A budi aranya – Szénási Sándor jegyzete
Főúri színvonalú és árú minden, csak a valódi főúr hiányzott belőle mindig is, de kétségtelenül a valódi arany is. A köznyelv mégis az aranyvécé kategóriájába sorolta Matolcsy pipiskedését egy általa elképzelt arisztokrácia ritka levegőjébe, nyilván a Postapalota kertjébe leszúrt aranyozott, megrendítően undorító szarvasszobor miatt is.
Nem elv, hanem eszköz - Kárpáti Iván jegyzete
Beszéljünk ismét a szuverenitásról. Na meg arról, hogy Szijjártó és Lavrov beszélgetésének a Pellegrininek szervezett hakni mellett van egy még kínosabb, szégyenteljes szála: a soviniszta, nyíltan magyarellenes Andrej Danko fémjelezte párt megtámogatása.
Hadd hallja csak mindenki - Dési János jegyzete
A Szijjártó-Lavrov páros együtt dübörög - régóta nem titok ez. Ahogy valószínűleg az sem, hogy sűrű találkozóikon nemcsak dübörögnek, de Sz. Péter fecseg is. 2014. óta a gyors számítások szerint 25-ször futottak össze és a nyilvánosan bejelentett telefonhívások száma 38.
Három Nyilas Misi – Józsa Márta jegyzete
Az említett gyerekek a magyar társadalom erőforrásai volnának. Ők azok, akiket a hatalom már nem is ösztönöz különösképpen arra, hogy iskolába járjanak, tizenhat éves koruktól mehetnek, amerre akarnak, nincs szükség rájuk. Ha a civil erőfeszítések, elkötelezett szakemberek elkeseredetten becsuknák maguk mögött az ajtót, akkor a kurzus békésen ülhetne analfabéta törzsének díszpáholyában, és számlálgathatná elégedetten a neki nyújtott hálaszavazatokat.
Orbán semmitől sem fél jobban, mint az értelemtől – Rózsa Péter jegyzete
Orbánék minden eszközt jogosnak tartanak, hogy hatalmukat megőrizzék. Az utolsó értelemmorzsa is elfogyott a készletükből.
Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kisember hatalma-Szénási Sándor jegyzete
11/06/2025 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A cél, hogy a kisember kezdjen rettegni a büntetéstől, ha rosszul lép, szavaz, szól, mert annak van tömeghatása.
Ha igaza van Puzsér Róbertnek, és pillanatokra vagyunk egy totális putyini világtól, ami a gyakorlatban a belarusz állapotokat jelentené, vagyis a putyinizmus mellett egy gyarmati státust is, akkor annak eljövetelét a jelenlegi ellenzéki mozgalmak nehezíthetik, akadályozhatják, de nem tehetik lehetetlenné. Ahhoz kell a kádári kisember is.
A kádári világ lakója a hatalommal való kiegyezés szimbóluma, aki némi, bár azért nem elhanyagolható jólétért a maga közéleti identitását, vagy, hogy aktuálisan fogalmazzunk, az identitását adta cserébe, és elfogadta a politikából való kiűzetését. Ez persze durva általánosítás, de utólag nagyon is igaz lett: a rendszerváltás megpróbáltatásai illúziókkal fényesítették ki a pongyola diktatúrás múltat, az orbánizmus hatalomtechnikái pedig megerősítették az 1956 utáni viselkedésmódokat. Nem mindenben természetesen, hiszen a két korszak nem fedi, takarja le pontosan egymást, más az eredetük is, bár ugyanaz a funkciójuk. Ne szólj szám, nem fáj fejem.
Azonban, ahogy azt már jeleztük, ez nincs ingyen, a hatalom két szép szeme ehhez kevés. A Kádár-rendszernek nem akkor volt vége, amikor 1988 májusában a főtitkárt leváltották, hanem amikor kiderült, hogy az eladósodott rendszer semmilyen ársapkával nem képes megfogni az élelmiszerdrágulást, és Kádár apánkból hirtelen demens vénember lett. A kisember jelezte, hogy autonómiája feladásával ő üzletet kötött, és ha a másik fél becsődöl, az roppant sajnálatos, de a deal-nek vége.
A dolog másik része, amiről kevesebbet beszélünk, az, hogy miközben homo politicusból magánemberré képezte át magát, azért a kádári kisember a szocialista diktatúra egy enyhébb változatát kérte magának Télapóra, és ezt egy idő után a rendszer névadója is így gondolta: tartott ugyanis attól, hogy a fogkiverések, és a koncepciós perek megszokott és meghitt légkörében a bikacsök lóbálása 56-ot nem kivétellé, hanem precedenssé teheti. Hogy igaza volt-e, vagy sem, más kérdés, a lényeg, hogy a kisember, bár elfogadta, hogy ő kicsi, de nem szerette, ha durváskodnak vele. Nem zavarta a felsőbb köröket, és azt akarta, őt se zavarják, ha kicsit lop a gyárból, ha farmert csempész, vagy némiképp elengedi a dumát a kocsmában.
Hol van most ez az örök túlélő, technikáit generációról nemzedékre átörökítő magyar?
Minden bonyolult: ott van, örökségét megtagadva a Puzsér, vagy éppen a Hadházy-tüntetésen, a Tisza-körökben, és persze ott van, nagyon is ott van a Fidesz-szavazók szintén összetett táborában. Hogy ott marad-e, s hogy meddig, nem tudjuk, a kérdés az, mennyire érzi, hogy a neki ajánlott orbáni üzletnek vége van, és mikor emlékezteti magát, és a hatalmat arra, hogy ő a diktatúrát nem forrón szereti. Márpedig a félelem, a nem is annyira fortélyos, felé is közelít, nemcsak prominens ellenzékiek, nagydumás színészek veszítik el az állásukat, szerepüket, de kisemberek is. Mert nem az a fontos, hogy Puzsér féljen, hanem az, hogy a kisember kezdjen rettegni a büntetéstől, ha rosszul lép, szavaz, szól, mert annak van tömeghatása.
Rendszerváltás akkor lesz, ha ez a kádári kisember, belátva, hogy a neki fontos két pontot a rezsim sem nem tudja, sem nem akarja betartani, azt mondja majd, némiképp sóhajtva, mert nem szereti a felfordulást, hogy bár roppant sajnálatos, de a dealnek akkor vége. És vége lesz.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2025. június 11-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszók nem jelennek meg, ezért az interjúk meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)