Archívum

Életünk során - akár többször is - előfordul, hogy hátat fordítunk addigi munkánknak, és nem csupán munkahelyet váltunk, de szakmát is. Az Anno Budapest adásának a témája a pályaelhagyás, karrierváltás.

Panxnotded Miklós olyan hallgatók telefonjait várta, akik életük egy pontján önszántukból vagy kényszerűségből pályát módosítottak, és elmesélik, hogyan élték meg azt. Legyen valaki tanárból idegenvezető; alkalmazottból vállalkozó; rádiósból építőipari melós; adóellenőrből gázszerelő; rendőrből biztonsági őr - minden történet érdekes, akkor is, ha nem vidám.

Egykori iskolai mozilátogatásokra invitált az Anno Budapest adása. Panxnotded Miklós segítségével felidéztük a kötelező és kötelezően ajánlott általános és középiskolai moziélményeket, amikor kivezényelték a diák elvtársakat, hogy a senki által nem nézett szovjet filmalkotásokat vagy egyéb kurzusfilmeket megnézzék, ezzel is javítva a statisztikákat. Itt az alkalom, hogy megemlékezzünk ezekről a filmekről, az ülések alatti kúszásokról, a vetítővászonnak dobott rohadt körtéről, amit uzsonnára kaptunk, a folyamatos duruzsolásokról a filmek alatt, a „tudom, melyik osztályba jársz, megmondalak az osztályfőnöködnek” fenyegetésekről. De még az is lehet, hogy voltak jó filmek is a kínálatban, vagy éppen amikor valamiért olyan filmet adtak, ami valahogy kilógott a kínálatból. Megidéztük ezeket az emlékeket a műsorban, ahol Báron György is megszólal.

Magyarország bár sosem volt nagyhatalom az autósportban, egyes szakágakban azért oda tudott érni a világ élvonalába. És igenis népszerű sportról van szó, ezért is tűztük műsorra az Anno Budapest adásába.

Panxnotded Miklós arra ösztönzte a Klubrádió hallgatóit, hogy telefonáljanak be az adásba és meséljenek neki gokartról, szlalomról, autókrosszról, rally krosszról, rallyról, gyorsasági versenyekről, kamionos versenyekről, Forma-1-ről, tereprallyról, driftről és dragster futamokról, melyeken ott voltak nézőként vagy versenyzőként. Tudták, hogy a Svábhegyen már 1920-ban megindultak a hegyi autóversenyek –, melyek a Pasaréti térről indultak? Hogy került oda Rudolf Steinweg emlékműve? És az megvan, hogy 1936 és 1972 között rendszeresen tartottak autós és motoros versenyeket a Népligetben, de még a Városligetben is? Tudják, hogy 1936-ban tízezrek nézték a népligeti első magyar Grand Prix-t? Emlékeztünk Hartmann Lászlóra, Kesjár Csabára, a Ferjáncz-Tandari párosra, Tóth Jánosra, Baumgartner Zsoltra, Dobor Dezsőre, a Hungaroringen gokartozó Roger Taylor Queen-dobosra, a rallye matricákra, Frank Tamásra, Darázs Antalra, Michelisz Norbertre, Kiss Norbertre, a tuning ladákra, meg ami még előjön a memóriájuk mélyéről.

Anno Budapest: Kisbolt sirató

Hová lettek a kisboltok? A spéci szolgáltatások? A jó kis szaküzletek? Elmosta őket az idő és a multik. A régi jó dolgokból tényleg nem maradt semmi?

Az Anno Budapest adásában ezeket a régi kisboltokat sirattuk Panxnotded Miklóssal. A henteseket, a butikokat, a cipészek, az édesség boltokat és békebeli cukrászdákat, a szemfelszedőt, a trafikost, a nemrég megszűnt szódaüzletet a Baross utcánál, az egykori töltőtollas bácsit az Astoriánál, a csilláros-villanyszerelőt a Népszínház utcában, a kalapost, a fényképészt...

Az Anno Budapest adásának témája az esti iskolák vagy ahogy nevezték, a dolgozók esti iskolája. Akik nem tudtak valamiért érettségit szerezni, azok akár felnőttként vághattak bele munka mellett a tanulásba. De voltak olyan problémás diákok is, akiket eltanácsoltak középiskolából, és ilyen formában szerezhették meg végül a középfokú végzettséget. De a szakmunkások szakközépiskolája megalakulásáig a szakmunkásképző iskolákban végzettek évbeszámítással tanulhattak a dolgozók gimnáziumában. Többféle oktatás is volt: az esti tagozat, a levelező tagozat, az Intenzív tagozat, az Irányított egyéni tanulás és a magánvizsgára előkészítő tanfolyam. 

Az Anno Budapest egy harmincöt évvel ezelőtti neves napot idézett meg a műsorban. Nagy Imrét, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökét ezen a napon temették újra. Önök mit csináltak ezen a napon? Ott voltak a Hősök terén? Vagy a 301-es parcellánál jelentek meg a rákoskeresztúri köztemetőnél? Milyen érzéseket váltott ki Önökből az a nap és az elhangzott beszédek, többek közt Orbán Viktoré? Mit gondolnak a hatodik koporsóról ma?

Esetleg a telken hallgatták a történéseket a Sokol rádión? Emlékeznek-e arra, hogy aznap 12 óra 30 perckor pedig egy percre megállt az élet és országszerte megszólaltak a harangok? A járókelők egyperces néma megállással, a gépjárművezetők megállással és dudálással tisztelegtek Nagy Imre és mártírtársainak emléke előtt.

Glettelőr, furik, fándli, trepni,
colstok, dragacs, cúg és zenkli,
simítókanál, riglifa, stikli,
istráng, véső, fugázó, prokni,
trapper, spatula, kartesli, sarogja,
Tizenkét kőmíves is mind azt harsogja:
építsetek, hogy rombolhassatok,

az Anno Budapestben tombolgassatok! Az Anno Budapestben folytatódott az építkezés. Olyan sokan telefonáltak a múlt héten, hogy Panxnotded Miklós prolongálta az adást és a mai adásban is várta az építkezéses történeteiket, legyen szó családi vagy hétvégi házról, netán nyaralóról.

Önjelölt szakik, amatőr kőművesek, egykori építkezők figyelem! Az Anno Budapest témája a családi házak és nyaralók építése. Önök hogy építették fel a családi, vagy hétvégi házukat, nyaralójukat? Sokat spóroltak-e azzal, hogy önerőből, esetleg ismerősökkel, rokonokkal, barátokkal kalákában dolgoztak? Kellett-e építési engedély, és ha igen, akkor hogyan játszották ezt ki? Honnan szereztek építőanyagot? Gyorsabban készült el a ház, mint Petrocellié? Mihez kellett mindenképp szakembert hívniuk? Faház, Kádár-kocka, vagy valami egészen más lett az eredmény? És ráment-e a kapcsolatuk az egész projektre?

Cseh Tamás zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, rajztanár. Jelenség, nem „egy kitalált személy”. Volt és van. És lesz. Őt idéztük meg az Anno Budapestben. Panxnotded Miklós műsorvezető arra invitálta a hallgatókat, hogy osszák meg CsehTamás-emlékeiket. Mik a kedvenc dalaik? Hol találkoztak vele? Jártak-e koncertjén? Látták-e színielőadáson a Katonában vagy a Bárka Színházban? Látták-e a Nyom nélkülben, amiben mesterbűnözőt alakít, vagy Jancsó Szerelmem, Elektrájában? Az Utóiratban, az Idő vanban vagy a Csinibabában? Jártak-e a bakonyi indiántáborban? Milyen Cimbora volt „Füst a szemében”? Miért volt megismételhetetlen a Bereményi Gézával alkotott kettősük, illetve az általuk megálmodott alteregófigurák, Antoine és Désiré? Megvan-e a Másik Jánossal közös Levél nővéremnek lemeze otthon? Vagy a Műcsarnok? Mit tudnak Irénről? Bíró Imréről? Fáskerti elvtársról? Joó Zsuzsáról?

Az Anno Budapest adásában a tökéletes lánykérés receptjét kerestük a hallgatók segítségével. Önöknél hogyan történt, vagy az ismeretségi körükben. Nem kell feltétlenül valami nagyon megszervezett ceremóniára gondolni, mert nem mindig azok sülnek el a legjobban. Mik a szükséges kellékek? Virág? Gyűrű? Szabad-e a megkérendő lányt kész helyzet elé állítani? Meg kell-e mindezt beszélni az apósjelölttel előtte? Ki kell-e kérni a jányt a háztól? Mikor érzi úgy az ember, hogy itt a tökéletes pillanat? Nyilvánosan vagy kettesben az igazi? Mikor kell nemet mondani? Spontán akció volt vagy sokáig tervezett? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel műsorbizottságunkban, de vártuk a témához kapcsolódó sztorikat, emlékeket hallgatóinktól.

Hogyan tettek szert nyugati márkájú gépjárműre? Na nem most, hanem az átkosban vagy a rendszerváltást követően? Az Anno Budapest adásában ezt a kérdést boncolgatta Panxnotded Miklóssal a betelefonáló hallgatókkal. Miben voltak jobbak ezek a járgányok, mint a KGST-s autók? Egyáltalán jobbak voltak? Hogyan hozták be az országba? Honnan szereztek alkatrészeket hozzájuk? Kitől vásárolták? Miért szánták el magukat, hogy egy nyugati verdát vegyenek? Franciát vagy németet? Esetleg angolt, japánt, netán amerikait? És egyáltalán miből? Hogyan lett a körlámpás fekete merdzsó zöldséges merci? Igaz volt-e, hogy az Opel sose kop el? Hová kerültek a pártfunkcik levetett autói? Milyen nyugati modelleket árult a Merkúr? Melyik autóért csorgott a nyáluk, de sose tudták megengedni maguknak? Miben tudtak segíteni a disszidens rokonok? Használt vagy új volt az első?

Merhaba! Külföldre vette irányát az Anno Budapest adása, méghozzá Isztambul közepére, a Nagy Bazárba (másnéven Fedett Bazárba), mely a világ egyik legnagyobbja a maga műfajában, 250-400 ezer látogató fordul meg itt naponta - nem számolva a macskákat. A 15. században épült piac valaha nagyobb volt, mint ma, amikor 47 ezer négyzetméteren, 6 utcán 4000-nél is több üzletben bolyonghatunk, melyeket kétszer földrengés és tizenegyszer pedig tűzvész is sújtotta.

Aki járt már ott, sosem felejti el a hangulatot, az illatokat, a kedvességet, a kalmárszellemet, a szőnyegeket, a kerámiákat, az ékszereket, amuletteket és drágaköveket, a mozaiklámpákat, a teáskészleteket, a simitet és a baklavát, a kézzel festett ruhákat és textíliákat, a fűszereket és édességeket, a shishát és a jó török teát - amivel az árusok kínálják a vevőket, akiknek kötelező rituálisan alkudniuk - és persze megint csak a macskákat.

Vettek itt bőrcuccokat, hamis „kaszuccsí” farmert, kamu parfümöt vagy bármi mást?

Az Anno Budapest témája a Piramis. Na nem a fáraók otthona, hanem a 70-es/80-as évek kultikus magyar hard rock bandája, a Som-Gallai- Révész-Köves-Závodi kvintett. Az 1975-ben alakult, a csöves - vagy, ahogy akkor hívták, a bamba generációs - fiatalok egyenesen rajongtak az akkor idehaza újszerű hangzást produkáló zenekarért, senki nem értette a Piramis-JELENSÉGET, melyről így ír Sebők János Magya-Rock 2.című könyvében: 

„A Piramis ritka szerencsés pillanatban érkezett a hazai rockvilágba. Merész újításuk (a hard-rock felvállalása a divatból is kikopó middle of the road-pop ellenében) találkozott egy felnövekvő, új tizenéves generáció érzés- és gondolatvilágával. A társadalmi szervezetektől, intézményektől a szükségesnél és igényeltnél kevesebb figyelmet kapó fiataloknak a kemény rockzene segített az önmagukra eszmélésben, a Piramisé lett az az elvitathatatlan szerep, hogy zenéjükkel, dalszövegeikkel először fejezzék ki ennek az új generációnak a hangulatát, érzéseit, vágyait.”

A betelefonálók minderről Panxnotded Miklóssal beszélgettek. Miért volt Kölyök a fiatalok bálványa? Mennyire volt jó gitáros Zacskó, illetve jó dobos a Pinyó? Miért nem tudta Gallai helyettesíteni Révészt az énekes poszton? Hogyan zsarolták meg Som Lajost, hogy jelentsen a zenekarról, és ha nem ír alá, akkor ugrik a nyugat-európai turné a Steppenwolffal? Hogyan is volt az az aranycsempészéses balhé? Hogyan lehetett olyan lemezcímet adni, hogy Erotika? És hogy jártak-e az IfiParkban vagy valahol máshol Piramis-bulin?

Amikor a külföldre utazás még nem jog volt, hanem kiváltság, létezett a valutakeret intézménye. Erről szólt az Anno Budapest. Mennyi is volt az annyi? Van, aki szerint három évre járt 50 dollár. Mások szerint a 60-as évek végén háromévenként lehetett valutát vásárolni, viszont évente is lehetett nyugatra utazni, de csak 5 dollárral a zsebben, majd ezt az összeget fokozatosan emelték. Más szerint a meghívó útlevélhez 50, a turista útlevélhez 70 dollárt lehetett kiváltani, több valutát nem lehetett kivinni az országból mert az bűncselekménynek számított. A vásárolt valuta mennyiségét (és a keretből még fennmaradó összeget) az útlevél mellékleteként szolgáló „valutalapon” tartották nyilván. A valutakereten felül eleinte mindössze 400 forintot lehetett kivinni az országból, ezt is 100 forintosnál kisebb címletekben. Ez a hazaútnál felmerülő kisebb költségekre volt csak elegendő. Önök hogy emlékeznek?

Mindig kell egy barát, és a könyv a legjobb barát. Mert könyvvel könnyebb. Az Anno Budapest aktuális adásában az ünnepi könyvhetekről emlékeztünk meg.

Melyik évben és hol voltak kint könyvheti rendezvényen? Milyen hírességgel találkoztak ott, melyik szerző dedikált Önöknek kötetet? És hol ünnepeltek: a Vörösmarty téren vagy máshol? Mely kiadóknak voltak a legjobb standjaik? Budapesten vagy vidéken? Hány könyvet tudtak megvenni régen és mennyit most? Vannak-e emlékeik könyvtári, iskolai, munkahelyi könyvünnepről? Könyvhét vagy könyvfesztivál? Egyáltalán, mit jelent Önöknek az olvasás, és mitől különleges a könyv ünnepe? 

Az Anno Budapestben igyekeztünk elsimítani a főváros-vidék ellentétet és a múlt heti műsorunkhoz hasonlóan folytattuk a falusi élet különlegességeinek bemutatását.

Anno Budapest: Élet falun, tanyán

Húsvét vasárnap délután az Anno Budapest adása vidékre ment, hogy felidézze a falusi idillt, a tanyasi életet, a régi szép emlékeket. A biciklin szállított PB-palackot; a templom melletti kocsmát, a hazafelé baktató tehéncsordát, a jó levegőt, a vasárnapi ünneplőbe öltözést, a petróleumlámpát, a hajnali kakasszót, a padlás kincseit, a disznóvágást, a szüretet, a pecázást, a nagyszülőket, a kutat és az összegyűjtött esővizet mosáshoz, a "hamis" kutyákat láncon, a galambdúcokat, a reggeli sorban állást a kenyérért, a még meleg tejet, a gyermekkor izgalmait egy falusi udvaron, a légycsapót és egérfogót, a nyárikonyhát, a népi játékokat, a csettegőt, a kapcás gumicsizmát, a hangokat és illatokat - meg minden, ami a vidéki idilli életről eszünkbe jut.

Költözködés

Az Anno Budapest következő adásában költözködtünk: el,- ki-, be-, össze- és szét-. Panxnotded Miklós várta költözéses történeteket. Hogyan vitték fel a hangversenyzongorát a nyolcadikra; vagy miképp éltek dobozokból hónapokig; milyen volt az első saját otthonba belépni; milyen károkat szenvedtek el a költözködés során; segítettek-e a barátok; milyen járműveket vetettek be a siker érdekében; tényleg a banános láda volt a legjobb pakolódoboz; kiújult-e a lumbágójuk; húztak-e fel az emeletre csigával szekrényt az ablakon keresztül; stb.

„Gyerekek a Moszkvics, a Moszkvics, a Moszkvics az jó kocsi. Négyütemű motorja van, és a négy ütem az isteni! A Moszkvics, a Moszkvics, a Moszkvics az egy jó kocsi, csak pirosra kell festeni, és máris egy jó kocsi a Moszkvics”- énekelte a Csókolom együttes, és hát nagyon úgy tűnik, igazuk volt, mert a múlt heti Moszkvicsról szóló Anno Budapestbe olyan sokan telefonáltak be, hogy meghosszabbítottuk az adást: folytatjuk a témát. Miért volt jó / miért nem volt jó Moszkviccsal járni; meg mindenféle moszkvicsos emlékek.

Ezúttal az az autó volt az Anno Budapestben főszerepben, ami magyarul a slusszkulcsa miatt lett széles körben ismert. Igen, a kettes számú szovjet autógyár terméke, a Moszkvics volt a fókuszban.

Panxnotded Miklós várta Moszkvics-sztorijaikat a régi, a rendőrség által is használt 407-esről, a 412-esről, vagy a klasszikus 2140-ről, amiből a Merkurnál a Szudánba szánt modelleket is ki lehetett fogni. Tudták azt például, hogy az első Moszkvicsok úgy készültek, hogy világháborús jóvátételként a Szovjetunió tulajdonába kerültek a német Opel Kadett tervei és gyártóberendezései? És, hogy a nevében is moszkvai autót 1947 és 1968 között a Moszkovszkij Zavod Malolitrazsnih Avtomobilej (MZMA) autógyárban, 1968-tól pedig a Lenini Komszomol Autógyárban (AZLK) készítették? Vagy, hogy a német és a skandináv piacra is gyártottak belőlük? Miben volt más a Moszkvics, mint a Zsiguli? Önök is látják-e benne azt az eleganciát, amit a tulajdonosai? Az Önökében volt-e bakelitből akkumulátor-takaró? És arról is szó volt, milyen ma Moszkviccsal járni az utakat, mert még mindig látni példányokat belőlük, Budapesten is.

Az Anno Budapestben kultfilmekről beszélgetett Panxnotded Miklós az adás betelefonálóival. Melyek voltak azok a legemlékezetesebb filmművészeti alkotások, melyek kultikussá váltak az Önök és generációjuk számára? Milyen klasszikus idézetek maradtak fenn és keltek önálló életre? Kik voltak a legmeghatározóbb alkotók és művészek a régióban, legyen szó rendezőkről és színészekről? Hol nézték meg ezeket a filmeket? Simán moziban, tévében, vagy filmklubokban? Milyen „nyugati” filmek tettek benyomást életükre? És mitől lesz egy film kultikus?

Anno Budapest: Amikor még télen tél volt

Az 1987-es januárról, arról az emlékezetes télről még 2019 végén emlékeztünk meg két Anno Budapest-adásban is. Most, az adásban úgy általában azokról az igazi telekről volt szó, amikor még volt hó; mit volt, még a városban is lehetett szánkózni, és a Normafa is megtelt síelőkkel; amikor még éjszakára elmentek az emberek havat lapátolni fizetéskiegészítésért; amikor még a reggelek a hóval ellepett autó kiásásával kezdődtek;  amikor még táncoltak a hóemberek; lehetett hógolyózni a buszmegállóban és amikor még a Duna is befagyott (1963-ban történt meg utoljára). Tudták, hogy 1946–1947 telén majdnem 70 napon át volt jégtakaró legnagyobb folyónkon?

Örülünk annak, vagy inkább szomorkodunk amiatt, hogy már nincsenek ilyenek? 

Panxnotded Miklós nosztalgiavonatán ezúttal a Luxemburgba kalauzolta a Klubrádió hallgatóit. Az Anno Budapest rádiótörténeti adásában az RTL elődjét, a Radio Luxembourgot idéztük meg, amely hivatalosan 1930-ban alakult és egy olyan angol nyelvű kereskedelmi rádió volt, ahová még a Beatles is ellátogatott, és ami a magyar könnyűzenére is meghatározó hatással bírt, még a Szabad Európa zenés műsorai előtt itt lehetett aktuális dalokat hallgatni a Pacsirtákon. Ebbe a világba mentünk el és vártuk a hívásokat, melyekben emlékeikről meséltek a betelefonálók.

Szóljon a jó ebéd után a nóta!

Az Anno Budapest adásában az egykori Mátyás Pincébe invitálta Önöket a műsor stábja. Panxnotded Miklóssal az élen a legendás étteremre emlékeztünk, ami 1904-ben nyitotta meg kapuit a Március 15. tér 7. szám alatt, köszönhetően (Borostyánkői) Baldauf Mátyásnak és feleségének, Antunovics Teréziának. A hely 2020 januárjában zárt be, eredetileg egy pár hónapos felújításra, ám jött a koronavírus-járvány, és nem tudni, mikor fog újra kinyitni. A háború után államosított, majd a rendszerváltás után privatizált Mátyás Pincében olyan hírességek fordultak meg, mint Willy Brandt, Josip Broz Tito, Nyikita Hruscsov, Richard Nixon és Francois Mitterrand; Claudio Abbado, Orson Welles, Gilbert Bécaud, Andrzej Wajda, Grace Kelly, Rex Harrison, Liv Ullmann, Marina Vlady, Alain Delon, Roger Moore, Pablo Neruda és Federico Fellini; és sokan mások. Vártuk a magyaros konyhát a cigányzenével és az operettvilággal kombináló étteremről szóló emlékeiket és személyes, történeteiket.

Az adásban megszólaló vendég Lakatos Vilmos prímás, előadóművész, aki a Mátyás Pince zenekarvezetője volt.

A diszkóklub elé mentünk az Anno Budapest műsorában.

A lemezlovas Panxnotded Miklós ezúttal az egykori diszkólázat idézte meg a hallgatókkal, ellátogattunk a legendás diszkotékákba, a PeCsában a Csillagfénybe, a budai Hully Gullyba, a Fortunába, a High Life-ba, a videódiszkókról, a kultúrházak termeibe és a többibe. Megidéztük a legendás DJ-ket, Cintulát, Dévényi Tibi bácsit, Dejkót, B. Tóth Lászlót, meg a kevésbé híreseket is. Megemlékeztünk a nemrég elhunyt Frank Farianről, a legendás Giorgio Moroderről, és sztárjaikról, valamint a hazai diszkózene nagyjairól. Az adás vendége Szever Pál, a Klubrádió „testvércsatornájának”, a nemrég indult Zebrádiónak a főszerkesztője.

Legyen tánc!

Az Anno Budapestben folytatódott a mladá boleslavi autók skodálatos életét bemutató műsor. Olyan sokan telefonáltak múlt vasárnap, hogy nem mindenki fért be az adásba - így megfejeljük egy folytatással.

A hallgatók emlékeiből rakja össze az ismeretlen főváros képét Panxnotded Miklós. Budapest épületein, parkjain, közterein, szórakozóhelyein, legendáin keresztül bemutatkozik a város régi és akár az új arca is.

És mi van ha nem telefonálnak? (+36 1 240-6953 és +36 1 240-7953; SMS: +36 30 303-0953

Az Anno Budapest Facebook-oldala

Az egyes adások videós ajánlói elérhetők a YouTube csatornánkon is.

Az Anno Budapest adásait podcast formában is lehet hallgatni.

Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!

Spotify

Apple podcast

Folytattuk az Anno Budapest múlt heti adását, ismét a rajzórákról, rajztanításról, vizuális nevelésről és művészeti oktatásról beszélgetett Panxnotded Miklós a hallgatókkal.

„A rajztanítás az elemi iskolától egyrészt a középiskola befejezéséig, másrészt a tanárképzésig fokozatos és egységes egésszé kell tenni önmagában is, de alkalmassá kell tenni arra is, hogy más tantárgyakat is szolgálhasson, azaz mint a többi stúdiumok erőteljes támogatója, mint a gyakorlati, az alkotókészség legfőbb biztosítéka, az életre nevelés nagy egységébe is beleolvadjon” - írta Dienes Károly 1915-ben a Rajzoktatás című folyóiratban.

Hogyan (nem) szerettette meg Önökkel a művészettörténetet és a rajzolást a magyar rajzoktatás?

Ez a felütése az Anno Budapestnek, melyben Panxnotded Miklós ismét arra kérte a hallgatókat, hogy osszák meg vele és a többiekkel egykori élményeiket, emlékeiket. Milyenek voltak az első ecsetvonások a rajzórán? Mi maradt meg emlékezetükben a rajzórákról a beszáradt temperákon, vizes tálkákon, félfamentes rajzlapokon, rajztáblákon, HB-s ceruzákon és csendéleti köcsögökön kívül? Sikerült-e egykori rajztanáruknak formálnia az Önök vizuális kultúráját, vagy csak inkább le kellet tudni az egészet? Jártak-e együtt kiállításokra? A rajzoláson és festésen túl milyen művészettörténeti alapokat adott az iskola és a tanár? Voltak-e rajzszakkörösök, esetleg jártak-e iskolán kívüli rajziskolába? Milyen volt a presztízse a rajztanárnak a tantestületben és a diákok közt?

Anno Budapest: Óévbúcsúztató házibuli

Különös szilveszter: Maratoni óévbúcsúztató házibuli az Anno Budapestben. Panxnotded Miklós ezúttal Pethes Vivien személyében műsorvezetőtársat is kap az adásban, melyben nemcsak az óévet búcsúztattuk, de régi szilveszterekre is visszaemlékeztünk a hallgatók segítségével. Vártuk az óév/újév témakör köré szerveződő sztorikat; végigdolgozott szilvesztereket; petárdakárokat; túlzásba vitt pezsgőzéseket; egykori ólomöntőket és más hagyományok őrzőit; szerencsekívánságokat; történeteket nyilvános és házibulikról; illetve a legemlékezetesebb évzáró éjfélekről.

Ünnepekkor sokan látogatják meg más településeken élő hozzátartozóikat és sokan választják a vonatot, de nem mindig zavartalan ez az utazás. Az Anno Budapest adásában emlékezetes vonatos történeteket vártunk hallgatóinktól a jegyváltástól a megérkezésig; büfékocsis és postavonatos élmények; felsővezeték-szakadások és bliccelések; többször eladott helyjegyek és lehúzhatatlan ablakok; hálókocsi-történetek és couchette-kalandok; rántotthúsos szendvicsek és bolgár kalauzok; zökkenőmentes és zavaros vonatozások - minden belefért.

Elbontják a hegyeshalmi határátkelő főépületeit, az egykori útlevélkezelő fülkéket. De az emlékük itt marad velünk, továbbra is bennünk. Na ezeket az emlékeket szeretnénk vártuk az Anno Budapest adásában.

Magyarország leghíresebb vasúti és közúti határállomása afféle szimbólum is volt, itt lehetett átmenni a nagybetűs Nyugatra, ezért is hívták az ország nyugati kapujának, amelyhez közeledve sokakban kellemes érzések jelentek meg.