Nahalka: Nem a pedagógusok lettek rosszabbak, hanem a rendszer

Egy óbudai gimnázium franciatanárának megszólalása újra ráirányította a figyelmet a magyar közoktatás válságára. A HVG-nek nyilatkozó pedagógus szerint a mai diákok nem rosszabbak vagy gyengébbek a korábbi generációknál, egyszerűen mások – az iskola viszont nem alkalmazkodik hozzájuk. Az Esti gyorsban Nahalka István oktatáskutató arról beszélt: a tanárnő szavai azért hatnak ennyire erősen, mert a mindennapi gyakorlatból fakadnak.

„Az ilyen mondatoknak mindig nagy súlyuk van, amikor gyakorló pedagógus mondja ki őket. Olyan emberek szólalnak meg, akik benne élnek ebben a rendszerben” – fogalmazott Nahalka. Szerinte mindaz, amit most sokkoló mondatokban hallunk, valójában régóta ismert probléma: a diákok nagyon pontosan érzékelik, mi az, aminek van értelme, és mi az, amit teljesen feleslegesnek élnek meg az iskolában.

 

Az oktatáskutató hangsúlyozta: nem a tanárok romlottak el, hanem maga a rendszer. „Ez nem elsősorban a pedagógusok hibája. Az egész oktatás lett rosszabb, és ez oktatáspolitikai kérdés. Fejétől bűzlik a hal” – mondta. Az egyik legsúlyosabb gondnak a túlterhelést nevezte, amely szerinte már önmagában kiábránduláshoz, kiégéshez vezet.

„Ha egy gyerek azt érzi, hogy napi tíz óránál is több munkát igényelne minden követelmény teljesítése, akkor óhatatlanul válogatni kezd. Megálljt parancsol magának, és jön a kiégés, a rossz közérzet” – fogalmazott Nahalka, hozzátéve: ez a helyzet a 2012 óta érvényes tantervi rendszer következménye.

A HVG-nek nyilatkozó tanárnő azt is elmondta: sokszor kénytelen bevallani a diákjainak, hogy szíve szerint nem azt tanítaná, amit előírnak, de nincs választása. Nahalka szerint ez a kényszerhelyzet a túlzottan központosított tantervi szabályozásból fakad. „A nemzeti alaptanterv és a kerettantervek mindent részletesen előírnak, olyan mennyiségben, hogy válogatni gyakorlatilag lehetetlen. Ez alól csak néhány elitiskola kivétel.”

Nahalka István úgy véli, lehet úgy tanítani a "nem szeretem dolgokat is, hogy kritikus gondolkodásra neveljek, hogy ad abszurdum egy kritizált vagy egy problématikus szerző műveit, hogyha tanítjuk, akkor azt lehet úgy tanítani, hogy sokféle értékelése van az illetőnek. Tudom persze, hogy ez nem egyszerű, meg viszi az időt, mert nem könnyű leláncoltan táncolni, de azért pici lehetőségek vannak. De igaza van a tanárnőnek, hogy valójában azért mégiscsak a beszorítottság az a mi jellemző".

Arra a kérdésre, miért a lexikális tudás kerül előtérbe az értelmezés és az élményszerű tanulás helyett, Nahalka azt válaszolta: a központi irányítás számára ez egyszerűbb. „Ezt könnyebb számon kérni. Egy tesztben adatokat lehet ellenőrizni, és így kialakulhat az az érzés, hogy a rendszer kontroll alatt van.” Szerinte viszont az olvasás, a gondolkodás vagy a kritikai szemlélet fejlesztése nehezebben mérhető – ezért szorul háttérbe.

Az oktatáskutató szerint a mindent központosítani akaró politika merevvé tette a rendszert, és ez nemcsak a tanárokat, hanem a diákokat is beszorított helyzetbe hozta. „Ezek a túlzások az egész oktatási rendszert megdermesztik” – fogalmazott.