Sok kérdést már megoldottunk. Nem volt soha ilyen jó dolgunk? – Kárpáti Iván jegyzete

Tucatjával falom én is azokat a cikkeket, amikben a legkülönbözőbb tudományterületek képviselői próbálnak valami víziót vázolni a jövővel kapcsolatban. Nyugodtabb én sem vagyok tőlük, nem is csoda, ha megkérdezel egy közgazdászt, hogy mi legyen, akkor az azt fogja mondani, hogy lassan lazítani kellene a szabályokon; ha egy orvost, az pedig azt szeretné, hogy még annyi mozgás se legyen, mint eddig, hetekre zárjunk be mindenkit.

A legnyomasztóbb, hogy rövidtávon mindenkinek igaza van, külön-külön. Most már inkább az érdekel, hogy milyen stratégiát kellene követnünk a következő években. Az egészségügy organikusan úgy alakult az elmúlt évtizedekben a világban – nagyon helyesen! -, hogy előtérbe kerültek a gyors, egynapos beavatkozások, leépültek a kórházi kapacitások. Rengeteg kórházépület a hidegháború idején azért épült, mert egy újabb, éles konfliktusra készültek, amikor kell a tartalék. A nagy járványok a világ fejlettebbik részén eltűntek, de legalább is megszelídültek a szigorú oltási rendnek köszönhetően. Nem csak az én korosztályom, de már talán a szüleink generációja is úgy élte az életét, hogy nem érzett közvetlen fenyegetést. Ennek most bizonyos szempontból vége. Nem azért mert ez az új koronavírus olyan halálos, hanem mert a váratlanságával és az ismeretlenségével minden mást megbénított, amit eddig stabilnak hittünk.

Ilyen sokkot a világgazdaság és úgy általában a társadalmak, nem viselnek el, nem viselhetnek el évről évre. Mit lehet tenni? Nyilvánvaló, hogy ki kell építeni egy olyan jelzőrendszert, ami időben riasztja a világot, ha valahol baj van. Ehhez persze az is kell, hogy senki ne hazudjon. Kína most a hős szerepében tetszeleg, miközben bizonyítást nyert: hónapokkal korábban tudták, hogy baj van. Aztán szerintem elkerülhetetlen lesz, hogy komoly anyagi erőforrások bevetésével és folyamatos biztosításával, olyan kórházi területeket is fenntartsunk, amik baj esetén képesek azonnal működésbe lépni. Ebben az lesz a nehéz, hogy lehet egy évtized is eltelik a következő járványig és évről évre egyre inkább spórolni akarnak majd a döntéshozók. Miközben, ha összevetjük egy ilyen tartalék fenntartásának a költségeit a mostani globális leállás kárával, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy aprópénzről van szó. „Sok kérdést már megoldottunk, Nem volt soha ilyen jó dolgunk”, eddig ezt hittük. Fájdalmasra sikeredett az ébredés.

Kárpáti Iván jegyzete a 2020. április 7-i, keddi Esti gyorsban hangzott el.