szakterületüktől távol, sokszor írásos garanciák és megfelelő bérezés nélkül. Ha baj van, a felelősség az övék. Ha működik, a vezetés pipálhatja a spórolást.
Gazember, aki a verést helyesli - Dési János jegyzete
A verés fontos eleme a hagyományok láncolatának. Nehogy már az államra bízott gyerek kimaradjon ebből a közös nemzedéki élményből. Twist Olivért is verték, mégis milyen híres lett. Le a belpesti kényeskedéssel és sipákolással. Fenékig.
Mi szültük Twist Olivért – Józsa Márta jegyzete
Nincs okunk feltételezni azt, hogy bárki levonta volna ennek a két évszázada megírt történetnek a tanulságait.
A magyar gyerek az új migráns, én pedig fel vagyok b... - Selmeci János jegyzete
Mindenki tudja, hogy szörnyű dolgok történnek az állami gondozott gyerekekkel, és tudjuk, hogy ezeknek egy részét éppen azok tussolják el, akiknek ezekre a gyerekekre kellene vigyázniuk.
A háromszázalékos csapda - Rózsa Péter jegyzete
A kormány magánberuházásokat minősít nemzetgazdaságilag kiemeltté? A Szilas-park nevű vállalkozás ennek az állatorvosi lova.
Hulladékok - Szénási Sándor jegyzete
Trump mintha csak arra emlékezne, ami a fejében motoz, a külvilág csupán zaj a számára.
Tükör által világosan - Szénási Sándor jegyzete
14/05/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Néhány személyes megjegyzés a Gyurcsány-történet utóhangjaihoz.
Több vélemény kelti azt a benyomást, hogy ha a DK vezetője hamarabb, évekkel ezelőtt lemond, visszavonul, eltűnik, -fogalmazzon mindenki a saját vérnyomásának megfelelően - akkor az ország most nem heverne egy leépült gazdaság romjai, és már a félelmi reakcióitól is hajtott rezsim szorítófogása alatt, mert a Gyurcsánytól megszabadult ellenzék hatékonyabb, és sikeresebb gátja lett volna Orbanisztán kiépülésének.
Ennek a tévedésnek egy enyhébb megfogalmazása szerint a volt miniszterelnök jelenlétének legfőbb kára a felhasználhatósága volt egy Orbán -Gyurcsány dichotómiában, ahol Gy.F. a szemkilövető, O.V. a népbarát, Gy.F. maga a hazugság, O.V. az igazmondó, aki sose hazudott a népnek, Gy.F. a pusztulat, O.V. az unortodox válságkezelés apostola, Gy.F. a brüsszeli bérenc, O.V. a magyar szuverenitás, Gy.F. a háborús uszító, O.V. a békegerle, de legfőképpen Gyurcsány a sikertelen, Orbán pedig a győzelmet győzelemre halmozó, akihez, az erőhöz tudniillik, érdemes húzni.
A durvított változat szerint ez az Orbán által üzemeltetett taszító-vonzó mágneses mező maga (volt) a rendszer, ami mögött sokan konkrét alkut láttak, a hatalom kétharmad-egyharmados felosztását, hiszen – gondolták – lehetetlen, hogy Gyurcsány tizenöt év alatt ne látta volna be, hogy tizenöt százalék fölé tartósan sosem jut, viszont a mumus/szektavezér szerepében rendszer egyik támgerendája: leköt ellenzéki erőket, beszél, és átkozódik, átkozódik, és beszél, és megint csak beszél, az orbáni karaván meg halad.
Mindebből szerintem annyi igaz, hogy az ellenzéki oldal ifjú megváltójaként kezelt Gyurcsány, egy értelmes, tanult, és tehetséges ember, meglepően tehetségtelennek, és alkalmatlannak bizonyult a miniszterelnöki poszton, tragikus és ostoba hibákkal botlatta el magát, és a koalícióját, amivel megágyazott O.V. első kétharmadának. Nem egyedül persze: a saját csapdájában vergődő SZDSZ-szel, és a zsákmányszerző kiskirályságokra széteső MSZP-vel egy zsékategóriás roncsderbire sem lehetett már vállalkozni.
Ezzel együtt Gyurcsánynak Őszöd után valóban le kellett volna mondania. Az orbáni hatalomátvételt ez sem akadályozta volna meg, de korlátok között tartotta volna.
Aztán úgy ment, hogy maradt. Új párt élén, új reményekkel, újra definiálva önmagát, de politikai arcképét saját, kisszámú választóin túl már a múltja és O.V. érdekei rajzolták meg. Ebből az imázsból már nem volt szabadulás. Nem kellett ehhez semmiféle paktum. Rabja lett a rezsimnek, a részese.
Mi lett volna, ha előbb elmegy? Sajnos, azt kell mondanom: semmi. Talán észre kellene vennünk, hogy amikor róla van szó, az orbáni propaganda motoszkál bennünk, az a mondat, hogy Gyurcsány a hibás. De ez csak az ellenzék önfelmentésének tesz szolgálatot. Ha Gy.F. volt az ellenállás kiteljesedésének gátja, miért nem söpörte el, miért nem győzte le, miért nem szorította háttérbe, ki más, mint egy új titán, karizmatikus, sikerre éhes új megváltó?
Volt ilyen? Nem volt. De nem is róla, a nem létezőről, nem is az ellenzékről, és nem is Gyurcsányról kellene igazán beszélnünk, hanem önmagunkról. Gy.F. alkalmatlansága csak ajtót nyitott Orbánnak, de őt, a hatalmát, az arcátlanságait, az ország ellopását és kiárusítását mi magunk tettük lehetővé, valójában mi teremtettük meg őt, a mi ostobaságunk, tunyaságunk, megvásárolhatóságunk, hazaszeretetlenségünk.
Hagyjuk Gyurcsányt. Nekünk kell a tükörbe néznünk.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors május 14-ei adásában hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)