Minden törvényt át lehet írni, hogy a törvénytelenség is védhető legyen -Rózsa Péter jegyzete
Megismétlődik most ez is, amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy bármi áron, bármilyen jogi csavarral, jogsértést kiküszöbölve tisztességtelen törvény módosításokkal a hatalom bebetonozására készül a Fidesz.
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Szeretkezz, ne háborúzz! – Selmeci János jegyzete
11/07/2025 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...
Hamarosan elkezdődik a véres kampány, és le fogjuk gyilkolni egymást. Áprilisig szarabb, sőt, szar hely lesz az ország, és a gyilkolásban nem csak a politikai pártok verőlegényei, hanem az értelmiség, az újságírók, az elemzők, és az utca népének java is kénytelen lesz részt venni. Meg fogjuk gyilkolni azt is, aki esetleg ki akar maradni.
Középen lenni lehetetlen, aki nem lesz a mi oldalunkon, az a rohadék másik zsoldjában áll. Most nincs egyrészt-másrészt, nincsenek elvek, sem függetlenség, nincs többféle értelmiségi szerep, nem értelmezheted másként a felelősséget, csak is a nemzetet, vagy a rendszerváltást szolgálhatod, máskülönben neked a k*rva anyádat.
Szeptemberben kezdjük, de mi lenne, ha legalább addig nem csinálnánk?
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről, álljunk át egy boldogítóbb, lelkesítőbb cuccra, amivel még a ronda, hazaáruló szomszéd arcát is kedves, mosolygósnak látjuk, vagy legalább rá tudunk köszönni, legyünk azokkal, akikkel jó lenni, élvezzük az életből azt, amiből talán megmarad majd valamennyi akkorra is, amikor majd már ezerrel gyűlöljük egymást.
Végre elmúlt a fákat kicsavaró szörnyű vihar, jöjjön a másfél hónapnyi napsütéses, gyönyörű nyár, amit háborúzás helyett szeretkezéssel tölthetünk, az emlékekből pedig elrakhatunk április végéig magunknak valamit, ami ha már nem bírjuk elviselni a jelent, visszavisz minket a csöndes, vízparti stégre, ahonnan a végtelennek tűnő vizet bámulva a távolban felsejlik majd az az ország, ami talán elérhető, amiért megéri végigcsinálni ezt a borzalmat, ami vár ránk, egy ország, amiért megéri lelkesedni, ahol lehet élni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2025. július 8-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, a beszélgetés meghallgatásához, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)