Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Harcos szónokból, öregecske diktátor bácsika - Dési János jegyzete
16/06/2025 18:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
1989. június 16-ra eljutottunk oda, hogy a pesti Hősök terén, nagy nyilvánosság előtt lehetett megemlékezni az áldozatokról, s ezzel a morális igazságszolgáltatással indult a nagyközönség számára a rendszerváltás. Akár jól is alakulhatott volna.
Június 16-a van. A magyar történelemben többször is fontos nap volt ez. 1958-ban ezen a napon végeztette ki Kádár János Nagy Imrét. Hogy aztán évtizedekig a rendszer legnagyobb titka legyen ez a bűn. Az államterrorista rezsim persze az évek alatt egyre több mindent engedett meg, fridzsider, kis utazás, rántott hús-ubisali, háztájiban meggebedés, de erről a gyilkosság-sorozatról, ahogy a szovjet csapatok jelenlétéről, az úgynevezett első nyilvánosságban, nem lehetett beszélni.
Teltek-múltak az évek és 1989. június 16-ra eljutottunk oda, hogy a pesti Hősök terén, nagy nyilvánosság előtt lehetett megemlékezni az áldozatokról, s ezzel a morális igazságszolgáltatással indult a nagyközönség számára a rendszerváltás. Akár jól is alakulhatott volna.
Az újratemetés legemlékezetesebb fellépője Orbán lett, aki a szovjet csapatok kivonásáról is szónokolt. Bátorság volt-e ez valóban? Azt most hagyjuk is, hogy a szervezők előre megegyeztek, erről ne beszéljenek. Ráadásul, ha jól emlékszem, Rácz Sándor is szóba hozta, jó fél órával Orbán előtt a kivonást, igen erőteljes szavakkal.
Ráadásul, ellentétben a hivatalos fidesznyik párttörténettel, a szovjet csapatok kivonásának a lehetősége már jó párszor szóba került a korábbi hónapokban is.
Hogy egy olyan médiumot idézzek, amit akár a Fejér megyei Orbán is olvashatott, a Fejér Megyei Hírlap címlapján hozta, 1989. február 1-jén: “Elsőként májusban-júniusban: Szovjet csapatkivonások hazánkból”. És aztán részletesen a hír, hosszan, alaposan. (A Fejér Megyei Hírlap ma az állami propagandagépezet egyik gyártósora, a KESMA nevű pénznyelő és hazudozó kombinát része.)
De ha véletlenül Budapesten nem jutott volna hozzá a helyi laphoz, a Népszabadság (cenzurálisan, statáriálisan megszüntetve) vagy a Magyar Nemzet (elrabolva és a szélsőjobb legsötétebb figuráinak a szolgálatába állítva) is beszámolt minderről. Ahogy 1988. december 7-e után is ismertette, a tényeknek megfelelően, mert akkor éppen ilyen időket éltünk, a magyar sajtó Gorbacsov ENSZ-ben elhangzott beszédét a csapatkivonások terveiről. És bármilyen meglepő, 1988 decemberétől a KISZ (az MSZMP ifjúsági szervezete) sajtója is újra és újra felidézte, hogy fórumaikon miként került elő a szovjet csapatkivonások ügye.
Oké, 1945. után az terjedt el, hogy Rákosi Mátyás volt az, aki sikeresen vezette győzelemre a Tanácsköztársaságot. Igaz, ő ült is 15 évet a börtönben érte. Most pedig Orbán zavarta ki a szovjet csapatokat. Mindegy Tavarisi konyec - ó mennyire szellemesnek tűnt ez a plakát. Ma talán a tavarisi jiso ráz-ot - elvtársak, újra - kellene rányomtatni.
Mert az egykori harcias szónok, ma öregecske diktátor bácsika lett, aki egy világfelfordulás közepette a zsarnok és más népeket megnyomorító putyini rendszer mellé állt. Igaz, legalább nem ingyen. A gyorsan szaporodó villák, gyárak, sugárúti paloták, a teljes magyar hadiipar, a bankrendszer elrablása után az igazságosság és a jogrend helyreállítása ma keményebb feladatnak tűnik, mint 1989-nek azon a június 16-áján. Az új rendszerváltáshoz legelőször is az kell, hogy: Orbán konyec. Konyec filma - ahogy akkoriban mondták. Vége a dalnak. Lehet a jól megérdemelt száműzetésbe vonulni.
A Hősök tere ma üres. Itt ülök tőle légvonalban talán kétszáz méterre a Klubrádióban, aminek a frekvenciáit, a bevételeit vette el Orbán, és most egy gyalázatos törvénnyel akarja a maradék szabad sajtót is ellehetetleníteni, hogy a családi rablás tovább folytatódhasson. Annyira szomorú ez, hogy még a Hősök terei angyal sem bírta látni a téren, ő is elrepült innen.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. június 16-ai adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)