A faültetés kevés lesz

A faültetés az egyik legismertebb és legszimbolikusabb környezetvédelmi cselekedet, amely hozzájárulhat a légköri szén-dioxid megkötéséhez. Egy friss nemzetközi kutatás azonban arra figyelmeztet, hogy önmagában nem elegendő a klímaváltozás megállításához. Az ökoszisztémák helyreállítása ideális esetben is csupán az emberiség károsanyag kibocsátásának legfeljebb 17 százalékát tudja kivonni a légkörből 2100-ig, kedvezőtlenebb forgatókönyvek szerint pedig ez az arány 4 százalék alá is eshet.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói szerint a korábbi modellek gyakran túlbecsülték a faültetés és a természet-helyreállítás klímavédelmi hatásait. Ennek oka, hogy nem vették figyelembe a különböző élőhelytípusok eltérő működését, a biodiverzitás védelmének szükségességét, valamint a vízhiány, a talajminőség és a helyi ökoszisztéma-szolgáltatások korlátait. Az új, részletesebb modellezés figyelembe veszi ezeket a tényezőket, így pontosabb és józanabb képet ad a valós lehetőségekről.

A kutatók azt hangsúlyozzák, hogy a természet-helyreállításnál nem elegendő csupán a szén-dioxid-megkötés maximalizálására törekedni. A helyreállításnak a biológiai sokféleség megőrzését, az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartását és a helyi közösségek támogatását is célul kell tűznie. Caroline Lehmann, a tanulmány egyik szerzője szerint rövid és középtávon kevés esély van arra, hogy pusztán globális helyreállítási programokkal érdemi fordulatot érjünk el az éghajlati válságban. Ezért a beavatkozásokat úgy kell tervezni, hogy növeljék mind a természet, mind az emberi társadalmak ellenálló képességét.

Az Európai Unió új természet-helyreállítási rendelete 2030-ig hárommilliárd fa ültetését és a szárazföldi, valamint tengeri területek egyötödének helyreállítását tűzte ki célul. 2050-re az összes sérült élőhely megújítását tervezik. Bár ezek az ambiciózus célok jelentős lépést jelentenek a biodiverzitás védelmében, a kutatók figyelmeztetnek: önmagukban nem képesek megfékezni a klímaváltozást, ha nem párosulnak a fosszilis energiahordozók gyors kivezetésével és átfogó kibocsátáscsökkentési intézkedésekkel.

Nem minden faültetés szolgálja a környezet védelmét. A Telex 2024-es riportja szerint Afrikában több nagyszabású program például az AFR100 és a Bonn Challenge során jelentős területeken kezdtek erdősítésbe, ám ezek több mint fele eredetileg nem erdei ökoszisztéma, hanem füves puszta vagy szavanna volt. Összesen mintegy 70 millió hektárnyi ilyen területet fenyeget az erdősítés, ami akkora, mint Franciaország. A fák telepítése ezekre a területekre felboríthatja a természetes ökológiai egyensúlyt: elzárhatja a fényt az aljnövényzettől, csökkentheti a táplálékforrásokat a helyi állatok például zebrák és antilopok számára, és akár vízhiányt is okozhat. A kutatók szerint az ilyen beavatkozások gyakran a mennyiségi célok teljesítését helyezik a minőség elé, ezért a programokat szigorúbb ellenőrzéssel és a helyi közösségek bevonásával kellene megvalósítani

A szakértők egyetértenek abban, hogy a faültetés fontos kiegészítő eszköz a klímavédelemben, de önmagában nem képes megállítani a felmelegedést. A hatékony klímastratégia alapja továbbra is a globális kibocsátások radikális mérséklése, amelyet a biodiverzitás megőrzésére és az élőhelyek helyreállítására irányuló programok egészíthetnek ki.

A Telex nyomán