Köszönjük, hogy támogatják a Klubrádiót
Publicisztika
Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete

Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.

Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Publicisztika

Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete

Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.

Korunk jogara – Dési János jegyzete
Publicisztika

Korunk jogara – Dési János jegyzete

Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.

A versek ideje a Klubrádióban - Dési János jegyzete

19/05/2025 18:14

| Szerző: Dési János/Klubrádió

 | Szerkesztő: Lőrincz Csaba

"Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit... Mért legyek én őrült spanyol - Kisázsiában? Menjen minden visszafelé!"

2025. május 19. Dési János jegyzete - Esti gyors (2025. május 19., hétfő)
04:34
00:00

ECCE HOMO
Fodor Ákos verse

fenyegetésük
mulatságos – de ahogy
félnek: megrémít

Egy napon az újságíró az utcákon sétált és feltűnt neki, hogy míg a városszélén nyomorúságos viskókban tengetik emberek az életüket, addig pár sarokkal arrébb szép, mi több kihívó épületekben élnek mások. Méghozzá olyanok, akik előszeretettel papolnak a szegénység méltóságáról, arról, hogy nehezebb egy gazdag embernek a mennyországba jutni, mint tevének a tű fokán és közben jóizű zsíros falatokat öblítenek le jobb borokkal.

“Az előkelő, feszengő jómódról valló paloták redőnyei le vannak bocsátva. Lakosai a legmihasznább, legingyenélőbb emberek. Aki dolgozik közülük, az nincs is itt. Wolafka például dolgozik. De hogy? Felekezeti harcot, forradalmat szít a kálvinista Rómában. Az a nagyváradi hájú, kövér pap, aki csupa erő és vér és fanatizmus, többet árt a magyar társadalomnak s a magyarságnak, mint kilencven szocialista agitátor s ezer kétfejű sas. A többi is egytől egyig, mert hasztalanul vonják el ezer és ezer éhezőtől a kenyeret.”

A cikkből botrány lett, a kövér urak nehezen bírták már akkor is a kritikát. Akkoriban nem a pénzügyi tönkretétel dívott, hol volt még a moszkvai minta, hanem elítélték a szerzőt, így Ady Endre három napot börtönben töltött a cikkért. Bár kétségtelen, akkoriban az efféle előkelő raboknak külön ellátás  járt, amihez a napi egy liter bor is hozzátartozott.

Amúgy, Ady Endre védője egy Dési volt, a későbbi képviselő Dési Géza - de sajnos ő pont nem rokon, ezzel együtt, büszkék vagyunk rá.

Később Ady így foglalta össze a történtek tanulságát:

“Tudja Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit, de senkit... Mért legyek én őrült spanyol - Kisázsiában? Menjen minden visszafelé! Mikorára odaérünk, hogy ismét omnes Lutherani comburantur, (A lutheránusok mindnyájan, mint a boldogságos szűz Mária ellenségei, bárhol találtatnak, nemcsak az egyházi, de a világi férfiak által is szabadon fogattassanak el és égettessenek meg»  hangzott el a Rákosi országgyűlésen) - már én tán befejezem kis játékaimat. Ellenben addig nem törik be a fejemet s nem élek a Nagy Gézáék (ő a bíró, aki elítélte)  rabkonyháján. Szükségem van nekem erre?...

Hát szükségem van. És egyelőre nem kívánom az eszemet csöndes sutra tenni, sem tisztességesebb országba kivándorolni. Nekem megvannak a magam törvényei, ezek kedvéért kiállom a dicsőséges magyar államét is.

Egyébként sok fényes rehabilitáló ítéletet kívánok még minden káptalanoknak. Sajnos nem ígérhetem meg nekik, hogy jövőre már nem zárhatnak el. Még egyszer-kétszer tán útjukban leszek.”

Ilyen szépen ezt a szituációt a saját szavaimmal én nem is tudnám megfogalmazni,

ez így tökéletes.

Ahogy ez a helyzetértékelése is:

"A mi sajtótörvényeink, szokásaink, fölfogásaink s domináló társadalmi áramlataink mind a sajtószabadság kivégzését célozzák. És ezért szaporodnak a sajtópörök. Már nemsokára gyanús lesz minden kinyomatott sor: nem lehet őszinte, mert le merték írni. Kell mondanunk, hogy a reakciót szolgálja mindez? A gondolat megfojtása a világ hátrafordulását jelenti."

Egy kicsi probléma csak, hogy ez a szöveg jó 120 évvel ezelőtt született. Persze Adyba, az Adykba már akkor sem könnyen lehetett belefojtani a szót.

Miért lenne most másként?

Dési János jegyzete az Esti gyors 2025. május 19-ei adásában hangzott el. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a jegyzet meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)