Orbán után újra kell huzalozni Magyarországon a demokráciát

Új ablakban

2026. június 19. Reggeli gyors, részlet (2026.06.19.) Kárpáti János lapszemléje

06:08

00:00

Orbán után újra kell huzalozni

Magyarországon a demokráciát, és ez nem csupán az alkotmányosság helyreállítását jelenti, hanem azt is, hogy az egész társadalmat átszövő informális hatalom helyett intézményesített módon be kell vonni a civil társadalmat az ügyek intézésébe – ezt a gondolatot fejti ki Zgut-Przybylska Edit Varsóban élő magyar politikatudós a Verfassungsblog elnevezésű, alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozó, a német Max Steinbeis által alapított, globális hálózatként működő független fórumon.

 

Zgut-Przybylska Edit 

Facebook

 

A szerző megállapítja, hogy a magyar demokrácia visszaszorulását éveken át elsősorban formális jogi kategóriákban elemezték, és rámutattak az alkotmánymódosításokra, a bíróságok összetételének a megváltoztatására, a média foglyul ejtésére, az intézményi fékek és ellensúlyok fokozatos kiüresítésére. Ez a dinamika valós és következményekkel terhes volt, ám önmagában nem magyarázza azt, hogy az Orbán-rendszer 16 éven át képes volt kitartani. A rendszer ellenállóképessége az informális hatalom szélesebb építményén nyugodott: a helyi hatóságokat, a védtelen polgárokat, a gazdasági szereplőket a politikai és gazdasági függés sűrű hálója vette körül, és a közszféra forrásaihoz való hozzájutás a politikai hűség függvénye volt. A hivatalosan demokratikus intézmények tovább léteztek ugyan, de a küzdőtéren a korrupt klienskör és a választási klientúra módszeresen teremtette meg az egyenlőtlenséget.  

Zgut-Przybylska szerint a demokratikus megújulás első feladata a decentralizálás, a települési önkormányzatok pénzügyi autonómiájának és politikai függetlenségének a helyreállítása. Az Orbán-rendszer alatt a helyi autonómiát lebontották, az ellenzéki önkormányzatokat kivéreztették, a többieket központi politikai ellenőrzés alá helyezték.

 

Orbán Viktor

 

MTI fotó

 

A demokrácia ellenállóképessége azonban – folytatja a szerző – nem csak a jogkörök szétterítését követeli meg, hanem azt is, hogy beültessék a civil felügyeletet magába a kormányzásba. A civil társadalom megerősítése a gyakorlatban korrupcióellenes stratégiát is jelent. Kulcsfontosságú kihívás – írja a politológus -, hogy oly módon intézményesítsék a kölcsönös elkötelezettséget a helyi hatóságok, a szervezett civil társadalom és a polgárok között, hogy az idővel önmagát legyen képes tovább erősíteni.

Zgut-Przybylska felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt választási ciklusban megjelent Tisza-szigetek jól illusztrálják a helyben beágyazott civil mozgósításban rejlő demokratikus potenciált. Ezek a csoportok, miközben a szélesebb Tisza mozgalomhoz kapcsolódnak, magától a párttól formálisan függetlenek. Jelentőségük abban rejlik, hogy kombinálják egymással a központi politikai mozgósítást és az alulról építkező társadalmi beágyazottságot. Fontos, hogy ne egyszerűen a kampány infrastruktúrájának tekintsék ezeket a Tisza-szigeteket – figyelmeztet a Verfassungsblog szerzője. Szerinte sok magyar 16 éven át úgy hitte, hogy nincs értelme a politikai részvételnek, hogy a lojalitás az, ami kifizetődik, és hogy a hatalom, amelyet nem lehet számon kérni, távol van. A demokratikus megújulásnak tehát egyben kulturális váltással is együtt kell járnia.

Váratlan vita keletkezett a tegnapi EU-csúcs résztvevői között,

annak ellenére, hogy azon immár nem volt jelen a hosszú ideje kötözködő szerepet betöltő Orbán Viktor – írja a Politico, amelynek név nélkül nyilatkozó diplomatáktól származó értesülése szerint a tagállamok képviselői azzal a kérdéssel kapcsolatban kerültek szembe egymással, hogy miként viszonyuljanak Moszkvához, bocsátkozzanak-e tárgyalásba Vlagyimir Putyinnal, és ha igen, mikor, kinek az irányításával. A lövészárok egyik oldalán Emmanuel Macron francia elnök és Friedrich Merz német kancellár, a másikon Antonio Costa, a tagállami csúcsvezetők testületének, az Európai Tanácsnak a portugál elnöke állt. Costa kabinetfőnöke, Pedro Lourtie csak most szerdán tájékoztatta a tagállami EU-nagyköveteket arról, hogy ő az elmúlt hetekben két alkalommal is kapcsolatba lépett orosz tisztségviselőkkel. Ez kiszivárgott a médiába, először a Bloomberg jelentette.

 

Merz és Macron korábban.

 Fotó: Clemens Bilan / Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan

 

A Politico értesülése szerint az Európa Tanácsa vezetése úgy látja, hogy kudarcot vallottak Donald Trump amerikai elnök korábbi közvetítési kísérletei, amelyek az ukrajnai háború befejezését célozták. Most viszont Trump, miután alkut kötött Iránnal, ismét az orosz-ukrán konfliktusra irányíthatja a figyelmét, és ebben a helyzetben Európának sürgősen el kell döntenie, miként áll a kérdéshez, továbbra is Kijev fegyveres támogatására helyezi-e a hangsúlyt, vagy előnyben részesíti a diplomáciai kezdeményezéseket. Costa abból indul ki, hogy Európa nevében neki kell tárgyalnia az oroszokkal, ha úgy döntenek.

A portál úgy tudja, hogy a németek és a franciák ezt egészen másként látják: szerintük - az EU-ból kilépett britekkel együtt -nekik hármasban kellene a folyamat élére állniuk, de a Moszkvával való párbeszédre még nem érett meg az idő. A tegnap esti vitán Macron és Merz mellé állt Dánia és Hollandia vezetője, a többiek azonban nem – legalábbis így értesült a Politico, hozzátéve, hogy az olaszok és a lengyelek megsértődtek, amiért a Berlin-Párizs-London trió mintegy kihagyta őket az „élcsapat” egyeztetéséből.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a lapszemle meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)