Mitrovits: Ez nem kémelhárítás, hanem klasszikus kommunista-kádárista III/III-as tevékenység

Mitrovits úgy fogalmaz, hogy a történtek „klasszikus kommunista-kádárista III/III-as tevékenységként” értelmezhetők, amelyek célja az ellenzék ellehetetlenítése. Párhuzamot von a BM III/III. Csoportfőnökség működésével, amely a Kádár-rendszerben az állampárt irányítása alatt figyelte és igyekezett felszámolni az ellenzéki kezdeményezéseket.

A történész emlékeztet: a korszak egyik legfontosabb eszköze az úgynevezett „bomlasztás” volt. Ennek lényege az ellenzéki csoportok szétzilálása, működésük akadályozása és teljes körű megfigyelése. Ehhez ügynököket szerveztek be, vagy a már korábban beszervezett embereket beépítették a célkeresztbe került közösségekbe, az így megszerzett információk alapján pedig igyekeztek belső feszültségeket kelteni és elbizonytalanítani tagjaikat.

Mitrovits szerint a módszerek eszköztára széles volt, az egyéni „elbeszélgetésektől” az egzisztenciális nyomásgyakorláson át egészen a rendőri zaklatásig, sőt, végső esetben a bebörtönzésig terjedt. Hangsúlyozza, hogy mindez jól dokumentált, kiterjedt szakirodalom foglalkozik a korszak titkosszolgálatának működésével.

A történész személyes hangon is megszólal: felidézi, hogy a rendszerváltás idején még gyerek volt, de azóta sem volt olyan kormány, amellyel azonosulni tudott volna. Nem gondolta, hogy évtizedekkel később újra hasonló jelenségekkel találkozik majd. Úgy véli, a mostani fejlemények a kádári időszak „legrosszabb” gyakorlatait idézik vissza.

A Tisza elleni indított lejáratási ügy nem érte el célját, „kudarcot vallottak, lebuktak” – fogalmaz. Hozzáteszi: a történelemben már volt példa arra, hogy a diktatórikus rendszerek végül megbuktak, bízik abban, hogy most is valami hasonló folyamat tanúi vagyunk.