A kormányhivatal is kihátrált a diszkriminatív önazonossági rendeletek mögül

Az Alaptörvény módosítása és a helyi önazonosság védelméről szóló törvény elfogadása óta folyamatosan figyelmeztettek arra a jogvédők és a civil szervezetek, hogy a törvény célja nem más, mint a hátrányos helyzetű, főként roma származású emberek kiszorítása, letelepedésük megakadályozása az adott településeken. Szerintük a nehezebb sorsú, anyagilag kiszolgáltatott önkormányzatokat nem romaellenes rendeletek megalkotására való buzdítással, hanem valódi szociálpolitikai eszközökkel kellene a kormánynak támogatnia - állapították meg a civilek. Ezt egészen mostanáig kikérte magának Navracsics Tibor, az önkormányzatiságért  felelős miniszter, aki kitartott amellett, hogy a törvényt nem azért alkották meg, hogy megkülönböztető rendeletek szülessenek.

Ehhez képest a törvény elfogadása óta tucatszám alkottak ilyen rendeleteket, elsősorban az ország szegényebb, romák lakta régióiban. A civil szervezetek folyamatosan monitorozzák a naponta szaporodó rendeleteket, tapasztalataik szerint lényegében azonos szövegezésű jogszabályok születnek, amelyek szinte mindegyike anyagi helyzethez, iskolai végzettséghez kötötte a településre való beköltözés lehetőségét. Gyakran még személyes meghallgatást is előírtak a letelepedés engedélyezéséhez, ami lehetőséget teremt az önkormányzati testületnek a szubjektív, előítéletes döntésre. A rendeleteket bíráló jogvédők élesen kifogásolják a társadalmi és a vagyoni helyzet alapján történő megkülönböztetést, amivel a beköltözni kívánó személyeket minősítik, közvetetten lehetőséget adva ezzel a roma emberek távol tartására.

A törvény életbe lépése után több apró település azonnal élt a lehetőséggel és megalkotta saját rendeletét. Négy hónap leforgása alatt száznál több helyen alkottak a beköltözést és ingatlanvásárlást nehezítő vagy ellehetetlenítő helyi jogszabályt. Az első fecske, Mezőkeresztes volt, mely nagyon hamar vissza is vonta a rendeletet. Sátoraljaújhelyen például magyar nyelvtudáshoz, Újlengyelben legalább egyéves munkaviszonyhoz, vállalkozói státuszhoz vagy tanulói jogviszonyhoz, Taktaharkányban pedig középfokú végzettséghez kötötték a betelepülést.

Számos civil szervezet közösen lépett fel a folyamat ellen, többen a kormányhivatalok törvényességi ellenőrzési osztályához fordultak, mások nemzetközi szervezeteknél tettek panaszt, és voltak olyan szervezetek is, amelyek videós tartalmakat készítettek a jogsértő gyakorlatról.  

A civil szervezetek közös sikerének tudható be az is, hogy például a Nógrád megyei kormányhivatal megállapította, a vizsgált rendeletek – egy kivétellel – mind súlyosan előítéletesek, azokat azonnal hatályon kívül kell helyezni, és felszólította az érintett önkormányzatokat, vonják vissza azokat. 

A jogvédők örülnek a döntésnek, de szerintük magának az önazonossági törvénynek is ki kellene kerülnie a jogrendszerből, mert jól látszik, hogy rendszerszinten vezet a megkülönböztető jogalkotáshoz. Az, hogy hatálybalépését követően országszerte tömegesen, sokszor szinte azonos tartalommal születtek olyan helyi rendeletek, amelyek jövedelmi, vagyoni és társadalmi helyzet alapján szűrik a beköltözőket, azt mutatja, hogy a törvény maga vált az igazságtalan önkormányzati gyakorlat katalizátorává. Ha pedig ez így van, akkor nem elég az egyes rendeletek utólagos korrekciója: magát a felhatalmazó törvényt is vissza kellene vonni.  

A törvény visszavonását sürgető szervezetek között van a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Roma Sajtóközpont, a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége, az Amnesty International Magyarország, a belga Human Dignity in Action szervezet és a Magyar Helsinki Bizottság.