Üdv a távolból! - Dési János jegyzete
23/01/2023 18:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
"Nem mintha a marginálok olyan nagyon ijedősek lennének. Bátor és hősi nép ez, nem véletlenül szerepel a címerében a jelmondat: Amelyik segget én nem nyalom ki, az nincs is."
Jó volt veletek – hahaha – de most visszamegyek választott új hazámba, Margináliába. Ott most már eljött a tavasz, kisütött a nap, a fiatalok rövid ruhákat hordanak, a fagylaltosok kitették a napernyőket a teraszra és a fröccsmérés is beindult. Már ez is elég lenne ahhoz, hogy ott heverjem ki a Kárpát-Magyar Nagyhazában töltött lassan elmúlt egy évet.
Mi marginálok, a legjobb fából vagyunk faragva. Az én szívem már marginálul dobban, mert már én is marginálnak számítok. Itt szeretik a betérőket, a más kultúrából érkezőket, a kicsiket, a nagyokat, a kövéreket, a soványakat, a fehéreket, a feketéket, a kékeket, a sárgákat, a pirosakat és a zöldeket, továbbá a hidegeket, a melegeket, a langyosakat, a hosszú és rövidhajúakat, a kopaszakat is. Szeretik ha valaki okos, de a butáknak türelmesen elmagyarázzák, ha kell újra és újra, hogy a forró levest meg kell fújni, különben megégeti a szádat. Továbbá, ha elfogadod a fasizmust, a rasszizmust, a gyűlölködést, akkor olyan leszel, mint egy fidesznyik, és ez általában használ. Az elmúlt években senki sem égette meg a nyelvét.
Jó, viták itt is akadnak. Most például arról kellett szavazni, hogy az állatkertben az indiai elefánt vagy a vakvarjú kifutóját növeljék-e meg. Az elefántpártiak elég csúnyán nekimentek a varkistáknak, akik szerint az elefánt Margináliában nem őshonos, ezért, ha egyáltalán itt befogadjuk, akkor húzza meg magát a cickánytól örökölt kifutónál. Az elefántisták viszont fizetett hirdetésben tették közzé, hogy varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét, még akkor sem, ha holló. Kár.
Nem ez az egyetlen közéleti vihar itt. Újra előkerült az, hogy a lágytojás melyik oldalát nyitjuk fel. Főleg a vidékiek, az alacsony iskolai végzettségűek azok, akik szerint a keskenyebbiket. Míg a városi, felsőbb végzettségű, inkább értelmiségi hátterű polgárság, amelyik látott már egyet s mást a világban, az természetesen kiáll a széles fél mellett. A keskenyistákat megtámogatta a Csák Máté Gázszerelő- és Szocialista Brigád is, amelyik mostanában nagyon kezd elszemtelenedni. Pénzük, mint a pelyva, legfeljebb az okoz gondot, hogy hol váltsák át a rubeljüket marginra. De elég ügyesek ahhoz, hogy megszereztek néhány bankot, szóval ez sem gond. A bankocska szépen hitelezi a Csák Máté kört és az a megegyezés, hogy a hiteleket nem is kell visszafizetniük, mert ennek finanszírozására külön büntetőadót vetnek ki, amelyet minden marginálnak fizetnie kell, ha tojást eszik, sőt, most már ha eszik.
És akkor is, ha nem eszik, de csak azért, mert most itten vészhelyzet van, ugyanis vészhelyzet van, mert vészhelyzet van. Ez meg is jelent a marginál közlönyben, de láthatatlan tintával nyomva, hogy ne ijessze meg túlzottan a népet.
Nem mintha a marginálok olyan nagyon ijedősek lennének. Bátor és hősi nép ez, nem véletlenül szerepel a címerében a jelmondat: Amelyik segget én nem nyalom ki, az nincs is.
Én elég jól elvagyok Margináliában, imádom ezt a szabad és független szellemet, amely átjárja az országot itt Atlantis és Nakonxipán között. Lágytojás helyett pedig keménytojást eszem, és máris minden gromek. Holnap színházba megyünk, Szentivánéji álom, mert itt az egész világ színház és ez igen jó. Néha persze zene is szól és a filmeket igazi rendezők csinálják. Jól elvagyunk. Hát vigyázzatok magatokra. és gondoljatok arra, csak rajtatok múlik, mikor lesz ott is gromek. Minden gromek.
Értitek, gromek. Üdv a távolból!
Dési János jegyzete az Esti gyors 2023. január 23-ai adásában hangzott el.