Amerikából jöttek - Szénási Sándor jegyzete
A jegyzőkönyv kedvéért: a szankciók alóli mentesség ügyében a magyar fél részéről először az hangzott el, hogy az időkorlát nélküli, majd amikor a Reuters fehér házi forrásokra hivatkozva egy évet írt, némi tagadás után Szíjjártó azt mondta, hogy a tárgyaláson időkorlát nem hangzott el. A többi tehát költészet.
Orbán Viktor az ingyen pénz helyett, inkább védelmi pénzt fizet - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Brüsszellel szemben szuverenitásról szónokol, miközben Washingtonban kopogtat. Mert az uniós pénzért „túl nagy” árat kérnek: átlátható közbeszerzéseket, független bíróságokat, valódi ellenőrzést. Az amerikai védőernyő viszont egyszerűbb: elég ha fizetünk, és csendben maradunk.
Az adatlopások története - Dési János jegyzete
Nevezhetjük mai kifejezéssel “adatszivárgásnak” is, de talán a lopás pontosabban írja le a történteket.
Közös képviselő – Józsa Márta jegyzete
Na most tegyük fel, hogy van egy háromgyerekes roma család, a szülők nyolc általánost végeztek, mindketten dolgoznak, összegyűjtöttek, netán örököltek annyit, hogy ha összehúzzák a nadrágszíjat, akkor vehetnek 3 százalékos kamatozású hitellel egy házat egy faluban. Csakhogy…
Forrás hűs, tiszta vize – Szénási Sándor jegyzete
Ha jól értjük a kormánymédiát, és jól értjük, akkor az ukrán már csak olyan, hogy szeret valamit felépíteni, majd lerombolni, ebben leli kedvét, hiába, az a fajta. Hogy a káosz nagyobb legyen, ami nyilván cél is, a nyilvánossá tett listán szereplők némelyike közli, hogy ő egyáltalán nem is regisztrált. Egyes vélemények szerint lista sincs, vagyis szivárgás sem történt, az egész egy kamu. Ebben a megtervezett tohuvabohuban a kormánytábornak egymást lefejelő igazságokat kell elhinnie, amiben persze gyakorlata van már.
A duma bojkottja, avagy mindenki fogja be a pofáját – Selmeci János jegyzete
Szóval ne töltögessen le a nép egyszerű gyermeke pártos appokat, mert fel fogja hívni a Vadhajtásos faszi, és elküldi az anyjába, szépen kussolva el lehet menni szavazni, kivéve ha állami, vagy Mészáros Lőrinc dolgozó, vagy közmunkás az ember, mert akkor abban is segítünk, de a választás napjáig csak ne aktivistáskodjon, meg nemzet hangjázzon, meg előválasztgasson senki, mert megírjuk, hogy hova jár a mocskos ukrán gyereke óvodába.
Córesz - Rózsa Péter jegyzete
Az átlagnyugdíj szégyenszemre 226 ezer, ha marad a korábbi számítási mód, akkor 373 ezer forint lenne. Meg inkább szembeötlő a különbség az öregségi nyugdíjasoknál, ahol az átlagos nyugdíj 246 ezer helyett ma 405 ezer forintnál tartana.
A felszámolóbiztos - Szénási Sándor jegyzete
Itt állunk tehát egy magáról minden demokratikus göncöt ledobó, a nyugati konszenzualitást megtaposó, intézményi jogokat simán lenyúló, gátlástalan és obszcén vezérelvű mintával, aminek a kistestvére itt trónol rajtunk.
Ne kapjon senki az államtól díjat! - Kárpáti Iván jegyzete
28/10/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Nem kell állami művészeti díj. Nem kell, hogy a politika rangsort állítson szobrok, dalok és történetek között. Nem kell, hogy az alkotás mellé hivatalos pecsét járjon, amely néha inkább bélyeg.
Pár nap alatt végül a fideszesek ingerküszöbét is elérte Nagy Feró kocsmai színvonalú tahósága. Nagyon nem hiányzott nekik, hogy valami, valaki megint a gyermekvédelem totális csődjére irányítsa a figyelmet. Végigsöpört az ellenzéki nyilvánosságon: vonják vissza Feró Kossuth-díját!
Ez rávilágít egy másik problémára: miért ragaszkodunk, ahhoz a káros hagyományhoz, hogy a mindenkori állam művészeti díjakat oszt?
Van ebben valami mélyen kényelmetlen. A politika imád díszletet építeni maga köré. A művészet szerintük remek dekoráció, jól mutat. A művész pedig legyen hálás, mert kapott valamit az államtól. Olyan ez, mint amikor a király a várudvaron aranytallért hajít a bárdoknak. Köszönik szépen, csak épp a dallamuk cseng másként.
A művészet lényege szabadnak maradni, még akkor is, ha mindenki más leláncolná. A díj szalagján pedig ott fityeg a díjazó ízlése is. Aki kapja, az akarva-akaratlanul kicsit tartozni fog annak, aki adta. Lehet csak csenddel, elhallgatott kritikával, visszafogott mozdulattal.
Nem kell állami művészeti díj. Nem kell, hogy a politika rangsort állítson szobrok, dalok és történetek között. Nem kell, hogy az alkotás mellé hivatalos pecsét járjon, amely néha inkább bélyeg.
Van erre egy elegáns megoldás. A művészeti díj legyen csak civil ügy. Aki szeretné, adjon díjat. Aki kapja, majd eldönti, hogy elfogadja-e. Ne a politika kezdődjön ott, ahol a művészetnek kéne szárnyalnia. Nincs elég mecénás ehhez? Oké, ez is sokat elmond egy társadalomról.
Furcsa világ, ahol az alkotó politikai szalonképessége fontosabb a dalnál, a filmnél, a képnél, a szövegnél.
A díjak akkor érnek valamit, ha nem a hatalom ízét érezzük rajtuk, hanem a közösség szeretetét és elismerését. Ennyi volna a varázslat.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. október 28-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
