Parttalanság – Józsa Márta jegyzete

Volt egy álmom, ami meg is valósult. Hosszú éveken keresztül éltem annak a reménye nélkül, hogy valaha lesz útlevelem, és éppenséggel tinédzser-fiatal felnőtt koromban, amikor annyira, de annyira kellett volna menni világgá. Akkoriban arra gondoltam: vajon megélhetem valaha azt, hogy útlevél nélkül utazzam egyszer Budapestről Kolozsvárra, vagy vissza. Nos, ez az életcélom, amely hasonlóképpen viccesnek hatott anno mint mondjuk az az állítás, hogy majd egyszer, amikor megszűnik a Szovjetunió… és itt a nagy röhögés helye, az öntelt és stabil struktúrákat hajlamosak vagyunk öröknek, vagy majdnem öröknek, mondjuk a mi esendő életünkhöz képest reménytelenül hosszú távúnak tekinteni.

Ahogy azokat a például dzsúdó- vagy focizsenialitásukkal hencegő nyikhajokat is, akik a pillanat uralása jegyében örömmel és kéjjel kockáznak a mi sorsunkkal. A mi alatt speckó a nemzetet, az emberiséget, és mindenekelőtt a humánumot értem most. Azután mindig lesznek jobb dolgok, hosszú évek óta útlevél nélkül szaladgálok egyik országból a másikba, és volt egy kegyelmi pillanat, amikor az is eszembe jutott, hogy a norvég Bergentől a krétai Iraklionig, – talán még inkább az észak-ír Belfasttól a bolgár Sinemoretsig – úgy jut el az ember, hogy elő sem kell bányásznia a passzusát. Isten bizony, hittem benne, persze ez nem hitkérdés, de reméltem. Remélni azért remélem most is.

Ehhez képest most oda fejlődött a zavart fejű pukkancs autokratáktól megrettent Európa, hogy igyekszik minél szimbolikusabb, ám annál álszentebb módon távolabbra szorítani magától azokat, akiket még lehet. Pillanatnyilag a bolgárokat és a románokat, akik valószínűleg mégsem tehetik be a lábukat a schengeni övezetbe. a migrációra való hivatkozással, Amely amúgy Szerbián, Magyarországon és Horvátországon keresztül zajlik. Tessenek ránézni a térképre. És ha már itt tartunk: szíveskedjenek a Duna-kanyarra is vetni egy pillantást. Magyarországi politikai aktivizmusomat a Bős-Nagymaros elleni tiltakozásokon kezdtem. Most meg hipp-hopp, Pilismaróton újra fel akarják túrni azt Duna-partot, amely végképp nem a gigaépítkezések nyersanyagéhségének kielégítésére létrehozandó bányák eltűrésére hivatott.

Úgy érzem, itt az ideje, hogy újabb életcélokat határozzak meg magamnak. 

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2022. december 8-i adásában hangzott el.