Archívum

Az e heti Anno Budapestben a magyar könnyűzene talán legnagyobb hatású zenekarára, az Illésre emlékeztünk. Panxnotded Miklós várta történeteiket, emlékeiket, az együttesről, mely 1965-ben érte el klasszikus felállását, amikor csatlakoztak a Szörényi testvérek és Bródy János, innentől kezdve pedig valódi kulturális fenomén lett Magyarországon. Rendkívüli jelentőségük abban rejlett, hogy ők teremtették meg a magyar nyelvű beatzenét, ötvözve azt a népzenei hagyományokkal és a kelet-közép-európai, balkáni zenei elemekkel. Az Illés olyan mértékű népszerűségre tett szert, hogy gyakran "magyar Beatlesként" emlegették őket, és az 1960-as évek végére már a "Nemzet hangjának" nevezték a zenekart. Bródy János szövegei és a zenekar társadalomkritikus hangvétele miatt az együttes folyamatosan konfliktusba került a kultúrpolitikával, ami több alkalommal vezetett fellépési tilalomhoz és egyéb retorziókhoz. A zenekar nemcsak szórakoztatni akart, hanem tudatosan törekedett arra, hogy a rockzenét a magyar kulturális élet szerves részévé tegye. Különösen fontos szerepet játszottak abban, hogy Magyarországon kialakulhatott egy önálló ifjúsági kultúra, amelynek szerves részévé vált a rock- és popzene. Az együttes hatása a magyar könnyűzenére olyan jelentős volt, hogy még az 1990-es és 2000-es években tartott koncertjeik is hatalmas érdeklődést váltottak ki. Január 11-én a 60. évfordulójukon nagyszabású tisztelgő koncertet rendeztek fiatal zenekarok közreműködésével.

Az év második Anno Budapestjének témája a lomtalanítás. Panxnotded Miklós műsorvezető arra volt kíváncsi, milyen emlékeik vannak a lomtalanításról, mely idéntől lehet, többé nem olyan lesz, mint eddig. Szeretik, vagy gyűlölik azt a pár napot, amikor az utcákat ellepik a már felesleges, megunt, kidobott holmik? Szoktak Önök is gyűjtögetni? Vagy csak megszabadulnak a már felesleges holmiktól? Mi volt az eddigi legjobb dolog, amit találtak? És volt olyan, hogy egy lomtalanítás után több cuccuk volt, mint előtte? Miket szoktak keresni lomizás közben? Voltak-e konfliktusaik a foglalókkal?

„Ez a föld a senki földje, állandó lakója nincs, nem köt itt senkit semmi népszokás.”
Folytattuk a tavalyi Anno Budapest-adást, melyben a repülőtéri kalamajkákról beszélgettünk a hallgatókkal. 

Az Anno Budapest adásában reptéri kalamajkákról elmélkedtünk. Egy lekésett vagy törölt járatról, egy elkobzott tárgyról, egy kellemetlen vámvizsgálatról, egy túlméretes poggyászról, vagy más ottani zűrökről. Vesztek már el a repülőtéren? És a csomagjuk?

„A szerencsénk talán azon múlik, hogy felvettük-e éppen a szerencsehozó ruhadarabunkat, vagy magunkkal vittük-e a kabalánkat, netán a horoszkópunk aznapi jóslatán? Vagy valóban igaz a mondás, hogy mi vagyunk a saját szerencsénk kovácsai?”

Az Anno Budapest adásában a szerencse volt a téma. Nem csak a lottó, de a szerelemben, a kártyában, a munkában, az életben - mindenütt. Önök mennyire tartják magukat a szerencse fiainak/lányainak? Sokszor volt forgandó az a szerencse? Gyakran mosolygott Önökre Fortuna istennő? Hisznek a kabalában? Vagy a szerencsemalacban? Van-e/volt-e szerencsetolluk, amivel dolgozatot írtak?

Az Anno Budapest témája a másodállás.

Kevés a fizu, nem élünk meg belőle. Ha pedig nem tudunk nagyobb zsemlét megvenni - mert azt mondják, nagy a pofánk -, akkor muszáj valamilyen keresetkiegészítés után nézni. 

Önök milyen másodállásban utaztak? Újságkihordás? Takarítás? Adatrögzítés? Valamilyen kozmetikumot árultak MLM-rendszerben? Vagy korrepetálást vállaltak? Fordítottak vagy tolmácsoltak? Esetleg rövidtávú lakáskiadásban utaztak? Vagy magántaxiskodtak/Uber-sofőrködtek? Ingatlanoztak? Esetleg valamilyen otthonról végezhetős távmunka? És megúszták lehúzás nélkül? 

Hozd ki az ellenőrződ!

Hányszor találkoztak ezzel a tanári mondattal életükben? A rettegett könyv/füzet volt az Anno Budapest témája, amelyben gyűltek a jegyek, piros és fekete pontok, a beírások, üzenetek, dicséretek és intők. Hányszor „vesztették el”? Volt-e olyan, hogy aláhamisították a szülői aláírást? Mik voltak a legviccesebb beírások?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket dobtunk be előzetesen hallgatóinknak ajánlóként, de minden kapcsolódó emlékkel lehetett jelentkezni az élő adásban, Panxnotded Miklós osztályfőnök várta hívásaikat.

Folytattuk az előző két Anno Budapest-adást és megtaláltuk - legalább emlékek szintjén - azokat az elveszett dolgokat, amikre nem került sor az elmúlt adásokban. Legyen szó okmányokról, családi örökségről, értékekről, kacatokról vagy éppen Katharina Blum elvesztett tisztességéről.

Az Anno Budapestben folytattuk az elveszett dolgainkon való búslakodást, mivel a múlt héten sokan nem kerültek be az adásba. Nemcsak az elhagyott fél pár zoknikra, vagy a tollakra kell gondolni, melyek egy külön bolygón kezdtek új életet, hanem örökre elveszett gyerekkori játékokra, emlékekre, ékszerekre - bármire, ami tárgy.

Ki mit vesztett el és hogyan élte meg azt? Ez az Anno Budapest adásának fő témája. Filléres emlékeinkről, melyek drágák nekünk és már nincsenek meg, vagy pénzben is nagyon értékes elveszett dolgainkról beszélgettünk a műsorban. Elveszett, ellopták vagy csak egyszerűen eltűnt? Ott maradt egy költözés során? 

Újra a fővárosra koncentrált az Anno Budapest adása kimondottan a vidékről „felköltözöttek” szemszögéből. A kis magyar metropolisz a pannon olvasztótégely, viszonylag ritka ma már tősgyökeres, több generációra visszavezethetően budapestieket találni, szinte minden családban van egy történet arról, hogyan is került fel az illető „Pestre”.

Ezt a témát jártuk körül a szintén vidéki gyökerű (szentesi), de már évtizedek óta a „nagyfaluban” élő Panxnotded Miklóssal. Gyüttmentekről, „bebírókról”, a kollégista életről, a főiskolára/egyetemre kerülésről, a munkahely vagy partner miatti lakhelyváltoztatásról - és, hogy mennyire maradtak fővárosiként is „vidéki lányok” vagy srácok évtizedek után is.

Az adásban a sárkány útjára tévedtünk, a téma a küzdősportok.

Hogyan jelentek meg Magyarországon, milyen válfajai terjedtek el idehaza? Melyeket szerették nézni élőben és filmen? Tényleg mindenki kung-fuzni akart? Miben más, mint a bunyó, mennyiben az önismeret útja? Kick-box, karate, cselgáncs, kung-fu, krav maga, taekwondo meg ami belefér.

Szinkron vagy felirat?

Hányszor hallották életükben a mondatot, hogy „színkron rendező Tomasevics Zorka vagy Pálinkó Mária?” El tudják képzelni Columbot (Peter Falk) nem Szabó Gyula hangján? Vagy Woody Allent Kern András nélkül? Valóban nincs Terence Hill Ujréti László nélkül? Ugyanakkor Louis de Funést nemcsak Haumann Péter hangján ismerjük, hanem Zenthe Ferenc és Szombathy Gyula tolmácsolásában is. Mennyire igaz, hogy a szinkron és az alakított karakter közötti életbeli hasonlóságok számítanak? Példa erre Bujtor István, a magyar Bud Spencer. Mennyire tud bekavarni egy film nézésekor az, hogy egy hang több híres alakításhoz is kapcsolódik? Ilyen, és ehhez hasonló témákról beszélgettünk az adásban.

Az Anno Budapest adásában folytatódott a Szigetről szóló múltheti téma, mivel sokan nem kerültek be az adásba.

Diáksziget, Pepsi Sziget, Sziget Fesztivál, Eurowoodstock - hogy ki hogyan hívja, az attól is függ, mely években tette be lábát a K-hídon keresztül (vagy a Dunán át) a Hajógyári-szigeten 1993 óta minden nyáron megrendezett nagyszabású fesztiválra.

Kellett-e Önöknek is az egy hét együttlét vagy "csak" napijegyesként vett részt valamelyik nyári eseményen ott? A Magyarország legnagyobb, és időközben Európa egyik legnagyobb zenei fesztiváljává avanzsálódott bulihoz mindenkinek van viszonyulása: vagy azért meg volt ott, vagy azért, mert nem.

Az Anno Budapest adásában Panxnotded Miklós várta a történeteiket a legjobb szigetes bulikról; hogy miért szerették a hangulatot; mi volt a legkülönösebb élményük - vagy éppen miért volt roppant bosszantó a Sziget.

Az Anno Budapest adásában szüretelni mentünk. Elérkezett az évnek az az időszaka - mikor a bor még csak álom, de a másnaposság már valóság -, amikor a rokonok és barátok hirtelen mind szőlész szakértők lesznek.

Kezdődik a szüret, melynek alapszabálya a „Csak egy pohár bort iszom” mondat, mivel dolgozni is kell, a szőlő ugyanis nem magától szedi le magát. Szóval irány a tőkék vagy kordonok közé, ahol rájövünk, hogy a szőlő levágása remek bicepsz edzés gumicsizmában. A szőlőszedés egyszerre lehet fitnesz edzés, alkoholterápia és csapatépítő tréning. De legyünk őszinték: a szüret mindig jó buli, mert van-e jobb érzés, mint amikor a munka végén borral jutalmazzuk magunkat, amiért szőlőt szedtünk, hogy legyen bor?

Apropó, Önök a bicskára vagy a metszőollóra esküsznek? A vödörre vagy a tálcára? Tudják-e mi az a mezgerélés? Vagy ami a tőkén marad, az már a seregélyeké? Férfimunka-e a puttonyozás? Mit gondolnak a szőlőtaposásról, mely nem tánclépés, bármennyire is úgy érzik a harmadik pohár után! Hány fokos must a jó? Mennyi borkénre van szükség? Hová tettük a lopót? Miért éri meg külön szedni az aszúszemeket Tokajban? És Önök jártak-e szüreti bálokra? 

Az Anno Budapest adásában beléptünk a bürokrácia útvesztőibe.

Hogyan zajlott egykor az ügyintézés a tanácson - ez volt a műsor alapkérdése, és ehhez vártuk a hívásaikat. Milyen pozitív és  kálváriát okozó lakásügyi, anyakönyvi, járműilletékességi, nyugdíjfolyósítási, tb-ügyi, ingatlanjogi, engedélyeztetési, hulladékkezelési és mindenféle problémáikkal kapcsolatos történeteik vannak, melyeket a tanácsi elvtársak, ügyosztályvezetők, előadók segítségével, vagy éppen hátráltatásával kellett megoldaniuk? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a mai helyzettel összehasonlítva mi működött jobban és rosszabbul?

„A magyar kultúra fegyvertára erős fegyverrel szaporodott. Ez a fegyver a most meginduló broadcasting, amelynek jelentőségét ismertetni nem szükséges.” - nyilatkozta Kozma Miklós miniszteri tanácsos, az MTI elnöke, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. alelnök-igazgatója a Magyar Rádió alapításakor.
A most zajló „demilitarizáció” egyik mérföldköve, hogy le akarják bontani a rádió egykori épületeit a Palotanegyedben. Már két héttel ezelőtt is ezzel a témával, a Bródy Sándor utca 5-7-tel foglalkozott az Anno Budapest, de olyan sokan szólni akartak a témában, hogy rengetegen nem fértek bele a műsorba.

Rendhagyóan alakult az Anno Budapest szeptember 15-én, ugyanis a rossz idő miatt le kellett mondanunk a Szörp Szóda Fesztivált. Arató András, a Klubrádió igazgatósági elnöke ült be Panxnotded Miklós mellé az élő adásba, és elnézést kért hallgatóinktól a rendezvény elmaradása miatt továbbá bejelentette őszi gyűjtőkampányunk elindulását.

A stúdióban kiosztották az Arany Zebra-díjakat (ez lett volna a Szörp Szóda egyik fontos eseménye). A közönségdíjas Pethes Vivien szerkesztő-riporter lett, ő kapta a legtöbb szavazatot az elmúlt hetekben a hallgatóktól. Dési János műsorvezetőnknek – aki még Bolgár Györgynél is (pár héttel) korábban érkezett a rádióhoz – ítélte a szakmai díjat a vezetőség. Kemény Dániel technikus-riporter-hírszerkesztő pedig – ahogy Panxnotded Miklós fogalmazott – a Klubrádió megmentéséért a különdíjat vehette át. Köszönjük az életmentést! – olvasható az oklevelében.

Bródy Sándor utca 5-7.

1925-ben indult, 1928-ban költözött a Bródy Sándor (akkoriban Főherceg Sándor) utcába a Magyar Rádió. Itt, a Palotanegyedben épült fel Európa első és máig működő rádiós stúdiópalotája a város szívében Gerlóczy Gedeon tervei alapján. Itt épült fel a Nobel-díjas Békésy György tervei alapján a híres 6-os stúdió, ahol maga Ennio Morricone is vezényelte a Magyar Rádió zenekarát. Itt állították fel a híres büfét 1949-ben, a Pagodát, ahol mindenki találkozott. 1952-ben hat hét alatt felhúztak egy atombunker stúdiót három méter vastag falakkal. Itt áll a világhírű 22-es stúdió, ahol Conchita Wurst is rögzítette lemezét és a Berkeley Egyetem végez akusztikai kísérleteket. Irodalmi műsorok szóltak innen, melyekben Karinthy, Kosztolányi, Márai, Radnóti olvasták fel műveiket. 1938-ban Pacelli bíboros - későbbi nevén XII. Piusz pápa - innen köszöntötte a híveket az Eucharisztikus Kongresszuson. Itt zajlottak az 1956-os forradalom legkeményebb harcai. És innen szólt a kivételes színvonalú, a 80-as években a szabadság légkörét sugárzó sok-sok politikai adás, amikben számos egykori és mostani klubrádiós kollégánk részt vett.

Ez a komplexum költözött el 2015-ben innen, és ezt az épületegyüttest igyekeznek most szinte teljesen (két palota és a Bródy Sándor utcai traktus kivételével) a földig rombolni, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megrendelésére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem gigantikus új kampusza felépüljön.

Erre az egykori Magyar Rádióra emlékeztünk az adásában. 

Az Anno Budapestben folytattuk a múlt heti visszaemlékező műsorunkat, melyben azokra a fontos hírességekre emlékeztünk, akik már nincsenek velünk. Alain Delon halála kapcsán jött elő a téma, és olyan sokan telefonáltak a múlt héten, és annyian nem kerültek már sorra, hogy prolongáltuk a vasárnap délutánt: Panxnotded Miklós megint várta a hívásaikat, hogy elmondják neki, kik azok a sztárok, legendák (színészek, zenészek, egyéb hírességek), akikért rajongtak, de már nincsenek közöttünk és fájó a hiányuk.

Mindig a legjobbak mennek el - meg nemcsak a legjobbak, de többnyire azokra emlékezünk gyakran, akiket szerettünk. Akkor is, ha személyesen nem ismertük őket, de sokat jelentettek nekünk valamiért. A művészek ilyen személyek; ha meghalnak, sokan gyászolják őket, és még igazi rajongónak sem kell lenni hozzá.

Nincs egy hete, hogy itt hagyott minket Alain Delon, aki igazi ikon volt, sokan bálványozták. Az elmúlt pár évben sokan mentek el. Az Anno Budapest  adásában Panxnotded Miklós várta a hívásaikat, hogy elmondják, kik azok a sztárok, legendák (színészek, zenészek, egyéb hírességek), akikért rajongtak, de már nincsenek köztünk és fájó a hiányuk.

Az Anno Budapest adásában gólyatáborba mentünk. A gólyatáborok eredetileg az ismerkedésről szóltak, a frissen felvett egyetemisták és főiskolások egy lehetőséget kaptak arra, hogy beilleszkedjenek egy közösségbe. A rendezvény önmagában egy gesztus, amikor a csoport befogadja az új érkezőket, ám ehhez meg kell ismernie az új tagokat, nekik pedig a csoport írott és íratlan szabályait, továbbá a hatalmi viszonyokat. Ez a rituálé az állatvilágból eredeztethető. A vidéki táborokban szervezett, vetélkedőkkel és féktelen bulizással megspékelt beavatási rítusok jó esetben nem mentek túl a jó ízlés határán, és nem a megalázásról szóltak, de bizony voltak olyanok, amik igen, általában ilyenkor kerülnek be a hírekbe a hasonló rendezvények, és emiatt lehet olyan túlkompenzáció, amilyen a 2024-es műegyetemi tábor előírásában is szerepel, ahová tilos alkoholt, hajtógázas dezodort, ollót, körömcsipeszt óvszert vinni. Önöknek milyen emlékeik vannak a gólyatáborokról?

Az Anno Budapest adásában nyaralni mentünk a múltba. Nem is akárhová, hanem a SZOT-üdülőbe, mivel mind szakszervezeti tagok voltunk, ha másért nem, akkor azért, hogy a vállalat üdülőjét néhány évente használhassuk, vagy beutalót kapjunk valami tuti helyre: Mezőkövesdre, Hajdúszoboszlóra, Harkányba vagy a Balcsira. Jön az egész család, olcsó a nyaralás, még ha fapados is, ha langyos is a sör, de nekünk így is jó. Önök a Balatont vagy a gyógyfürdőket preferálták? Milyen volt a szállás, kellett-e mással osztozni a szobákon? Két hét volt egy turnus? Milyen unalmas programokat szervezett a kultúros? És mitől volt mégis ez az egész annyira szerethető?

Volt egyszer egy zenekar, mely szólni többé nem akar. Az Anno Budapest a Locomotiv GT-re, LGT-re, a Loksira, a Kicsire, a Nagyra, az Artúrra és az Indiánra emlékezett. A magyar könnyűzene egyik legnagyobb hatású bandájára, akik másképp csinálták, és 1971-től 1987-ig ontották a jobbnál jobb dalokat, lemezeket, és adta a koncerteket a Tabánban, a Bem rockparton, a Budai Parkszínpadon, vagy 1992-ben a Nyugati pályaudvaron. Akik adtak ki lemezt Angliában, felléptek az egész világon, kísérték Kovács Katit, és akik ellenfél nélkül maradtak egészen 2013-ig, amikor utoljára felléptek. Az alapítók közül nincs már itt Laux József és Barta Tamás; elment Somló Tamás is; de még velünk van Karácsony János, Solti János, Frenreisz Károly és Presser Gábor, azaz Pici bá.

Elkezdődtek a 33. nyári olimpiai játékok Párizsban. Mi más lehetne a témája az Anno Budapest adásának, mint az sport négyévenkénti nagy ünnepe? Megidéztük a korábbi olimpiákat, sikereket, bukásokat, megható pillanatokat, élményeket. Tévén vagy személyesen látták? Csak az arany számít? Melyik volt a legemlékezetesebb tudósítás? És a legizgalmasabb? Ki volt a kedvenc olimpikonjuk? Melyik volt a legemlékezetesebb megnyitó? Téli vagy nyári?

Életünk során - akár többször is - előfordul, hogy hátat fordítunk addigi munkánknak, és nem csupán munkahelyet váltunk, de szakmát is. Az Anno Budapest adásának a témája a pályaelhagyás, karrierváltás.

Panxnotded Miklós olyan hallgatók telefonjait várta, akik életük egy pontján önszántukból vagy kényszerűségből pályát módosítottak, és elmesélik, hogyan élték meg azt. Legyen valaki tanárból idegenvezető; alkalmazottból vállalkozó; rádiósból építőipari melós; adóellenőrből gázszerelő; rendőrből biztonsági őr - minden történet érdekes, akkor is, ha nem vidám.

Egykori iskolai mozilátogatásokra invitált az Anno Budapest adása. Panxnotded Miklós segítségével felidéztük a kötelező és kötelezően ajánlott általános és középiskolai moziélményeket, amikor kivezényelték a diák elvtársakat, hogy a senki által nem nézett szovjet filmalkotásokat vagy egyéb kurzusfilmeket megnézzék, ezzel is javítva a statisztikákat. Itt az alkalom, hogy megemlékezzünk ezekről a filmekről, az ülések alatti kúszásokról, a vetítővászonnak dobott rohadt körtéről, amit uzsonnára kaptunk, a folyamatos duruzsolásokról a filmek alatt, a „tudom, melyik osztályba jársz, megmondalak az osztályfőnöködnek” fenyegetésekről. De még az is lehet, hogy voltak jó filmek is a kínálatban, vagy éppen amikor valamiért olyan filmet adtak, ami valahogy kilógott a kínálatból. Megidéztük ezeket az emlékeket a műsorban, ahol Báron György is megszólal.

Magyarország bár sosem volt nagyhatalom az autósportban, egyes szakágakban azért oda tudott érni a világ élvonalába. És igenis népszerű sportról van szó, ezért is tűztük műsorra az Anno Budapest adásába.

Panxnotded Miklós arra ösztönzte a Klubrádió hallgatóit, hogy telefonáljanak be az adásba és meséljenek neki gokartról, szlalomról, autókrosszról, rally krosszról, rallyról, gyorsasági versenyekről, kamionos versenyekről, Forma-1-ről, tereprallyról, driftről és dragster futamokról, melyeken ott voltak nézőként vagy versenyzőként. Tudták, hogy a Svábhegyen már 1920-ban megindultak a hegyi autóversenyek –, melyek a Pasaréti térről indultak? Hogy került oda Rudolf Steinweg emlékműve? És az megvan, hogy 1936 és 1972 között rendszeresen tartottak autós és motoros versenyeket a Népligetben, de még a Városligetben is? Tudják, hogy 1936-ban tízezrek nézték a népligeti első magyar Grand Prix-t? Emlékeztünk Hartmann Lászlóra, Kesjár Csabára, a Ferjáncz-Tandari párosra, Tóth Jánosra, Baumgartner Zsoltra, Dobor Dezsőre, a Hungaroringen gokartozó Roger Taylor Queen-dobosra, a rallye matricákra, Frank Tamásra, Darázs Antalra, Michelisz Norbertre, Kiss Norbertre, a tuning ladákra, meg ami még előjön a memóriájuk mélyéről.

Anno Budapest: Kisbolt sirató

Hová lettek a kisboltok? A spéci szolgáltatások? A jó kis szaküzletek? Elmosta őket az idő és a multik. A régi jó dolgokból tényleg nem maradt semmi?

Az Anno Budapest adásában ezeket a régi kisboltokat sirattuk Panxnotded Miklóssal. A henteseket, a butikokat, a cipészek, az édesség boltokat és békebeli cukrászdákat, a szemfelszedőt, a trafikost, a nemrég megszűnt szódaüzletet a Baross utcánál, az egykori töltőtollas bácsit az Astoriánál, a csilláros-villanyszerelőt a Népszínház utcában, a kalapost, a fényképészt...

Az Anno Budapest adásának témája az esti iskolák vagy ahogy nevezték, a dolgozók esti iskolája. Akik nem tudtak valamiért érettségit szerezni, azok akár felnőttként vághattak bele munka mellett a tanulásba. De voltak olyan problémás diákok is, akiket eltanácsoltak középiskolából, és ilyen formában szerezhették meg végül a középfokú végzettséget. De a szakmunkások szakközépiskolája megalakulásáig a szakmunkásképző iskolákban végzettek évbeszámítással tanulhattak a dolgozók gimnáziumában. Többféle oktatás is volt: az esti tagozat, a levelező tagozat, az Intenzív tagozat, az Irányított egyéni tanulás és a magánvizsgára előkészítő tanfolyam. 

Az Anno Budapest egy harmincöt évvel ezelőtti neves napot idézett meg a műsorban. Nagy Imrét, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökét ezen a napon temették újra. Önök mit csináltak ezen a napon? Ott voltak a Hősök terén? Vagy a 301-es parcellánál jelentek meg a rákoskeresztúri köztemetőnél? Milyen érzéseket váltott ki Önökből az a nap és az elhangzott beszédek, többek közt Orbán Viktoré? Mit gondolnak a hatodik koporsóról ma?

Esetleg a telken hallgatták a történéseket a Sokol rádión? Emlékeznek-e arra, hogy aznap 12 óra 30 perckor pedig egy percre megállt az élet és országszerte megszólaltak a harangok? A járókelők egyperces néma megállással, a gépjárművezetők megállással és dudálással tisztelegtek Nagy Imre és mártírtársainak emléke előtt.