Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Betiltani Hann Endrét - Selmeci János jegyzete
"H. Endre haladéktalan betiltásával egyidejűleg a Belügyminisztérium vagyonelkobzást is elrendelt, melynek keretében H. Endre vagyontárgyait, úgymint egy kerékpár, egy kalap, egy adag vacsora, illetve az általa megtévesztő módon "közvelemény-kutatásoknak" nevezett, agitációra alkalmas propagandát tartalmazó számítógép lefoglalták, a következő intézkedésig M. Ágoston elvtárs megőrzésére bízzák."
Ne kapjon senki az államtól díjat! - Kárpáti Iván jegyzete
28/10/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Nem kell állami művészeti díj. Nem kell, hogy a politika rangsort állítson szobrok, dalok és történetek között. Nem kell, hogy az alkotás mellé hivatalos pecsét járjon, amely néha inkább bélyeg.
Pár nap alatt végül a fideszesek ingerküszöbét is elérte Nagy Feró kocsmai színvonalú tahósága. Nagyon nem hiányzott nekik, hogy valami, valaki megint a gyermekvédelem totális csődjére irányítsa a figyelmet. Végigsöpört az ellenzéki nyilvánosságon: vonják vissza Feró Kossuth-díját!
Ez rávilágít egy másik problémára: miért ragaszkodunk, ahhoz a káros hagyományhoz, hogy a mindenkori állam művészeti díjakat oszt?
Van ebben valami mélyen kényelmetlen. A politika imád díszletet építeni maga köré. A művészet szerintük remek dekoráció, jól mutat. A művész pedig legyen hálás, mert kapott valamit az államtól. Olyan ez, mint amikor a király a várudvaron aranytallért hajít a bárdoknak. Köszönik szépen, csak épp a dallamuk cseng másként.
A művészet lényege szabadnak maradni, még akkor is, ha mindenki más leláncolná. A díj szalagján pedig ott fityeg a díjazó ízlése is. Aki kapja, az akarva-akaratlanul kicsit tartozni fog annak, aki adta. Lehet csak csenddel, elhallgatott kritikával, visszafogott mozdulattal.
Nem kell állami művészeti díj. Nem kell, hogy a politika rangsort állítson szobrok, dalok és történetek között. Nem kell, hogy az alkotás mellé hivatalos pecsét járjon, amely néha inkább bélyeg.
Van erre egy elegáns megoldás. A művészeti díj legyen csak civil ügy. Aki szeretné, adjon díjat. Aki kapja, majd eldönti, hogy elfogadja-e. Ne a politika kezdődjön ott, ahol a művészetnek kéne szárnyalnia. Nincs elég mecénás ehhez? Oké, ez is sokat elmond egy társadalomról.
Furcsa világ, ahol az alkotó politikai szalonképessége fontosabb a dalnál, a filmnél, a képnél, a szövegnél.
A díjak akkor érnek valamit, ha nem a hatalom ízét érezzük rajtuk, hanem a közösség szeretetét és elismerését. Ennyi volna a varázslat.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. október 28-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
