„Támogassa
Reggeli gyors

Oktatáskutató: Nem a kontrollt, hanem a szakmai autonómiát kellene erősíteni

21/09/2022 14:31

| Szerző: Klubrádió/Bohus Péter

Jönnek az új bemeneti vizsgák az iskolákba, de hogy ezeknek mi értelmük van, azt nem kötötte a Belügyminisztérium a tanárok orrára. Lannert Judit oktatáskutató szerint egyre több az adat, de egyre kevesebben férnek hozzá. Attól tart, hogy a résztvevők ismét meghekkelik a rendszert, ezzel aláássák a kutatásoknak az értelmét.

2022. szeptember 21. Reggeli gyors - részlet 2022.09.21. Lannert Judit
12:53
00:00

A Belügyminisztérium új tesztet tett kötelezővé az eddigi kompetenciamérés és az idegen nyelvi mérések mellé. A bemeneti vizsgákról Lannert Judit oktatáskutató a Reggeli gyorsban elmondta, hogy  általában "programértékeléseknél vagy ha a pedagógiai módszerek hatásosságát" vizsgálják, akkor az egy bevett módszer, hogy megnézik az elején, "hogy mit tud az a gyerek, utána történik a beavatkozás vagy a kísérleti módszer, majd annak a végén is megmérik, hogy fejlődött-e gyerek. A két mérés közötti különbségből pedig a kutatók következtetni tudnak arra, hogy a kérdéses modell sikeres-e, vagy sem". Ez ugyanakkor a kutató szerint csak akkor érdekes, "ha van kontroll csoport, amelynél nem történik beavatkozás". A fentebbi okfejtés egy tudományos folyamat, ugyanakkor a Belügyminisztérium vizsgáiról még azt sem tudják, hogy milyen célt szolgálnak

Oktatás - A Magyarország Holnap Oktatási Kerekasztal
 
Illusztráció
 
Budapest, 2007. március 20. Lannert Judit, az Országos Közoktatási Intézet kutatási igazgatója, Köllő János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Kertesi Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Kárpáti Andrea, az ELTE TTK Multimédiapedagógiai és Oktatástechnológiai Központ egyetemi tanára és Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője a Magyarország Holnap Oktatási Kerekasztal (OKA) alakuló ülésén. MTI Fotó: Kovács Attila
Fotó: Kovács Attila
 

 

Lannert Judit a PISA-felmérésekkel kapcsolatban elmondta, hogy amikor a családi hátteret is elkezdték vizsgálni, azt ugyan látták, hogy a diákoknál milyen sokat számít a családi háttér, példának okáért ez Magyarországon a legerősebb, de az Egyesült Államokban is nagyon erősen meghatározza a gyerekek fejlődését, ugyanakkor az is kiderült, hogy a gyerekek nyáron sokkal jobban elmaradnak egymástól, mint év közben, tehát "nem az iskola a ludas", hanem hogy a hátrányos helyzetű és a nem hátrányos helyzetű gyerekek nagyon különböző körülmények között töltik a nyarat: a gazdagabbak nyaraltak, "történt velük valami", a hátrányosakkal meg nem történt semmi, ezért a Johns Hopkins Egyetem - ahol a vizsgálatot folytatták - azt szűrte le, hogy a hátrányos helyzetű gyerekekkel nyáron is intenzíven kell foglalkozni, táborokkal például. Lannert szerint egy ilyen vizsgálatnak itt is lenne értelme, hogy meg lehessen érteni, mi történt a tanévben és mi történt a nyáron.

De nem lehet tudni, hogy a mostani felmérésnek a célja micsoda. És mivel semmit nem lehet tudni, hogy ezeket a méréseket miért is készítik, az egész "aggályos", hiszen a pedagógusoknak legalább ezt tudniuk kellene, ha már egyszer ezeknek a méréseknek pont az lenne a célja, hogy segítsék őket. "De ha a pedagógus nem tud róla, hogy miért történik, abban sok segítség nincsen" - mondta a kutató.

A kompetenciamérésről azt mondta, 2000 óta működik, és már annak idején is elég sok vita volt arról, hogy mire használják. Az eredeti ötlet szerint az egy fejlesztő célú értékelés, ami az iskolának és a tanároknak a gyerekekről mond valamit, és ami alapján el tudják dönteni, hogyan fejlesszék a gyereket. Aztán ebből az lett, hogy az Oktatási Hivatal éves jelentéseket készített, majd az iskolák is, amiket ez alapján összehasonlítottak, hogy a többi iskolához képest hol állnak.

Lannert Judit szerint az értékelésnek akkor van értelme, ha tudjuk mire használni, és ha tanár is van, aki fel tudja használni, és a gyerekeket jobb irányba tudja terelni. A probléma viszont az, hogy az Oktatási Hivatalnak sem volt elég kapacitása, hogy mélységében fel tudja dolgozni az adatokat, és az iskolákban sincs erre elég ember. 

"Mindig is probléma volt, hogy mit jelentenek ezek az adatok, ez a mai napig nincs kihasználva. Erre elmegy egy csomó idő, és megint nem lesz arra elég kapacitás, forrás, hogy ezt felhasználják Ezt a kettőt egyensúlyba kellene hozni" - mondta.

Ami szerinte ugyanakkor nagyon veszélyes, hogy azt sem tudni, milyen irányt akarnak venni. Az amerikai példák azt mutatják, hogy ha a mostani adatokat közvetlenül az iskola vagy egy-egy tanár mérésre akarják felhasználni, akkor az arra nem alkalmas. De ha ennek ellenére ebbe az irányba mennek, akkor az iskolák meghekkelik a rendszert, amit most is látunk:

  • Kezdetben a méréssel senki sem foglalkozott, mert nem volt tétje, a gyerekeket nem osztályozták, és az eredmények is csak egy évvel később derültek ki, de a szülők elkezdték ez alapján osztályozni az iskolákat, és így az iskolák rájöttek, hogy mégiscsak van tét. Ennek az az eredménye, hogy a múlt évi felmérésből már tízezer gyerek hiányzott, akik Lannert feltételezése szerint azok, akik kevésbé jó teszteket írtak, ezért az iskolák inkább azt mondhatták nekik, ne menjenek be aznap.
  • Sok helyen pedig, ahol a rossz családi háttérrel rendelkező gyerekek is jó eredményeket értek el, azt látták, hogy a szakkörökben szövegértésre és tesztre tanították a gyerekeket, ami a kompetenciafelmérés hitelességét kezdi aláásni.

Minél többet tesztelünk, és minél nagyobb a tétje, annál kevésbé fog működni. Szerinte a probléma a tanárhiány, hogy egyre kevésbé mennek a pályára, és ilyenkor pont nem a kontrollt kellene erősíteni, hanem a pedagógusok felkészültségét és szakmai autonómiáját.

Ha komolyan venné a kormányzat, akkor a már meglévő eszközöket kellene használni, és az iskolákat segíteni, nem pedig ilyen országos teszteket íratni, miközben egyre nehezebb hozzájutni a kutatói adatbázisokhoz. Egyre több az adat, de egyre kevesebben férnek hozzájuk, ami nem hatékony, mondta Lannert Judit oktatáskutató.