Szociális érzékenység, mint politikai eszme – 78. epizód
21/04/2025 17:41
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A Mozgóképizmus legutóbbi adásában a szociális alapú politika megjelenését vizsgáló sorozatunk utolsó fejezetébe kezdtünk bele. Az újbaloldal elnevezésű egység az Egyesült Államokból majd hazáig vezet minket, mintegy bezárva a kört. De még nem ezen a héten. Egyelőre tehát a helyszín maradt Amerika, mindössze néhány évvel azután, hogy abbahagytuk a korábbi műsorban.
Paár Ádám történész-politológus A király összes embere című drámával zárta az előző részt, amely a Viva Zapata! és az Érik a gyümölcs után máshonnan közelítette meg az amerikai baloldali eszmék, illetve szociális szándékok politikában való megjelenését.
Habár az is egy személyes történet volt, és tiszta célokkal indult hősünk, a film rámutatott, hogy a siker hogyan változtatja meg azt is, aki képviselve a hozzá hasonlókat, a perifériára szorult munkástömegeket, a saját egyenlőségéért és jogaiért is küzd, és jut el a valódi politikacsinálásig.
Felvetődik végül a kérdés, hogy elveszítve a kapcsolatot a realitással, a szociális érzületéből vajon maradt-e még valami, vagy csupán egy programpont, amelyet csak arra használ, hogy közelebb jusson a politikai céljai eléréséhez.
Az újbaloldal természetesen egy jó néhány évvel későbbi jelenség, kezdte a politológus, és mozgatórugói a legkevésbé a megszilárdult munkásosztály középkorú tagjai, sokkal inkább az egyetemisták, a világról alkotott idealisztikus elképzeléseikkel.
Paár Ádám ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jól ismert hippikultúra nem volt olyan széleskörűen elismert és követett, mint ahogy az utókor sokszor feltételezi. Vidéken, aki gazdálkodásból élt, csak nevetett a városi „huligánokon”, és az egyetemre járóknak is csupán a 2 százaléka vett aktívan részt a tüntetéseken.
Némi aggodalomra azért okot adott az a jelenség, hogy bizonyos szervezetek egyre inkább radikalizálódtak, amit időről időre meg kellett fékezni. Ennek mutatott görbe tükröt a Forrest Gump című film, mondta el a történész, a Fekete Párducokat ábrázoló jelenetével.
Paár Ádám fontos példaként említette egyúttal a Brian élete című abszurd komédiát, amelyben a rómaiak, a birodalom ellen, a fragmentáltsága miatt együtt fellépni képtelen zsidók jelenete az 1960-as évek millió önálló szervezetből álló diákmozgalmait volt hivatott parodizálni. Ahogy a „Mit adtak nekünk a rómaiak?” kezdetű dühös kiáltvány is a filmben, a gyártás időszakára reagált. Hiszen az USA által biztosított jóléti társadalom, az oktatás, a gazdasági és technikai adottságok teszik lehetővé, hogy a diákok egyáltalán tudjanak tüntetni.
A Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársával a 78. epizódban felmértük a korszakot, a körülményeket, és megnéztük a sztereotípiákat, amelyek az újbaloldal működésére mutatnak rá.
A fejezetben fontos helyet kap majd Fekete Ibolya két korábbi alkotása, de egyelőre csak Amerikában néztünk körül.
A teljes adást meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a hanganyag meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
2025. április 19., szombat 13:30
Műsorvezető: Timár Ágnes
