Orosz troll-kolhoz Budapesten – Hardy Mihály jegyzete
Az oroszok megszervezhetnek egy idegen zászlós titkos műveletet, afféle ukránnak látszó provokációt közvetlenül a választások előtt, hogy aztán a halálra rémült magyar szavazók tömegesen adják le voksukat a biztos megmentőnek látszó Fideszre és vezérkarára. … Elég csak zűrzavart kelteni a fejekben, ráijeszteni néhány „hol van apa?” AI-videóval a választóra és máris eltüntethető a Tisza előnye.
Állatmesék - Józsa Márta jegyzete
Két ismeretlen tíz vaddisznót engedett szabadon azok közül az állatok közül, melyeket azért zártak be, hogy nyugi legyen.
A kérdés - Szénási Sándor jegyzete
Bár a Tisza vezet, csak egy kisebbség hiszi, hogy kormányra is juthat. Részint persze azért gondolják ezt, mert tudják, hogy O.V. a hatalomért mindenre képes, de talán azért is, mert gyanakodnak a honfitársaikra, tán magukra is, hogy bepánikolva visszahátrálnak a régi rossz reflexekhez.
Orbán az ukrán elnökválasztáson indul - Kárpáti Iván jegyzete
Kevesebb mint hat hét van hátra a választásokig, és az embernek az az érzése, hogy nem is Magyarországon kampányolunk. Mintha hirtelen áthelyezték volna a szavazóköröket Kijevbe, és a tét az lenne, hogy ki győzi le Volodimir Zelenszkijt.
Vallásháborúk - Józsa Márta jegyzete
Nem lehet tudni, mi lesz, minden kornak van egy éppen valamilyen kórban szenvedő ideológiai, vagy vallási áramlata, korunkban az iszlám betegeskedik.
Együttnyomorgás – Józsa Márta jegyzete
Azt magyarázzák el a mindent ellepő kormánypárti kampányszlogenek a magyar lakosság jelentős részének, hogy ne is törődjenek vele. Hanem törődjenek bele. Abba, hogy egy havi családi pótlékból egy hétvégi ebédre sem futja, mit tegyünk, ilyen a munkaalapú társadalom. Apa szívja csak a mérgező port az akkumulátorgyárban, anya vegyen saját fizetéséből almát az ovis gyerekeknek.
Grószmutti meghalt – Szénási Sándor jegyzete
Ha lengyelek lennénk, kérdezhetnénk, mikor jön Gliwice, 1939. szeptember 1-re utalva, amikor is Pesten Az Est nevű, akkor már kormánypártivá nyomorított napilap közölte, hogy a lengyelek az éjjel betörtek Németországba, a hitleri hadsereg ezért kénytelen volt támadni. Az akció egyébként egy sima hamis zászlós művelet volt, lengyel katonaruhás németek lőttek egy német rádióállomást, ez volt az ürügy az invázióra.
A Medián nem hazudik, Orbán Viktor sem hazudik – Selmeci János jegyzete
Nem tudom. Erre a következtetésre azután jutottam, hogy három napot töltöttem el közeli kapcsolatban a Medián friss számaival, majd rövidebb viszonyt folytattam a Medián állítólagos januári nyers adataival, eközben pedig hozzáértő ismerőseimmel folytattam nyilvános, és nem nyilvános, de mindenképpen mélyreható beszélgetéseket a valóság feltárása érdekében, amiről, már a valóságról, ennek köszönhetően egyre kevesebbet merek tudni.
Perzsia fogságban - Kárpáti Iván jegyzete
17/06/2025 18:04
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A perzsa civilizáció több ezer éves, az iráni nép öntudata mélyebb, mint bármely propaganda. A kultúrájukban, irodalmukban, művészetükben ma is ott lüktet a szabadság eszménye. Sokan egy nyitottabb, emberibb, a világgal párbeszédben lévő országról álmodnak, amely nem a vallási hatalomban, hanem a saját polgáraiban bízik.
Van a világon egy ország, ahol naponta több millió ember él kettős életet. Nappal meghajol a rendszer előtt, éjjel egy másik világról álmodik. Külső szemlélő számára Irán a siíta papok, a teokrácia, a kötelező zászlóégetés és az amerika-ellenes felvonulások hazája. De a felszín alatt egy egészen más ország él. Egy ország, amely évtizedek óta várja, hogy valaki segítsen kimondani azt, amit már régóta tud: a rendszer nem örök.
A rezsim már nem annyira véres, csak abszurd. Nem fanatikus, hanem korrupt. A rendszer, amely egykor szent háborút hirdetett a „gonosz” Nyugat ellen, ma saját belső ellentmondásaiba fullad bele. A nép pedig – különösen a városokban – egyre kevésbé hajlandó eljátszani a szerepét a régi drámában.
A perzsa civilizáció több ezer éves, az iráni nép öntudata mélyebb, mint bármely propaganda. A kultúrájukban, irodalmukban, művészetükben ma is ott lüktet a szabadság eszménye. Az értelmiség, a művészek, a fiatalok – és nem csak a kivándoroltak, hanem a helyben élők is – egy másik Iránról álmodnak. Egy nyitottabb, emberibb, világgal párbeszédben lévő országról, amely nem a vallási hatalomban, hanem a saját polgáraiban bízik.
Izrael ebben a képletben nem démon, hanem paradox módon sokak számára remény. A hivatalos gyűlöletkampányok mögött valójában nem egy nép áll, hanem egy rendszer, amely fél. Fél attól, hogy a saját népe látja, van élet a vallási elnyomáson túl. Hogy az ellenségként beállított világ nem ellenség, hanem alternatíva. És attól is fél, hogy ennek az alternatívának egyszer lesz arca és következménye.
A diaszpóra hangja különösen éles ebben. A világ különböző pontjain élő irániak nem csupán nosztalgiát hordoznak a hazájuk iránt, hanem nagyon is konkrét elvárásokat fogalmaznak meg: a teokratikus struktúrának véget kell érnie. Nem a vallásnak, nem a perzsa hagyománynak, hanem a hatalmi gépezetnek, amely mindezt pajzsként tartja maga előtt, miközben csak saját túlélését szolgálja.
A jelenlegi helyzet egyre inkább azt mutatja: az iráni rezsim saját népével került szembe. Nem külső ellenség, nem titkosszolgálatok, nem összeesküvések veszélyeztetik, hanem az, hogy az irániak már nem hisznek benne. És ez sokkal erősebb, mint bármilyen fegyver. Ez az igazi szövetséges, akit nem lehet zsarolni, megvásárolni, megfélemlíteni. Csak remélni, hogy egyszer felébred és kimondja: elég volt.
Ez a mondat már ott van a levegőben. Még suttogás, de minden nap egyre hangosabb. És ha egyszer kimondják, akkor nem lesz többé visszaút.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. június 17-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)