Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Pótolt mulasztások - Dési János jegyzete
Szóval, az ügyészség most megmutatja, hogy az elmúlt időszakban nem a szaktudása hiányzott ahhoz, hogy az igazságosságot szolgálja. Hajrá, van mit ledolgozni.
Garázsvásár – Józsa Márta jegyzete
Alighanem megélénkülhetett mostanság a turkálók és garázsvásárok forgalma, kétségbeesetten pityergő oligarchák és önostorozásra készülődő politikus cézárok szerzik be az új típusú szereplési szerkót, nagy lehet a keletje a kínai farmereknek – bár nem biztos, hogy most éppen a kínai a jó választás – és a potom harminc ezer forintos óráknak.
Néha tényleg a helyükre kerülnek – Selmeci János jegyzete
A Szuverenitásvédelmi Hivatal hamarosan megszűnik, Gyurkó Szilvia a hírek szerint az új kormány gyermekjogi és gyermekvédelmi ügyekért felelős államtitkára lesz, Lánczi Tamás pedig hivatalosan is egy senki.
Süllyedő hajó - Hardy Mihály jegyzete
Orbán Viktor a jelek szerint még mindig nem heverte ki a látványos bukás utáni traumát. Hírek szerint most éppen a Fidesz túlélési csodaelixírének összeállításán töri a fejét. Ami kijött belőle, az máris naftalinszagú.
A tükör homálya - Szénási Sándor jegyzete
Nem túl találékonyan, de folyik a mutogatás a bezuhant Fideszben, persze kifelé, ahogyan ez lenni szokott, sosem befelé. A bukás oka, a bűnös mindig kívül van, nem itt bent, nálunk.
Csillag István: Egy demokrata hiánya
2/10/2023 09:04
| Szerző: Csillag István
Mindent megtett, hogy utolsó erőnkből is védjük a gondolat, a beszéd, a cselekvés, a választás szabadságát.
Zorán énekli: „Hogy értsd egy pohár víz mit ér...ahhoz sivatag kell.” Már tizenegy éve bolyongtunk Orbán jóvoltából abban a sivatagban, szülőföldünkön, ami egyre kevésbé akar valamennyiünk hazája lenni amikor Kálmán László meghalt. Tudtuk, hogy egyre inkább csak a miniszterelnök barátainak, rokonainak és üzletfeleinek jut itt víz. Napról-napra kellett átélnünk, hogy víz nélkül halálra vagyunk ítélve és a vizet az értelmes, megértő beszéd jelentette, hiszen tudjuk minden a szavakkal kezdődik. Szavakkal fosztanak meg az éltető víztől, szavakkal taszítanak a sivatagba. Ebben a sivatagosodó Magyarországon Kálmán László értelmes beszéde felért egy pohár vízzel.
Két éve, 2021.október 10-én ment el barátunk Kálmán László – tanult szakmáját, választott hivatását tekintve nyelvész –, akinek okosságát, nyitottságát, megértő módban fogalmazott magyarázatait, kérlelhetetlen igazságszeretetét nem csak diákjai, barátai, hanem a Klubrádió hallgatósága is – Nádasdy Ádámmal együtt vezetett „Szószátyár” című műsoruk jóvoltából – élvezhette. Éppen azért mert társasága, színes és kedves személyisége, hangja hozzánk nőtt, az általa hagyott űr csendje elviselhetetlen. Biztosan tudom, hogy ebben a rovatban olvashatnánk cikkeit ahogyan évekig írta a szabad gondolkodást, az oktatás szabadságát védelmező, a korlátolt gondolkodással, a merev szabályokat önkényes zsarnoksággal ránk kényszerítő fogalmazással szemben kérlelhetetlen logikával nyílt vitát vállaló írásait a Qubit nevű ismert blogon.
Valójában azt vártuk tőle, hogy beszédünkben, írásainkban, tegyen rendet pedig mindig be tudta bizonyítani, hogy valójában a fejünkben kellene rendet tenni. Tapintatosan, de öniróniával átitatott ironikus modorban próbált ráébreszteni, hogy ne avítt tankönyvek szabályaihoz ragaszkodjunk, hogy gyerekeinket ne nyelvtankönyvekkel kínozzuk, hanem arra figyeljünk, ahogyan a világot látják, ahogy láttatni akarják. Kálmán Laci szabad ember volt, a szabadságot szerette éppen ezért harcolt a beszéd, a gondolat, az önkifejezés szabadságáért. Kálmán Laci szabad tudós volt, aki nem állhatta az önkényt, a zsarnokságot és persze ennyiben demokrata volt, hiszen meg is írta, hogy mindenki inkább demokráciáról beszél akkor is, amikor valójában örökletes úton, örökké fenntartható zsarnokságot épít, ahogy Orbán és példaképei Lukasenka, Putyin, Hszi Csin Ping. Meg is írta, hogy a zsarnoksággal szemben persze ő is a demokrácia híve, ám – ha fogalmazhatom - annak az „északi” demokráciának a híve, amelyben addig vitatják a dolgot, amíg ki nem alakul a szinte mindenki által elfogadott konszenzus, bármennyi ideig tart is, bármennyi érvelést is igényel ennek a tartósnak ígérkező összehangnak a létrehozása. Tisztában volt vele, hogy a demokrácia, a többségi döntés nem csak a kisebbségek elnyomásával jár, hanem az egyenlő szavazati jog elvét kihasználó tömegmanipuláció az egyetértés, az együtt értés hiányával könnyen idézi elő a „többség zsarnokságát” (Tocqueville), amikor is néhány száz, vagy néhány ezer szavatos többséggel megválasztottak a megválasztásuk után mindenki felett basáskodva építik ki saját uralmukat, zúzzák szét azt a mechanizmust, ami a konszenzus létrehozását segítené elő. Kálmán László a szabad gondolkodás, a szabad beszéd, a szabad cselekvés harcosa volt, minden a szabadságklub örökös tagja.
A maga eszközeivel, érveléssel, magyarázattal, ha kell, beadványokkal, tüntetéseken való részvétellel, tudományos dolgozatokkal, cikkekkel az ellen küzdött, hogy bárki ránk kényszerítse az akaratát, hogy „ránk törjön a kény uralma”. Mindent megtett, hogy utolsó erőnkből is védjük a gondolat, a beszéd, a cselekvés, a választás szabadságát. A szabadság védelmében nem sajnálta a szót, noha ekkor sem volt felelőtlenül fecsegő-locsogó, egyszóval szószátyár. Vigyázott a fegyverére, tudta „a szó veszélyes fegyver”, és ő tudott bánni vele. Rá gondolok, ha igyekszem egyértelműen fogalmazni, hogy nincs reménytelen helyzet, mindig van mód érvelni, mindig van lehetőség kérdezni, mindig van más választás.
