Szász János: Jövőre elmúlik, ami most Magyarországon van, egy év múlva otthon leszek
18/05/2025 17:23
| Szerző: Klubrádió
Az évek óta Amerikában élő Szász János szerint az, hogy az ember elmegy Magyarországról, nem azt jelenti, hogy maga mögött hagyja a hazáját. Ő három éve nem volt Budapesten, de azt mondta, 2026-ban biztosan visszajön. A Klubrádiónak adott interjúból az derült ki, azzal számol, hogy akkorra Magyarországon olyan jelentős változások lesznek, amelyek számára is újra élhetővé teszik a hazáját. Váradi Júlia a Balázs Béla-díjas rendezővel jelenlegi, washingtoni otthonában beszélgetett.
A színházi és filmrendező nem érzi úgy, hogy neki ne lenne helye Magyarországon, de akkor úgy döntöttek, menniük kell, pedig büszke volt arra, amit csinált. Azt látta azonban, az SZFE eredendő ősbűnné vált, és “patkányirtóval akarták kiirtani a tanárokat”. "És aki kinyitotta a száját, az mindenhonnan kizárta magát" – fogalmazott. Példaként említette, hogy így járt az Utas és Holdvilágból tervezett filmmel, amit ő rendezett volna, de abból is “kizárták”. Ám az interjúban üzent az illetékeseknek, nem tett le arról, hogy elkészítse a Szerb Antal-regény adaptációját.
Felidézte, amerikai élete tulajdonképpen 1999-ben kezdődött, illetve ekkor kezdett kialakulni szorosabb kapcsolata az Egyesült Államokkal. A Harvardon tanított egy színésziskolában, közben rendezett amerikai színházat, magyar filmet, és nagyon sok barátja lett Amerikában. Andy Vajna is megkereste, hogy dolgozzon együtt Steven Spielberggel.
Hosszú kétlakiság után, 2008-ban még rendezett Amerikában, 2007-ben rendezte a Hairt, elkészítette az Ópiumot és végül hazajött Magyarországra.
„…akkor a vonat úgy hazavitt, és azt gondoltam, hogy az országnak szüksége van rám, és nekem is nagy szükségem van az országra, és ez egy bombasztikus tévedés volt.”
Beszélt arról, hogy fájdalmas kudarc volt az életében, hogy megkapta a lehetőséget, hogy megcsinálja a Sorstalanság-filmet, majd elvették tőle a lehetőséget.
Arra készül, hogy Amerikában filmet készítsen, már három éve is ez volt a terv, mikor megérkeztek Washingtonba. Az elveszett feleség – The lost wife – című, nagyon nem hagyományos holokauszttörténetet szeretnék leforgatni, de még nem találták meg a főszereplőt, és elég lassan mennek a folyamatok.
A producer az a Jeff Waxman lenne, akinek olyan fontos filmek kötődnek a nevéhez, mint a Ne nézz fel! vagy az Alelnök. A covid előtt már úgy volt, hogy indulhat a munka, de végül a járvány miatt nem tudtak elindulni. Szász János elmondása szerint ugyanez van nagyon sok színházi munkával is, hogy benne van a levegőben, de még váratnak magukra.

Ahhoz képest, hogy Magyarországon sehol nem volt rá igény, Washingtonban több helyen is foglalkoztatják a szakmában. Bár a nulláról kezdte, mikor három éve megérkeztek, mostanra álláshalmozó lett. Van egy állandó félállása, ami elmondása szerint gyakorlatilag eltartja a családot. Egy magániskolában drámát tanít, ahol évente rendez egy musicalt és egy drámát a diákoknak. Emellett a Shakespeare akadémián tanít színészeket Shakespeare-t játszani, illetve az American Universityn színházi rendezőket fog tanítani.
A nemzetközileg is elismert magyar film- és színházrendező itthon hiába kérte, "rimánkodott" hogy visszamehessen tanítani például a MOME-ra, nem hívták vissza. Próbálkozott a Metropolitan Egyetemnél is, de ott sem kellett. Ennek oka Szász szerint az lehet, hogy a személyes "rizikóssá" vált.
„Én szerintem valahogy mégiscsak rizikósá válhattam, hogyha valakit egyszer szarral bekennek, hiába nem szaros, de az lesz. Tehát, hogyha a karaktergyilkosság elindul, akkor azért azt gondolják, hogy lehet, hogy mégis. Persze nem tudja senki, hogy mi, most már én tudom, hogy mi, nuku, zero, semmi”
– mondta.
Úgy véli, egy helyen próbálkozhatott volna, az SZFE-n, oda fel is vették volna. Volt is úgy, hogy maradjon, de tudta, hogy az mit jelentett volna.
Beszélt még titkokkal övezett „regényes családjáról”. Szülei és nagyszülei is holokauszttúlélők voltak. Dachauból fél éven át mentek haza. Majd apja, Szász Péter egy évet feküdt egy ágyban, és Adyt olvasott. Soha nem mondott semmit arról, ami vele történt. De azt az „ajándékot” kapta apjától Szász János, hogy erről neki kötelező beszélnie. Újra és újra emlékeztetnie rá.
„Igen, ő azt mondta, hogy ő megkérdőjelezte Istent.[…] de azt mondta, hogy te zsidó vagy, és erre legyél nagyon büszke, és így is éltem”.
A Steven Spielberg által 1994-ben létrehozott Shoah Alapítvány hatalmas anyagot gyűjtött össze és vett filmre a holokauszt túlélőivel folytatott beszélgetésekből és Andy Vajna Szász Jánost kérte fel a magyar film elkészítésére. A filmet kifejezetten iskolai célra csinálták.
A rendező beszélt arról is, hogy nagyon figyeli, mi történik Magyarországon. A régi kollégáival, a filmes világgal, művészekkel kapcsolatban van. Utalt rá, abban reménykedik, hogy Magyarországon kormányváltás lesz, és egy év múlva és haza tud jönni.
Az Amerikában és Magyarországon tapasztalható politikai jelenségek kapcsán azt mondta, el fog múlni, változni fog. Lát egy tendenciát a világban, hogy Európa jó irányba indul el.
Ő azt látja Amerikába, hogy van egy működő jogrend, ezért bizakodó, és mint mondta : „Nem azért jöttem ki, hogy itt a Trumpról politizáljak .[…] Nem érdekel. Nem érdekel tovább a politika. Elmúlik, meg fog változni”.
„Dolgunk van vele, de ott van dolgunk, abban, amit csinálok, amit dolgozom. Nekem ez a dolgom, hogy ott tegyem le a voksot a munkámban, hogy nekem mi a fontos”
– fogalmaztott.
„Én nem tudok most így hatvan nem tudom hány évesen nosztalgikusan búsongani. […] teszem a dolgomat, dolgozunk a gyerekeinkért, megélünk, de egy dolog biztos, hogy van, hogy mindig bármi történik, abszolút magyarok maradunk. Magyar nyelven a legjobb dolgozni, magyar nyelven a legjobb olvasni, magyar nyelven a legjobb beszélgetni Váradi Julival. Tehát, hogy ez nem múlik el, ez erősödik, ez nem elvehető, ezt én nem akarom soha lerakni, bárhogy fáj is sokaknak, egyáltalán nem érdekel. Sőt, akarom mondani, hogy vissza is fogok jönni, és büszke akarok maradni arra, aki vagyok, és a nyelvemre, és bizonyos dolgokra, amire nem lehetek büszke, azokat, ahogy most kérdezted, azokat félreteszem, és teszem a dolgomat”
– zárta gondolatait Szász János.
A teljes beszélgetést a cikk elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg!
2025. május 14., szerda 20.00
szerkesztő-riporter: Váradi Júlia
