Pirézek nélkül

Olvasom egy friss kutatásban, hogy pártállástól függetlenül a magyarok többsége nem örülne annak, ha roma szomszédja lenne, ahogy muszlimok vagy éppen ukrán menekültek közelségére sem vágyik. Abban, hogy kormánypárti, és persze Mi Hazánkos, vagy ellenzéki meggyőződésű az illető, csak ott van különbség, hogy ahol szexuális kisebbségről van szó, ott a nem kormánypártiak jobban elfogadják a melegeket.

Ez az eredmény gondolom senkit sem lep, jobbára csak az a változó elem, hogy kik lépnek a szép emlékű pirézek helyére. Most úgy tűnik, hogy az Ukrajnából menekülő pravoszláv keresztények. Akik persze ugyanazt a hitet vallják, mint az ellenük uszító hírhedt Kirill pátriárka, Orbán Viktor pártfogoltja. A logikai bukfenceknek a politikában és az előítéletekben sincs ugyebár párjuk.

Másutt pedig azt olvasom, hogy 684 forintot, azaz a mai középárfolyamon 1,73 eurót ad az állam a gyermekotthonokban élő gyerekek napi élelmezésére. Ha csak a duplájára emelnék, az évi 1,7 milliárdba kerülne. Tavaly az augusztus 20-i ünnepségek költsége közel 12 milliárd forint volt, ebből a tűzijáték 1,3 milliárd. És hasonlóan át lehetne számolni stadionra meg budavári flancra a soha nem emelkedő családi pótlékot is. Mert demagógia ide vagy oda, ha azt mondom, hogy egészségesen felnövő és jól képzett gyerekből nagyságrendekkel valószínűbben lesz egészségesebb felnőtt és jobb adófizető, az nyilván nem tévedés. És az egészségesebb  és képzettebb emberek számára könnyebb volna azt is megmagyarázni, hogy nem attól megy majd jobban a sorunk, ha gyűlöljük azt, aki nálunk rosszabb helyzetben van. Vagy csak mást gondol.

E felismerésre azonban rendre csak azok a civilek jutnak, akiket általában stigmatizál a rongyrázó politikai elit. Úgyhogy nyugi, lesz tűzijáték, pirézek nélkül és éhező gyerekekkel.

Józsa Márta jegyzete a 2022. június 30-i Útszélenben hangzott el.

Az adásban egyébként Kuru János diák és Csaba Viktória, az InDaHouse operatív munkatársai voltak a vendégek.

Előbbi egy tizenkilenc éves roma gimnazista, aki szabadidejében szülőfalujában lakó gyerekeknek gyűjt adományokat és táborozni viszi őket. Miközben készül az egyetemre.

Viktória pedig egy vegyészmérnök, aki otthagyta a szakmáját, hogy azoknak a roma gyerekeknek segíthessen – kicsiknek és nagyoknak - akik nem jutnak elegendő oktatáshoz és gondoskodáshoz.