"Nem Oroszországból kellene megoldásokat importálni, hanem Európa boldogabb felétől tanulhatnánk"
1/03/2026 07:30
| Szerző: Klubrádió/Lőrincz Csaba
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Az emberek, különösen a fiatalok feje tele van dühvel, frusztrációval, ezt szeretnék valami építő, konstruktív dologgá alakítani. Erről szól a Drogriporter Táncolj a szabadságért című rendezvénye – mondta el a Klubrádiónak Sárosi Péter.
Többszázan gyűltek össze a Kossuth téren a Drogriporter Táncolj a szabadságért! című eseményén szombaton, "hogy újra józanul, közösen táncoljunk a szabadságért, búcsúztassuk a telet, köszöntsük a tavaszt - kiálljunk a klubjainkért, a zenénkért, a partikultúráért és legfőképpen egymásért!"
Az esemény első óráját követően Juhász Péter aktivista arról beszélt, hogy a szórakozóhelyek korlátozásának ügye csak terelés. „Nyilvánvaló, hogy az, amiért a Fidesz, a kormány, az állampárt elkezdte megint ezt a társadalomban megosztó témát szintre emelni, vagy legalábbis erről forog nagyon hangosan a közbeszéd, annak egyetlen oka van, hogy valamilyen módon szeretné elterelni a figyelmet azokról az ügyekről, ahol a rendőrségek valóban lenne tennivalója” – mondta Juhász. Úgy véli, a rendőrségnek inkább a korrupciós ügyekkel, például Matolcsy György tevékenységével, valamint a gyermekvédelemben történt visszaélésekkel kellene foglalkoznia. Bírálta az akkumulátorgyárak terjedését és kockázatait, amit Szijjártó Péter politikájához köt. Szerinte a drogfogyasztás nem ideológiai kérdés, a szigor nem megoldás. A fiatalok támogatását elvesztő kormány az idősebbeket próbálja mozgósítani, miközben a fiatal generáció jövőjét veszélyezteti.
"Nem a mi igényeink túl nagyok, a pártállam hagyott cserben minket"
Az első felszólaló, Szegedi Fanni Gréta beszédében a személyes történetén keresztül mutatja be a magyar kultúra és oktatás válságát, valamint a fiatal generáció kiszorítottságát. „Nem a ti igényeitek, a mi igényeink voltak túl nagyok, hanem a községeink érdemtelen vezetői és az önkormányzatokat hűbéralapon finanszírozó pártállam hagytak cserben minket.” Irodalmi és filmes ambíciói során azt tapasztalta, hogy a kultúrát politikai befolyás alá vonták, az intézményeket kiüresítették, az alkotókat lojalitásra kényszerítik. Az egyetemeken forráshiány, alacsony ösztöndíjak és bizonytalan jövő várja a hallgatókat. Metaforáiban az államot testként ábrázolja, amelynek „vérkeringése” a kultúra; szerinte ez a test beteg, propagandával mérgezett és mesterségesen megosztott.
"Nem Oroszországból kellene válaszokat, megoldásokat importálni, hanem Európa boldogabb felétől tanulhatnánk"
„Európa olyan vasúti kocsivá kezd átalakulni, ahol 27 utas van bezárva, és mind a 27 utas tudja, hogy itt büdös van és mind a 27 tudja honnan ered a bűz, de sajnos nem tudnak ellene mit tenni. […] Engem végtelenül elkeserít, hogy megint a saját hazánk, Magyarország az az utas. És megint ő Európa Fekete Báránya. Úgy is mondhatnám, hogy Putyin palotapincsije” – kezdte beszédét Sárosi Péter, a Drogriporter egyik alapítója. Élesen bírálja a magyar kormány drogpolitikáját és az éjszakai életet érintő rendőrségi fellépéseket. Elmondta Budapest mellett Szegeden, Pécsett és Székesfehérváron is tartottak rendezvényt.
Hangsúlyozta a félelem légkörét is. Civil ruhás rendőrök jelennek meg szórakozóhelyeken, fiatalokat visznek el bilincsben, sokszor pusztán gyanú alapján. Sárosi konkrét példákat említ olyan fiatalokról, akik a rendőri intézkedések után pszichés traumát szenvedtek. Felteszi a kérdést: valóban így akarjuk megvédeni a fiatalokat? Eközben sorra zárnak be klubok – például Szegeden, Óbudán vagy Salgótarjánban – anélkül, hogy bizonyítani tudnák, a tulajdonosok tudtak volna drogterjesztésről. Szerinte ez nem jogbiztonság, hanem elrettentés.
„Ma ez Magyarország, a pótcselekvések és a látszatintézkedések országa. Ha a hatalmat tényleg az érdekelné, hogy biztonságosabbá és egészségesebbé tegye az éjszakai életet, akkor nem Oroszországból kellene válaszokat, megoldásokat importálni, hanem Európa boldogabb felétől tanulhatnánk. Nézzünk csak szét Európában, hogy megy ez. Bécsben nem diszkórazziákat tartanak, hanem drogbevizsgáló programon segítik a fiatalokat, hogy elkerüljék a mérgezéseket. Berlinben, konkrétan a klubélet UNESCO világörökség lett. Itt Magyarországon pedig a falunapon az alkoholmérgezés a hungarikum. A nyugati városokban nem ellenséget látnak a fiatalokban, hanem partnert. Nem bezárják a klubokat, hanem képzik a személyzetet arra, hogy hogyan segítsenek annak, aki rosszul van, vagy ha szexuális zaklatás áldozatává vált.”
"Különösen jó érzés az, hogy most már nem csak ebben az egy városban, hanem összesen négy városban tüntetünk egyidejűleg, tehát itt tényleg egy országos tiltakozásnak vagyunk a részei" – mondta a Klubrádió kérdésére Sárosi.
„Tele van az emberek feje most negatív érzéssel, indulatokkal, frusztrációval, és érdekes a rendezvényben az is, hogy a célja, hogy ezt átformálja valami pozitívvá, tehát hogy ne agresszióba menjen ez át, hanem hogy valamilyen építőbe és valami olyanba, amiből úgy térnek majd haza, hogy valamit kaptak. Ez igazából ennek a rendezvénynek az egyik lényege.”
„Nem azt mondom, hogy nincs drogprobléma, hanem azt, hogy ez nem megoldás” – utalt a kormány magatartására.