Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Perzsia fogságban - Kárpáti Iván jegyzete
17/06/2025 18:04
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A perzsa civilizáció több ezer éves, az iráni nép öntudata mélyebb, mint bármely propaganda. A kultúrájukban, irodalmukban, művészetükben ma is ott lüktet a szabadság eszménye. Sokan egy nyitottabb, emberibb, a világgal párbeszédben lévő országról álmodnak, amely nem a vallási hatalomban, hanem a saját polgáraiban bízik.
Van a világon egy ország, ahol naponta több millió ember él kettős életet. Nappal meghajol a rendszer előtt, éjjel egy másik világról álmodik. Külső szemlélő számára Irán a siíta papok, a teokrácia, a kötelező zászlóégetés és az amerika-ellenes felvonulások hazája. De a felszín alatt egy egészen más ország él. Egy ország, amely évtizedek óta várja, hogy valaki segítsen kimondani azt, amit már régóta tud: a rendszer nem örök.
A rezsim már nem annyira véres, csak abszurd. Nem fanatikus, hanem korrupt. A rendszer, amely egykor szent háborút hirdetett a „gonosz” Nyugat ellen, ma saját belső ellentmondásaiba fullad bele. A nép pedig – különösen a városokban – egyre kevésbé hajlandó eljátszani a szerepét a régi drámában.
A perzsa civilizáció több ezer éves, az iráni nép öntudata mélyebb, mint bármely propaganda. A kultúrájukban, irodalmukban, művészetükben ma is ott lüktet a szabadság eszménye. Az értelmiség, a művészek, a fiatalok – és nem csak a kivándoroltak, hanem a helyben élők is – egy másik Iránról álmodnak. Egy nyitottabb, emberibb, világgal párbeszédben lévő országról, amely nem a vallási hatalomban, hanem a saját polgáraiban bízik.
Izrael ebben a képletben nem démon, hanem paradox módon sokak számára remény. A hivatalos gyűlöletkampányok mögött valójában nem egy nép áll, hanem egy rendszer, amely fél. Fél attól, hogy a saját népe látja, van élet a vallási elnyomáson túl. Hogy az ellenségként beállított világ nem ellenség, hanem alternatíva. És attól is fél, hogy ennek az alternatívának egyszer lesz arca és következménye.
A diaszpóra hangja különösen éles ebben. A világ különböző pontjain élő irániak nem csupán nosztalgiát hordoznak a hazájuk iránt, hanem nagyon is konkrét elvárásokat fogalmaznak meg: a teokratikus struktúrának véget kell érnie. Nem a vallásnak, nem a perzsa hagyománynak, hanem a hatalmi gépezetnek, amely mindezt pajzsként tartja maga előtt, miközben csak saját túlélését szolgálja.
A jelenlegi helyzet egyre inkább azt mutatja: az iráni rezsim saját népével került szembe. Nem külső ellenség, nem titkosszolgálatok, nem összeesküvések veszélyeztetik, hanem az, hogy az irániak már nem hisznek benne. És ez sokkal erősebb, mint bármilyen fegyver. Ez az igazi szövetséges, akit nem lehet zsarolni, megvásárolni, megfélemlíteni. Csak remélni, hogy egyszer felébred és kimondja: elég volt.
Ez a mondat már ott van a levegőben. Még suttogás, de minden nap egyre hangosabb. És ha egyszer kimondják, akkor nem lesz többé visszaút.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. június 17-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)