Természetes űrtávcső, az Einstein-gyűrű
20/04/2025 08:57
| Szerző: Klubrádió/Lőrincz Csaba
Amikor egy nagy galaxis gravitációja meghajlítja a teret, szerencsés esetben egy nagyon érdekes optikai hatás eredményeként maga a galaxis válik nagyítólencsévé – véli Szabó Róbert csillagász.
A Euclid-űrtávcső képein nemrégiben egy Einstein-gyűrűt fedeztek fel egy váratlan helyen – egy több mint száz éve ismert galaxis körül. A gyűrűt az ESA szondájának mérései alapján találták az NGC 6505 jelű csillagváros körül egy szokásos észlelési kampány során – írja a Sky and Telescope.
„Nagyon izgalmas jelenségről van szó, amivel mindennapjainkban nem találkozunk ezzel. Egyszerűen ehhez hihetetlen nagy gigászi gravitációs erőtér szükséges, és ilyen természetesen az asztrofizikában, a világegyetem távoli szegleteiben található meg. Arról van szó, hogy az Einstein általános relativitás elméletének értelmében a gravitáció, tehát a tömeg, maga meggörbíti a teret, tehát a téridőt, és ez gyakorlatilag ezt látjuk itt, egy nagy galaxisról van szó, mint előtér, lencsegalaxis. Ez görbíti meg a teret, és gyakorlatilag távcsőként, vagy gyűjtő lencseként fókuszálja a még távolabbi, vagy sokkal távolabbi galaxis, vagy akár galaxis halmaz képét, gyakorlatilag a csillagászoknak egy természetes, a természetben létrejövő távcső lehetőségét kínálva, mert igaz, hogy eltorzítva, de sokkal részletesebben, és fényesebbnek látunk olyan távoli objektumokat, amit esetleg nem is látnánk még a legnagyobb távcsövekkel sem.” – mondta az Utópia adásában Szabó Róbert csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetének igazgatója. Hozzátette, ez egy szerencsés geometriai együttállás, tehát a Földről nézve nagyon pontosan egy irányba kell esnie a közelebbii lencsegalaxisnak és a távolabbi objektumnak, amit így meg tudunk figyelni.
Megemlítette azt is, hogy a Euclid is éppen ezt kutatja, magyar kutatók részvételével. A galaxisokban megtalálható anyagnak csak egy nagyon kis része az, ami világít, és amiről egyáltalán tudunk: csillagok vagy gázködök, vagy hasonló látható objektum a formájában. Nagy részük viszont láthatatlan, csak a gravitációs hatásuk miatt tudjuk, hogy ott vannak, ki tudjuk mérni, le tudjuk tapogatni ehhez hasonló kísérletekkel, vagy olyan esetekben például, mint ennél a gravitációs lencsehatásnál.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva, a műsor első felében hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
2025. április 08., kedd 19:00
Riporter: Neuman Gábor
