Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
6/02/2025 18:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.
A Fudan egyetem és a mini-Dubaj program bukása nem csak azt mutatja, hogy a magyar kormányt a szolgák pénzhez, vagyonhoz és befolyáshoz juttatásán kívül semmi sem érdekli komolyan, hogy a szakmaiság és a józan ész nem számít, hanem rávilágít arra, miként teszi tönkre, hagyja elsorvadni azokat az ügyeket, amelyek számunkra, egyszerű állampolgárok számára lennének igazán fontosak. Évekig tolta a kínai egyetem és a kínai kampusz építők programját, leseperve ezzel a főváros tervét a diákváros létesítéséről, közben szétverte a felsőoktatást az alapítványokba hajtással, mellesleg ma kevesebb diplomás van, mint korábban és ebben is az EU sereghajtói lettünk. Romlik a felsőoktatás helyzete viszont ugrott a fantazmagóriák körébe tartozó Fudan-ügy, bár az eredetileg a fenntartására létesített alapítvány átkeresztelve, főigazgatóval és alkalmazottaival kapja a busás állami apanázst.
Pesti Dubaj ugyan nem lesz, de e másik fantazmagória rávilágít arra, mennyire csak a harács a fontos ezeknek a megöregedő fiatal antidemokratáknak, hiszen a lakhatási válság egyik oka éppen az, hogy nem bérlakásokkal, nem a rászorulók számára elérhető lakásprogramokkal állnak elő, hanem a választói táborba tartott, középosztálynak nevezett csoportoknak kedveznek - közben azért jól el is adósítják ezeket az embereket – és persze kastélyokkal és luxus lakónegyedekkel gyarapítják magukat és gazdasági, pénzügyi köreiket.
Közben annyira családbarátok, hogy a születésszám minden idők legalacsonyabb szintjén van, hogy legalább nyolcezer orvos hiányzik az ellátásból, hogy a felszabdalt ügyeleti rendszer miatt hétvégén utazni kell az ország több részén akár 20-30 kilométert a súlyosan beteg gyerekkel a rendelőig, hogy az egyik kórházban a gyermeksebészetet, a másikban a szülészetet, vagy hogy egy központi kórházban Budapesten egyes osztályok fekvőbeteg részlegeit kell bezárni. Közben csőbe húzzák a bírókat, piszkos politikai csapda helyzetet teremtve számukra, ráadásul a bíróságok munkáját segítő szakemberek elhagyják a pályát, és akkor most idő hiányában fejezem csak be a felsorolást. És mindezen a pénz sem segít. Már késő. Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy. Részint el is fogyott a pénz, de elfogyott a türelem, a bambaságot lassan felváltja a figyelem és az akarat, hogy itt ezeknek menniük kell. Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán!
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2025. február 6-ai adásában hangzott el.