Ungváry Rudolf: A fasizmus visszatérő mutáció, elég hozzá egy bűnbak, ma elég Brüsszel

Van valami nehezen megszokható Ungváry Rudolfban: az, hogy tapasztalatai után, amiket a 20. századi magyar történelem rázúdított, nem hajlandó borúlátó lenni – mondta a műsorvezető, Szénási Sándor. – Világháború, Rákosi-korszak, forradalom, börtön, internálótábor, verések, kényszerű újrakezdések – majd rendszerváltás, és az orbáni évek. Mégis megmarad benne a kíváncsiság, az élethez való makacs ragaszkodás, és az a fajta intellektuális fegyelem, amely nem engedi meg az egyszerű válaszokat.

A beszélgetés egyik legerősebb gondolata, hogy a fasizmus és a bolsevizmus nem egyszeri történelmi kisiklások voltak, hanem ugyanannak a válságnak a különböző megjelenési formái. Ungváry Rudolf elmondta: "A fasizmus nem kivétel volt, hanem mutáció. Ugyanúgy, ahogy a bolsevizmus is. Ezek annak a jelei, hogy válságba kerül az egész euroatlanti kultúra. Nem kell hozzá Dunába lőni embereket – elég egy bűnbak.”

"A tömegdemokrácia szükségképpen fordul át diktatúrába – tette hozzá. – Nem azért, mert az emberek ostobák, hanem mert nem találják meg a helyüket abban a rendszerben, amit liberális demokráciának nevezünk.” Ungváry szerint az euroatlanti liberális demokrácia történelmi hajtóereje kimerülőben van. A rendszer túlszabályozottá válik, az egyensúlyok felborulnak, és teret nyernek a szélsőségek. Nem külső támadásról beszél, hanem belső fáradásról.

Ungváry a mai politikát ösztön és értelem megbomlott viszonyán keresztül értelmezi. Amikor az ösztön uralkodik el, abból fasisztoid működés lesz; amikor kizárólag az ész, abból embertelen rendszer. A kettő közötti egyensúly elvesztése szerinte jól leírja a kort, amelyben élünk. "Ahhoz, hogy érdekes legyek, az ösztönömnek és az eszemnek egyszerre kell működnie. Ha csak az ösztön beszél, abból állatias politika lesz. Ha csak az ész, abból embertelen rendszer.”

A műsor egyik fontos, visszatérő kérdése az is, hogyan lehet mindezt személyesen kibírni. Ungváry válasza: "élvezni kell a jelenlétet, amíg lehet. A lét ténye önmagában érték, még akkor is – vagy éppen akkor –, amikor a történelmi tapasztalatok nem adnak sok okot a derűlátásra."

A Vándorévek adása nem megnyugtató, és nem is kínál gyors megoldásokat. Inkább arra kényszerít, hogy a megszokott politikai panelek helyett hosszabb ívben gondolkodjunk: rendszerekről, kultúráról, ösztönről és felelősségről. Arról, hogy mit jelent egyáltalán megérteni azt a világot, amelyben élünk.

Nem az a kérdés marad Ungváry szerint, hogy felismerjük-e a fasizmust, hanem az, hogy időben észrevesszük-e, amikor újra elkezd működni. Nem egyenruhában, nem nyílt erőszakkal, hanem leegyszerűsített magyarázatokkal, kijelölt ellenségekkel és azzal az ígérettel, hogy minden bajunk oka valaki más. Ungváry figyelmeztetése ebben az értelemben nem történelmi lecke, hanem jelen idejű állítás: egy válságba jutott kultúrában a bűnbak mindig kéznél van – csak az a kérdés, kik fogadják el magyarázatként.

A beszélgetést a cikk elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetés meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)