Köszönjük, hogy támogatják a Klubrádiót
Publicisztika
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete

A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...

Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete

Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres,  hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...

Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Mennyezet – Józsa Márta jegyzete

Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”

Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Publicisztika

Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete

Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.

Tükör által világosan - Szénási Sándor jegyzete

14/05/2025 18:04

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

 | Szerkesztő: Lőrincz Csaba

Néhány személyes megjegyzés a Gyurcsány-történet utóhangjaihoz.

2025. május 14. Szénási Sándor jegyzete - Esti gyors (2025.05.14.)
04:22
00:00

Több vélemény kelti azt a benyomást, hogy ha a DK vezetője hamarabb, évekkel ezelőtt lemond, visszavonul, eltűnik, -fogalmazzon mindenki a saját vérnyomásának megfelelően - akkor az ország most nem heverne egy leépült gazdaság romjai, és már a félelmi reakcióitól is hajtott rezsim szorítófogása alatt, mert a Gyurcsánytól megszabadult ellenzék hatékonyabb, és sikeresebb gátja lett volna Orbanisztán kiépülésének.

Ennek a tévedésnek egy enyhébb megfogalmazása szerint a volt miniszterelnök jelenlétének legfőbb kára a felhasználhatósága volt egy Orbán -Gyurcsány dichotómiában, ahol Gy.F. a szemkilövető, O.V. a népbarát, Gy.F. maga a hazugság, O.V. az igazmondó, aki sose hazudott a népnek, Gy.F. a pusztulat, O.V. az unortodox válságkezelés apostola, Gy.F. a brüsszeli bérenc, O.V. a magyar szuverenitás, Gy.F. a háborús uszító, O.V. a békegerle, de legfőképpen Gyurcsány a sikertelen, Orbán pedig a győzelmet győzelemre halmozó, akihez, az erőhöz tudniillik, érdemes húzni.

A durvított változat szerint ez az Orbán által üzemeltetett taszító-vonzó mágneses mező maga (volt) a rendszer, ami mögött sokan konkrét alkut láttak, a hatalom kétharmad-egyharmados felosztását, hiszen – gondolták – lehetetlen, hogy Gyurcsány tizenöt év alatt ne látta volna be, hogy tizenöt százalék fölé tartósan sosem jut, viszont a mumus/szektavezér szerepében rendszer egyik támgerendája: leköt ellenzéki erőket, beszél, és átkozódik, átkozódik, és beszél, és megint csak beszél, az orbáni karaván meg halad.

Mindebből szerintem annyi igaz, hogy az ellenzéki oldal ifjú megváltójaként kezelt Gyurcsány, egy értelmes, tanult, és tehetséges ember, meglepően tehetségtelennek, és alkalmatlannak bizonyult a miniszterelnöki poszton, tragikus és ostoba hibákkal botlatta el magát, és a koalícióját, amivel megágyazott O.V. első kétharmadának. Nem egyedül persze: a saját csapdájában vergődő SZDSZ-szel, és a zsákmányszerző kiskirályságokra széteső MSZP-vel egy zsékategóriás roncsderbire sem lehetett már vállalkozni.

Ezzel együtt Gyurcsánynak Őszöd után valóban le kellett volna mondania. Az orbáni hatalomátvételt ez sem akadályozta volna meg, de korlátok között tartotta volna.

Aztán úgy ment, hogy maradt. Új párt élén, új reményekkel, újra definiálva önmagát, de politikai arcképét saját, kisszámú választóin túl már a múltja és O.V. érdekei rajzolták meg. Ebből az imázsból már nem volt szabadulás. Nem kellett ehhez semmiféle paktum. Rabja lett a rezsimnek, a részese.

Mi lett volna, ha előbb elmegy? Sajnos, azt kell mondanom: semmi. Talán észre kellene vennünk, hogy amikor róla van szó, az orbáni propaganda motoszkál bennünk, az a mondat, hogy Gyurcsány a hibás. De ez csak az ellenzék önfelmentésének tesz szolgálatot. Ha Gy.F. volt az ellenállás kiteljesedésének gátja, miért nem söpörte el, miért nem győzte le, miért nem szorította háttérbe, ki más, mint egy új titán, karizmatikus, sikerre éhes új megváltó?

Volt ilyen? Nem volt. De nem is róla, a nem létezőről, nem is az ellenzékről, és nem is Gyurcsányról kellene igazán beszélnünk, hanem önmagunkról. Gy.F. alkalmatlansága csak ajtót nyitott Orbánnak, de őt, a hatalmát, az arcátlanságait, az ország ellopását és kiárusítását mi magunk tettük lehetővé, valójában mi teremtettük meg őt, a mi ostobaságunk, tunyaságunk, megvásárolhatóságunk, hazaszeretetlenségünk.

Hagyjuk Gyurcsányt. Nekünk kell a tükörbe néznünk.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors május 14-ei adásában hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)