Válságos állpotban a szakadár Transznisztria

Január elsejétől az orosz Gazprom már nem továbbít földgázt Európába az Ukrajnán keresztül haladó vezetéken, mert Kijev elzárkózott attól, hogy meghosszabbítsa az év végén lejárt tranzitszerződést. Az orosz gázra ráutalt országokban – így Magyarországon – a következmények súlyosságát enyhíti, hogy Nyugat felől adottak az alternatív beszerzési források. Transznyisztria azonban – ahol egyébként orosz katonaság, elvben békefenntartói minőségben biztosítja a Moldovától való de facto különállást – a létét fenyegető válságba került.

Az amerikai újságíró által felkeresett virágüzlet, ahol korábban kerti eszközöket is árusítottak, most jobbára csak elektromos fűtőtesteket forgalmaz. Az olcsóbb típusokat már elkapkodták, de a drágább készülékekből is kezd kimerülni a készlet. Gyárak álltak le, a szovjet időkből maradt panelházakban nincs se fűtés, se melegvíz. Akiknek kályhájuk van, közülük sokan kijárnak az erdőbe, száradt faágakért, hogy azzal fűtsenek. A nagyjából 350 ezer fős lakosságnak harminc éve még azt ígérték, hogy előbb-utóbb „orosz nyelvű Svájc” lesz a Moldovától elkülönülni akaró Transznisztriából. Vagyim Krasznoszelszkij, az önállóként senki által, még Moszkva által sem elismert régió vezetője most már csak azzal tudta biztatni honfitársait, hogy „nem engedik a társadalmi összeomlást” – olvasható a New York Times terjedelmes beszámolójában.

Transznisztria legfőbb bevétele eddig abból származott, hogy a kedvezményesen kapott orosz gázzal olyan elektromos erőművet működtetett, amely árammal látta el Moldovát. Az orosz gázcsap elzárása tehát nem kizárólag a lakosságot, hanem a költségvetést is sújtja. Maga Moldova, ahova most szintén nem érkezik orosz gáz, átállt költségesebb energiabeszerzési forrásokra, és egyebek közt Romániától vásárol villanyáramot. A moldovai fogyasztóknak így az eddigi ár kétszeresét kell fizetniük az áramért, amiért a nyugatbarát kormány súlyos árat fizethet majd az idén esedékes választásokon. Alexandru Flenchea volt moldovai miniszterelnök-helyettes, akinek a kormányban Transznyisztria esetleges újraintegrálása lett volna a feladata, úgy véli, hogy Moszkva nem fogja hagyni Transznyisztria teljes összeomlását, mert fenn akarja tartani azt a helyzetet, amelyben nyomást gyakorolhat Moldovára.

Mindeközben az Európai Unió Tanácsában – Magyarország mandátumának lejártával - Lengyelország vette át a soros országelnökségi teendőket. A Handelsblattnak, a német üzleti körök lapjának egyik cikke arra keresi a választ, hogy a zűrzavaros - blokádokkal, önhatalmú kezdeményezésekkel és sérelmekkel teli - magyar elnökség után Donald Tusk lengyel miniszterelnök képes lesz-e szavahihetőbbé tenni Európát. Tusk a biztonság témakörét helyezi a középpontba, de éppenséggel Lengyelország Ukrajna-politikája az, amiben ellentmondások rejlenek – véli a Handelsblatt.

Érvelése szerint Varsó a legfontosabb feladatok közé sorolja ugyan Ukrajna katonai, politikai és humanitárius támogatását, de januárban hivatalba lép Donald Trump, és ha az amerikai elnök nem is fogja beszüntetni a katonai segítségnyújtást, gyors tűzszünetet és ukrán engedményeket fog szorgalmazni. A legfontosabb európai tényezőknek sem akaratuk, sem erejük nincs arra, hogy az amerikaiaktól függetlenül döntő mértékben megerősítsék Kijevet. A német lap szerint az Ukrajna iránt kételyeket tápláló erők fellendülőben vannak Európában, az Unió pedig önálló szereplőként gyenge. Magyarország milliárdos segélyprogramokat blokkol, de a hollandok és a németek is szkeptikusak a védelmi politika európai szintre emelését illetően. Tusk sem a fegyverkezés európaizálásáért fog küzdeni, hiszen Varsó most a saját hadseregét akarja erősíteni, és idén a bruttó hazai termék 4,7 százalékát fordítja katonai célokra. Ebben a fő partner az Egyesült Államok, és nincs hitele a nyugat-európaiaknak, a stratégiai autonómiáról szóló macroni gondolatoknak. Ehhez jön még, hogy Lengyelországban alaposan kihűlt az ukránok iránti lelkesedés. Mindkét ország Oroszországot tartja ugyan a fő ellenségnek, de a menekültáradat, illetve főként az ukrán agrártermékek behozatalának a liberalizálása állandó feszültséget teremt. Ebből a Handelsblatt szerint az is következik, hogy Varsó az elnöksége alatt megnyithat ugyan egyes EU-csatlakozási tárgyalási fejezeteket Ukrajnával, de ezt ráérős tempóban fogja tenni, mert egyáltalán nem érdeke a gyors piacnyitás a hatalmas ukrán mezőgazdasági szektor termékei előtt.

A pragmatikus Tusk a brüsszeli előzetes várakozások szerint egyfajta centrista vonalat visz majd, és nem kívánja kielégíteni sem az euroturbókat, se az EU-szkeptikusokat, amivel akár kompromisszumokat is kimunkálhat, így például az energetika vagy a migráció területén – spekulál a német lap. Az utóbbi tekintetben arra hívja fel a figyelmet, hogy Tusk az illegális migráció elleni küzdelmet geostratégiai keretek közé illeszti, és azzal vádolja Putyint, valamint Lukasenkát, hogy tudatosan terelik az EU keleti határára a Közel-keletről érkezetteket. Ez alapvetően más helyzet, mint a földközi-tengeri illegális migráció, ahol az embercsempészeket csak a pénzéhség hajtja, nem Európa politikai gyengítésének a szándéka.