Magyarország választ
múlva
Téma: Színházi Világnap
Március 27-e 1961 óta a Színház Világnapja, éppen ezért a mai adásunk a színház körül forog. Ezt a napot 1978-tól a világ valamennyi országában egy jeles színházi alkotó által írt üzenettel köszöntik. A cél egyszerű és nemes: szeretnék felhívni a figyelmet a színházművészet fontosságára, és tisztelegni a színészek, a színházi dolgozók előtt. Mivel az Ötös műsoraiban gyakran szerepelnek színészek és rendezők, úgy döntöttünk, hogy ma más területekről hívunk vendégeket.
Elsőként egy nagyszerű díszlettervező, Antal Csaba érkezett hozzánk, aki a hazai és a nemzetközi színházi életben egyaránt jól ismert alkotó. Eredetileg építészként végzett Budapesten, de díszlettervezést már Prágában tanult, mégpedig a világhírű művész, Josef Svoboda kurzusán, és utána belevetette magát a színház világába. Tervezett díszletet egyebek között a budapesti Katona József Színház, a milánói Piccolo Teatro, a párizsi Odéon, a Comédie Française,a Magyar Állami Operaház vagy a strasbourgi Nemzeti Színház számára, tanított Strasbourgban, Salzburgban, Cambridge-ben és Velencében, munkája elismeréseként számos díjat kapott, 2024-ben a Művészetek és Irodalom Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a francia kulturális miniszter. Nagyszerű színházi ember, 75 évesen is aktív, kíváncsi alkotó, akivel mindig jó beszélgetni.
Lovass Ágnes a színházi háttérszerepek szinte minden területén otthonosan mozog. Ha kell, súgó, ha kell, ügyelő, kellékes, asszisztens, ízig-vérig színházi ember, aki mindig ott bukkan fel, ahol éppen szükség van rá. Úgy ismeri a színpadok mögött zajló életet, mint a tenyerét, a színész egyetlen mozdulatából tudja, hogy mire van szüksége. De hogyan lesz valakiből jó súgó? Mi a titok? Ha valaki, hát Lovass Ági biztosan tudja, hiszen tanítja is a mesterséget. A beszélgetésben persze ismerős nevek és emlékezetes történetek is elhangzanak.
Márkos Albert csellista és zeneszerző Kolozsváron nőtt fel, itt kezdte zenei tanulmányait, játszott a helyi majd a marosvásárhelyi szimfonikus zenekarban. Klasszikus zenészi pályafutása 1992-ben véget ért, 1993-ban Magyarországra költözött, azóta improvizatív, kortárs, alkalmazott és kísérleti zenével foglalkozik. Ő írta például a Csodálatos vadállatok, a Taxidermia vagy a Lefkovicsék gyászolnak című film zenéjét, színházban többek között Ascher Tamással, Keszég Lászlóval dolgozott együtt. Miért esik méltatlanul kevés szó a színházi és a filmes zenékről? Hogyan dolgozik együtt a zeneszerző és a rendező egy jó alkotói folyamatban? Jut-e ilyenkor szerep az improvizációnak, és ha igen, hogyan. A beszélgetésben egyebek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
