Búcsúcédula

Hagyománya korántsem múlt el, búcsújárás ma is létezik, a több százezer hithű pellegrinust és egyházi turistát megmozgató Csíksomlyói pünkösdi zarándoklat bevételei nem nyilvánosak ugyan, de a hívek adományai mellett jelentős summák folynak be a szállásadók, éttermek, és a kegytárgyakat árusítók adóiból is. Aki járt már arra, láthatta: a vallási bazár termékei igencsak kelendők, funkciójuk feltehetően megfelel a búcsúcédulákénak. Morális menlevelekként szolgálnak, és fontos, hogy bármikor elővehetőek legyenek, az ember jó érzéssel gondol rájuk, lám, ha vétkeztem is, de fizettem érte némi aprót. Ez a gyakorlat nem idegen a politikától sem, különösen választási hadjáratok idején.

Célközönsége változó, lényege a számon soha nem kérhető nagy ígéret káprázata. Meg a szüntelen odafigyelés a választópolgárra. Itt van például a munkáshitel. Miután hónapok óta szerepel a közvélemény-kutatásokban, vélhetően a hétpecsétes titokként őrzött kormányközeliek adataiban is, hogy a fiatalok között zuhant a fennálló rezsim támogatottsága, most ők is pénzhez juthatnak. Azok, akik elvárásoknak megfelelően nem folytatnak felsőoktatási tanulmányokat. A képzettebbekkel – derül ki ugyancsak a felmérésekből – amúgy is csak a baj van, ők korhatártól függetlenül eddig is kevésbé voltak a NER híveiként leírhatók. Nem csoda, hogy a munkáshitel ötletét adó eredeti konstrukció, a diákhitel a magas kamatok miatt elsorvadt. Vagy mondjuk inkább úgy: mára a piaci hitel díjaihoz egészen közeli százalékot kell visszafizetnie annak, aki ennek a pénznek a segítségével végezte el az egyetemet. Vagyis - abban az esetben, ha nem csak tandíjra, hanem mondjuk albérletre, étkezésre használta a pénzt - eladósodott. Szóval ez a termék veszített a népszerűségéből.

A most megvásárolandó fiatal szakmunkástanulóknak, pályakezdő munkásoknak nem lesz majd olyan gondjuk, hogy tandíjra költenék az állami pénzt, hiszen az az elvárás, hogy egyetem közelébe se menjenek. A másik feltétel pedig az, hogy öt évig Magyarországon dolgozzanak. Hogy mennyire életszerű úgy vélni: diploma nélküli fiatalok itthon maradva törleszteni tudnak majd, azt hagyjuk, nyilván senki nem vizsgálta meg. Most senki sem gondol arra, hogy ha egy szakmunkástanuló gyorsan vesz az ingyennek vélt pénzből egy autót, viszont nem talál majd munkát, akkor miből is fog törleszteni öt év múlva. No de legalább – gondolhatják a politika alkimistái – addig is a zsebünkben vannak. Nem véletlen, hogy idén csaknem háromszor annyi hitelkeret jut a melós ifjaknak, mint a diákoknak. Ezzel ez a korosztály alighanem meg is kapta a maga búcsúcéduláját, egyébre, például szabad és élhető piacgazdaságra, versenyképes fizetésre, érdekeit képviselő szakszervezetekre már ne számítson, erről nem szól az üdvösségi paktum.

A népességi korfa felső ágainál, a nyugdíjasoknál már nincs akkora gond, ami helyes szavazói hajlandóságot illeti. Viszont őket másfél évtized óta arra szoktatták, hogy normális nyugdíjemelés helyett nagyon, de nagyon tudjanak örülni egy kis mócsingnak a választási malacpecsenyéből.

Most jött a hír, miszerint a Magyar Posta ősztől kézbesíti mintegy 2,5 millió nyugdíjasnak az utalványokat, amelyeket december 31-ig lehet majd felhasználni. 30 ezer forint értékű cédulákról van szó, azt az összeget hivatott kiváltani, amelyet akkor ígértek meg, amikor kiderült, hogy a magas élelmiszerinfláció miatt már a szólásszerűen hivatkozott csirkefarhát is elérhetetlen százezreknek. Kezdetben még valamiféle ködös és értelmezhetetlen ÁFA-visszatérítésről értekeztek, aztán rájöttek, hogy azt nem lehet kézbe fogni. Nem lehet mellékelni a jóságos miniszterelnök portréját, ahogy egy egyszerű banki utaláshoz sem. Először arról volt szó, hogy július végétől mennek az utalványok, ám gondolom rájöttek: a kampány idejére már felelőtlenül eldőzsölik az érintettek, és nem is fognak emlékezni arra, hogy a fényes tekintetű személyesen lépett fel érdekükben az úgynevezett indokolatlan áremelések ellen. Amúgy a bűnbánó kuponok őszi kézbesítésének pontos dátuma ma is homály, nem ígérnek semmit, azt könnyű betartani.

„Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.” ezt Luther Márton reformátor lelkésztől idéztem. Tanainak elterjedése nyomán, tudják, lett is a hivatalos klérus háza táján pár évszázados felfordulás.