Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Öltönyök, koronák és emberek - Dési János jegyzete
3/03/2025 18:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Jött egy ember, akin nem volt öltöny. Fogadta két öltöny, amikben nem volt ember. Aztán jött egy ember, akin nem volt korona, találkozott egy emberrel, akin nem volt öltöny.
Jött egy ember, akin nem volt korona, találkozott egy emberrel, akin nem volt öltöny, hogy eképpen forgassuk most ki Székely Csaba drámaíró remek bon motját- a pénteki washingtoni világ szégyenéről. "Jött egy ember, akin nem volt öltöny.
Fogadta két öltöny, amikben nem volt ember."
Szóval, ugyan nem volt korona III. Károly brit uralkodón, amikor kifejezetten és hangsúlyosan barátságosan fogadta Zelenszkij elnököt, aki a háború idején nem öltönyben jár. Az öltönyt viselő politikus persze az ijedt kispolgár szimbóluma arra, hogy minden rendben. Háború, gyilkosság, fagy, éhezés. de legalább még a ruhájával is megadja a tiszteletet. És ne legyen hosszú haja, És zsebkendőbe köhögj-tüsszögj, tiszta udvar, rendes ház. És engem is vert az apám, mégis mi lett belőlem. (És átugrom a kínálkozó poént, hogy egy lógó öltönynadrág, egy kihízott zakó, egy zsebrevágott kéz, na, az vajon micsoda.) Annyiban lényeges mégis az az öltöny-gate, hogy a propagandisták megint felismerték, az orosz invázió ügye bonyolult és nehezen elmagyarázható a szavazópolgárok jelentős részének. Az öltöny meg látszik és passz.
Az amerikai ámokfutás után némi bizalomra ad okot a világnak az, ami Londonban történt, ahol fontos és meghatározó erők kiálltak Ukrajna mellett. Azt, hogy ez mire lesz elég, majd meglátjuk. És talán az öltöny-gate is elcsitul addig és az Egyesült Államok vezetői is visszanormálisodnak valamennyire, eljön még a jeans ideje.
Mindeközben a mi divat diktátorunk a szokásos putyinista szöveget adja elő, nagyon már más nem maradt neki. A fideszes elit a fideszes szavazókkal a háta mögött nyíltan egy zsarnok diktatúra mögé áll, na, volt már ilyesmire példa párszor a magyar történelemben. S orosz mintára leszámolni készül a maradék civil szervezetekkel, független sajtóval. S mivel az ország szépen, tempósan sodródik kifelé az Európai Unióból, még érhetnek el sikereket. Legalább ebben.
Nincs világpolitikai jelentősége, de az állami milliárdokkal kitömött MTI, ahol egykoron szakemberek dolgoztak, például nem adott hírt arról, hogy Pápán az ellenzék jelöltje nyert egy önkormányzati választáson és ezzel sikeresen átfordították a testületet. Jobb az ilyesmivel nem cukkolni a népeket, még híre megy, hogy ilyesmit is lehet, azt ki tudja, hol áll meg. S miután rend a lelke mindennek a bőségesen burjánzó fidesznyik sajtó sem számolt be erről. Annyi minden más történik a világban. Például, olvasom az MTI honlapján, a köztársasági elnök – bocs, de hirtelen nem jut eszembe a neve – nagyszerű beszédet vágott ki a gyermeknéptáncosok napján és más efféle. De az egészségügyért felelős BM-es úr és egy kedvesen mosolygó fiatalember, Hankó Balázsnak hívják a felirat szerint, is egy csomó sikerről számol be, szóval ezek szerint minden a legnagyobb rendben.
Ok, de a baj a nyakunkon. Az Orbán által is bénított EU mellett kezd kialakulni egy újabb, talán lazább, de alapvető fontosságú együttműködés. Az orbáni politika ezzel szemben határozza meg magát, bár itt kevésbé tud kerékkötő lenni, mint az EU-ban. De gondolom, Putyin barátjával (drug) már törik a fejüket valamin ott is. Ami sajnos szomorúan látszik, Magyarország szekere rúdja kifelé áll az európai egységből. Most a magyar demokratáknak, a magyar szabadság híveinek, pártoknak, népeknek, szervezeteknek, mindannyiunknak Európa mellett kell állnunk, szemben az öltönyös diktátorokkal, most mégiscsak ki kell állnunk emellett vállvetve. Akkor talán van esély.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. március 3-ai adásában hangzott el.