Na most gyere elő a Hegeleddel, kisapám - Dési János jegyzete

Az MTA helyén nyílt stadionban a kezdőrúgást a kis vezető nagy nadrágban tette meg, majd legurult a pályáról. Ekkor Mészáros görlök futottak be és híd- és vasútépítési formációkat mutattak be, miközben a háttérben felvillant a kijelzőn pár száz milliárd, amelyet a produkció alatt dobott össze az európai adófizetők közönsége Mészáros Lőrincnek kosztpénzre.

A közönség, amely válogatott fideszes földesurakból állt, hosszan tapsolt, szűnni nem akaróan, míg Mészáros L. is kiballagott középre és szerényen meghajolt, nem szerette a feltűnést, alig látszott az is rajta, hogy amíg hajlongott, odaficcent neki 5 milliárd állami megrendelés formájában. De a mi Lőrincünknek helyén ám a szíve, odamosolygott a kis vezérre nagy nadrágban, és valami olyasmit súgott, hogy kedves gazdám, életem, halálom kezedbe ajánlom, és tudod, ami az enyém, az a tiéd.

A kis vezér kegyesen bólintott és behozatta az első akadémikust görbe szablyával a kezében. Ennek kellett megmérkőznie a lándzsás elméleti fizikussal. Vea victis, jaj a legyőzötteknek mondta ekkor Lőrinc, mert mióta itt a stadion, van neki latinos műveltsége. Most vette féláron. De többen rápisszegtek nagy bátran, hogy ne spoilerezzen, küzdjenek csak meg a tudomány emberei és győzzön a jobb, gyorsabb, erősebb tudósocska.

Németh Szilárd, aki egy nagy adag pacallal leette az ünnepi mackónadrágját, csak annyit kiáltott oda a görbe kardos filozófusnak, hogy na most gyere elő azzal a Hegeleddel, kisapám.

Volt erre nagy visítva nevetés meg térdcsapkodás az alsóbb sorokban, hogy hát ez a Szilárd tényleg milyen franciás humorú. Jó is, hogy itt van velünk.

Közben az állatkertből megérkezett két tigris, amelyek komótosan elkezdték felzabálni a az MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományok osztályának a tagjait. Ezt a már említett Németh Szilárd fundálta ki, ugyanis ez is a rezsicsökkentés része. Ugye az Akadémia tagjaira már nincs szükség. A tigrisnek viszont ennie kell. Nos, akkor miért ne használhatnák fel az akadémikusokat tigrisetetésre. Mindenki jól jár. Az állatkert spórol, az akadémikusnak némi hasznát mégiscsak veszi a társadalom. Mondjuk, a szegény tigrisnek lehet, hogy rágós húst kell zabálnia, de mégsem járhat mindig mindenki jól.

A közönség meg szereti nézni, amint a tigris nagy mancsának egyetlen mozdulatával kiloccsant egy agyvelőt és jóízűen elfogyasztja. Lehet hahotázni, meg nevetni, hogy te voltál olyan nagyra a szürkeállományoddal, te szerencsétlen, s közben a szotyihéjjal leköpni valami Széchenyinek a képét, mert ezt láttuk ám a vezértől, tehát akkor ezt így kell.

Közben a díszpáholyban a nagybank elnöke tízet tesz egy ellen, hogy a tigris fog nyerni s már megy is a kasszához, hogy az állami lottó vállalat kifizesse neki a tízszeres nyereményt, amit amúgy naponta kétszer megkap. Cserébe csak annyit kell tennie, hogy négykézláb háromszor körbe kell futnia a kis vezetőt, aztán a két hátsó lábára ereszkedve, pitiző tartásban két percben saját szavaival elmondani, hogy ma két kórházból építettünk felszentelt stadiont, bezárattunk négy iskolát és deportáltunk száz tanárt, de megérte, kedves kis vezetőnk, mert cserébe kaptunk két aranylábú hátvédet, akik ugyan egyelőre nem akarnak a pályán sem kiszállni az új Maseratijukból, de majd kicsit emelünk a bérükön, és akkor minden rendben lesz.

A tigrisek közben áttértek az MTA X. Földtudományi Osztálya tagjaira, ők szemmel láthatóan finomabbak.

Mészáros ekkor lopva az ablakon át az anyahajóját lesi, hogy megérkezett-e már a Dunán, és arra gondol, hogy kell a fenének ez a sok tudomány, miért kell neki most éppen az akadémián ülnie, amikor ő a gyakorlat embere.

Közben a kis vezető egyik hűséges szolgája, a hun intézet nemzőatyja kumiszát kortyolgatva, szépen kihúzza a listájáról a CEU-t, az egyetemeket, az Írószövetséget, az Akadémiát s azt nézi, mi is maradt itt a lista alján.

Van még tennivaló – sóhajt nagyot elhajolva egy hátrafelé menő nyíl elől és kinevez az irodalmi csendőrség élére egy elmeroggyant félnácit.

Nehéz nap volt, bólogat, amint a szeme végigfut a jóllakott tigrisek csíkjain – de ma is haladtunk előre. Majd hozzáteszi, de ideje vecsernyére indulni, holnap is lesz még nap.

A jegyzetet a fenti "lejátszás" ikonra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán.