Puzsér: Túl kemény fába vágtam a fejszémet a megbékélésmenettel; Magyar Péteréknek lehet esélyük a konszolidációra

Puzsér Róbert publicistát (és tüntetésszervezőt) arról kérdeztük a Megbeszéljük adásában, hogy elégedett-e a vasárnapi demonstrációval. Elmondta, úgy gondolja, hogy jól sikerült az esemény. Ezzel együtt jelezte: nem ezt az üzenetet akarták eredetileg közvetíteni, hanem a hideg polgárháború felszámolására és a legalább minimális nemzeti konszenzusok megalkotására vonatkozóan akartak egy élményt szerezni. Ez viszont nem sikerült.

„A vörös vonal átlépése minket is védekező státuszba kényszerített, és így egy másik történetet kellett elmesélnünk, de ez a történet is elmesélésre méltó. Ez a történet a bajtársiasságról szól, és arról, hogy akkor vagyunk kiszolgáltatottak a hatalomnak, hogyha cserben hagyjuk egymást. Hogyha szolidárisak vagyunk, hogyha kiállunk egymás mellett, hogyha nem hagyjuk azt, hogy a hatalom akár fenyegetéssel, akár krumplilevessel kivásároljon minket egymás mellől, akkor védve vagyunk, mert a szolidaritás, a közös cselekvés, a nyilvánosság az egyetlen, amire számíthatunk, és ez a védelem az, ami biztosítja bármelyikünknek a biztonságát, mert bármelyikünkkel megtörténik az, ami Juhász Péterrel megtörtént”. És itt most nem elsősorban arról van szó, hogy lefoglalták az eszközeit, meg hogy tanúként kihallgatták, hanem hogy egy olyan ügyben hallgatták ki tanúként, és foglalták le az eszközeit, amiben egyáltalán nem is érintett. Nem jogszerű az eljárás; ha bármi ilyesmi történik, az nyilvánvalóan politikai ügy, és „ha bármelyikünkkel szemben politikai ügyet generál a hatalom, ugyanez lesz a kötelességünk, amit Juhász Péterrel szemben demonstráltunk”.

A megbékéléssel kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt: „nem, hát utólag be kell látnom, hogy nem alkalmas az idő, nem alkalmasak a körülmények ehhez jelenleg.” Azt gondolta, hogy el lehet magyarázni az embereknek, hogy a megbékélés nem a hatalommal megbékélést jelenti, hanem az egymással megbékélést. Nem vertikális megbékélés lentről fölfelé, hanem horizontális megbékélés a jobb és a bal között. Nem gondolja, hogy ezt nem értették volna meg az emberek, arról van szó, hogy nem akarják megérteni. Szándékosan értik félre, mert jó félreérteni. Mert most le akarnak számolni, és bizony nem csak a hatalommal, hanem bizony a másik kurzussal, és annak a másik kurzusnak bizony a szavazóival is. És ráadásul kölcsönösen; mindkét tábor így viszonyul ehhez. Ez elkeserítő, de ez a helyzet. „Mi ennek ellenére megrendeztük volna a megbékélésmenetet, hogyha az egyik felszólalónkat, Juhász Pétert nem támadja meg jogtalan eszközökkel, politikai megfélemlítés szándékával a hatalom” – tette hozzá.

És még csak sok kétséget sem hagytak, hiszen Kocsis Máté aznap Facebook-bejegyzésben jelezte, hogy íme a megtorlás, amiről beszélt. Itt tart az ezeréves magyar állam jelenleg, hogy az ügyészség, amelyiknek független szervnek kellene lennie, kiszáll, és a Fidesz frakcióvezetője kommentálja. Hát hogy történhet ilyesmi? Nemhogy egy jogállamban, bármiféle magára valamit is adó államban – fogalmazott. Az elsőrendű vállalása a polgári ellenállásnak az, hogy „megvédelmezzük a szabadság vörös vonalait. Erre jöttünk létre."

Szerinte megbékélésmenethez a liberális kurzusnak „ki kell elégülnie az Orbán-rendszer bukásának élményével, a népnemzeti kurzusnak pedig el kell veszítenie az országuralmat és kvázi defenzívába kell szorulnia, hogy ez a hajlandóság megteremtődjön”. A másik feltétel ehhez viszont az, hogy létezzen az az energia, ami utcára viszi az embereket. Most megvan az energia, de nincs meg a lelkiállapot. Jövő tavasszal, ha megvalósul a rendszerváltás, minden bizonnyal meglesz a lelkiállapot, de meglesz-e az az energia, aminek a nyomán az emberek kimennek az utcára? – tette fel a kérdést, hozzáfűzve, hogy talán túl kemény fába vágta a fejszéjét.

A publicista elmondta, retteg attól, hogy sokan revansot akarnak venni, mert 2010-ben is ez volt, akkor a balliberálisokon a nemzeti radikális Magyarország vett revansot és foglalt országot. És ha ez megismétlődik, akkor semmi jóra nem számíthatunk – vélekedett. Mert a másik kurzus megsemmisítésének, megalázásának, földbetiprásának a szándéka nem vezet nemzeti konszenzushoz, és újratermeli a magyar társadalomfejlődésnek azt a súlyos defektusát, amit röviden turáni átok névvel tudunk illetni.

Nyilvánvaló, hogy csak az konszolidálhat, aki hatalmon van. Na most Orbán Viktornak 15 éve volt arra, hogy konszolidáljon, de az ő lelki alkatától ez egyszerűen idegen. A következő lehetősége alighanem a Magyar Péter által felállított új, Tisza névre hallgató kurzusnak lehet. Ha ezt a történelmi lehetőséget a két szekértábor összebékítésére nem ragadja meg Magyar Péter és az ő pártelitje, akkor Puzsér Róbert fél attól, hogy újabb évtizedek telnek el, amíg eljön egy újabb ilyen lehetőség. Abban talán lehet bízni, hogy ez sikerül neki – tette hozzá a publicista.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)